Amikor 2014 novemberében a legfőbb hadúr, Orbán Viktor is részt vett a Hauszmann Bizottság alakuló ülésén, amelyet maga nevezett el a budai Várhegy visszafoglalására létrehozott haditanácsnak, lehetett tudni, hogy nem ez lesz az utolsó ütközet - írja a gepnarancs.hu. A háború célját egyértelműen területszerzésben jelölte meg: a Várat vissza kell foglalni a magyar nemzetnek, ezen belül pedig„azt szeretnénk, hogy a budai Várhegy – ahogy ezt Hauszmann Alajos maga is gondolta, és saját korában meg is valósította – a magyar kultúra fellegvára legyen.” Ennek érdekében pöckös hadvezérünk csupa neves szakembert (műemlékvédelmi szakértőt, építészt, muzeológust, művészettörténészt) kért föl, hogy vegyen részt a hadműveletekben.

A háború megkezdését kissé késleltette, hogy nem lehetett tudni, ki az ellenség, akitől a Várat vissza kell foglalni. Aztán lassan ez is körvonalazódott: az ellenség a kultúra maga. Pontosabban az, ami liberális ármányként a magyar kultúra két legnagyobb intézményének álcázza magát: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria. Ezeket kell a Várból kiköltöztetni, hogy a magyar kultúra fellegvára lehessen!

Bár az ellenség megvolt, így is egy esztendőnek kellett eltelnie, hogy újabb ütközet tanúi legyünk. Ezúttal a haditanácson belül tört ki a gyalázat. Kiderült, hogy bármilyen nagy körültekintéssel járt is el a legfőbb hadúr a vezérkar kiválasztásában, valami rossz beidegződés folytán szakembereket választott. Azóta már rájött, hogy ez mekkora stratégiai hiba volt, és ilyen többet nem is fordult elő, de hát „ezek” már itt voltak. Mit lehet velük csinálni?

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a legfőbb hadúr a fővezéri sasfészek, a Nemzetgazdasági Minisztérium meg a Belügyminisztérium Várba költöztetésével képzeli el a kulturális fellegvárat, akkor ezek a fölkért szakemberek tiltakozni kezdtek. (Ugye, ugye, visszaüt, ha szakembereket döntések közelébe engedünk! Nem bírnak magukkal.) Még egy nyílt levél kézifegyverét is bevetették, amelyben a vezéri döntést megalapozatlannak, sőt károsnak minősítették, és levonták a tanulságot: „Mind ez ideig türelmesen vártuk, hogy előbb-utóbb sor kerül majd egy átfogó fejlesztési program megvitatására, igazán fontos kérdések véleményezésére, azonban az eltelt egy év már bizonyítani látszik azt a sejtésünket, hogy szerepünk kizárólag a kommunikáció látszatát szolgálja.”

A nyílt levél kézifegyverére válaszul a vezér a jól bevált nehézfegyvert vetette be: a füle botját se mozdította. Mintha “ezek” nem is lennének. Ha már egyszer a kiválasztásnál felült a szakértelem bolsevik trükkjének, a folytatásban nem követte el azt a stratégiai hibát, hogy válaszoljon.

Andor Mihály

gepnarancs.hu