A bő szakmai zsargon-lére eresztett, hivatkozásokkal sűrűn teliszórt írás magva átlag halandó számára:

A forradalom elmélete és az elmélet forradalma halott!

Marx, Engels, Lenin, sőt Bernstein halott!

A munkásosztály halott!

Az új baloldal halott!

A különféle fél- és illegális hálózatok, csoportocskák halódnak!

A populizmus él, sőt virágzik, csak nem a megfelelő Nap felé fordítja orcáját: a szerző által mismásolva/divatosan/gyáván (másokkal együtt) autoriternek nevezett, valójában fasiszta irányba erősödik!

A forradalom szempontjából: alma a fa alatt!

A kapitalizmus/a tőke mainapság megdönthetetlen.

Nos, idáig TGM is eljutott. TGM, akit eltávozása óta kötelező citálni, de legalábbis megemlíteni minden vonatkozó irományban.

A szerző nem teszi, akkor én pótolom!

TGM hajszálpontosan leírta a vázolt helyzetet!

Csak, bölcs emberként, megoldást nem kreált hozzá: Hölgyeim és Uraim, legnagyobb sajnálatomra itt tartunk! Passz!

Mai szerző ennyivel nem elégedhet meg! Különben sosem kerül be a bölcselők Panteonjába!

És ez ideig semmi újat nem hordott össze! Muszáj valamiféle megoldással előrukkolni!

És előrukkol! Hogy aszongya’, intern forradalomé a jelen (és a jövő?)! Bontakoztasd ki a saját, béklyóktól felszabadított életedet, élj úgy, ahogy akarsz! És ez a forradalom!

Na, vazze! Ez még hajnalban, félig kábán is!

Sok ökörségen átrágtam magam a Filozófiai Írók Legújabb Tára címen nem létező elmélkedéseken! De, ekkora marhasággal még nem találkoztam!

A szerző az általa egyáltalán nem hivatkozott Švejk forradalmi taktikáját koppintotta le: beszélj lyukat a másik hasába!

Beszél, beszélj, ne hagyd szóhoz jutni!

Beszélj addig, ameddig zsibbadni nem kezd keze-lába, kigúvad a szeme, szédeleg, és teljesen meghülyül a szózuhatagtól, mellyel valamiféle disznóságot követő számonkérést véd ki a derék katona: inkább elengedik, csak álljon le, hagyja abba, ne is lássák többet!

Némelyes irigy pályatársak szerint Krúdy azért írt a rá jellemző bőbeszédű módon, mert laponként fizették! Szerintem ez aljas rágalom!

Mindenesetre, amit írt, a szín tiszta érték, szín tiszta irodalom. Az első sortól az utolsóig!

Egyszóval: nem minden a bő beszéd! Mondanivaló is kell hozzá!