"Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki azt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar" 

/Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 1998. április 9./

Az ország, magát örökös miniszterelnöknek gondoló ura megnyilatkozásai, húsvétkor is a békétlenkedést, a megosztást, a kirekesztést szolgálták. A párt-jóérzésű ember által nem igen olvasott-lapjában, illetve kedvenc rádióműsorában hintette az igét, elsősorban önmagát fényezte.Ha jól értettem, akkor arról beszélt, hogy uralkodása a megváltás hazánknak, nélküle  a haza már régen a "hanyatló" nyugat és az idegenszívűek -értsd. demokratikus ellenzék--által porba döntötten, romokban heverne. Közbevetőleg kérdezem, csak igen halkan meg, hogy vajon kik is bátorították 2006-ban a "hős forradalmárokat", akik civilben futballhuligánok voltak, hogy törjenek, zúzzanak a fővárosban.Emlékszünk , vajon melyik,akkor még  ellenzéki párt vezére írta uszító írásait, az akkoriban  még a szócsövének számító napilapba. Tessék csak beütni a keresőbe, hiszen tudjuk, az internet nem felejt.

Emlékszem arra is, amikor az akkori ellenzéki párt  potentátjai, éppen kordont bontottak a parlament előtt, illetve esténként a tömeget uszították a pöcegödörnek használt  Országház előtti téren. Persze akkor is tudtuk, -hiszen már 2002-ben megüzente az akkor megbukott miniszterelnök-. hogy a haza, nem lehet ellenzékben. 

A napokban a kezembe került az egyik hetilap, ahol a címlapon egy szakállas fiatalember látható. Ha nem tévedek, akkor ez a kép abban az időben készülhetett, amikor, 1988-ban a Fidesz programnyilatkozatában azt olvashattuk, hogy: "Nem hisszük, hogy bármely új szervezet kormányra kerülése önmagában lehetővé tenné emberi és polgári jogaink érvényesítését. A demokrácia letéteményese, végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom."

Ott ültem a sorban ,az első szabad választások kampányának egyik jelölti vitáján, amikor az akkor még csillogó szemű, beretva éles agyú fiatalember, egyenlő partnere volt, a nála jóval idősebb vetélytársainak. Ugyan nem nyert  egyéniben, de listán, bejutott a parlamentbe.Így ő az egyike azon keveseknek, akik a rendszerváltás kezdete óta a politikából élnek. Ami vagyona van a családjának, az nem származhat másból, mint a politikai tevékenységéből, gyakorlatilag -ha jól sejtem-közpénzből. 

Az idők folyamán eltűnt a csillogás a szeméből, gyorsan elsajátította a hatalomtechnikákat, rájött a hatalom édes ízére.Politikai szüzességét ő is, és pártja is elvesztette 1993-ban, a hírhedt székházbotránykor. A városi legendák szerint a  befolyt százmilliókból nem kizárólag a párt építésére jutott. Beszélik,  az akkori testi-lelki jó barátja--a nevezetes G-nap óta ellensége-- segített abban,-egy bonyolult pénzügyi tranzakcióval-- hogy a család egy kőbánya tulajdonosa lehetett. Ezzel megalapozva, hogy a család saját lábon állva, elkezdje felépíteni a "birodalmát". Persze ebben később még sokan besegítettek--mondják, hogy talán még strómanként is--ma a család szinte bizonyosan, a tehetősek közé tartozik. 

Első miniszterelnöksége idején-persze akkor még nem is volt meg a kétharmad--a látszatra azért még ügyelt, emlékszünk arra, amikor egy, a fáma szerint a miniszterelnökségi rezidencián /!/ tartott közgyűlésen, azt mondta, " Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet". 

Az egykori fiatalemberből mostanra  egy kivénhedt, megöregedett politikai csataló lett, aki már valószínűleg reggel ha tükörbe néz, akkor is csak  önnön zsenijét látja viszont. Hatalomért, a pénzért él, mindent arra tett fel. A tévedhetetlenség mítosza lengi körül, ezt erősíti a körülötte lebzselő ingyenélők hada. Kegyelmet nem ismer, 2007-ben állítólag ezt mondta nagykövetek előtt: " Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat  akkor nem gondolkozol,  hanem megteszed."

Megtanulta a leckét. Az elmúlt hét évben, e szerint uralkodott. Eltiport mindent és mindenkit, ha úgy érezte veszélyben lehet a hatalma. A húsvéti nyilatkozatai egy saját világában élő, a valóságtól igencsak elszakadt politikus arcát sejtetik.Úgy tűnik mintha eljárt volna felette az idő, elfelejtette, honnan is indult.Egy önelégült diktátor beszélhet így, egy banán köztársaságban. Mintha az egykori Kádár Jánost hallanánk, kicsit fiatalabb kiadásban. Bár, a néhai  pártfőtitkár sem ment el addig talán sohasem, mint most a miniszterelnök. 

A történet már régen nem az országról, hanem róla, a küldetéstudatáról, az egójáról szól. A talán sohasem volt demokrata ifjúból, napjainkra  egy, a világot már  nem értő,  maga körül lényegében személyi kultuszt kialakító, keleti despota lett. Mostanság a saját emlékművét építi, talán már meg is tervezte, a Várban felállításra kerülő lovasszobrát.   Tessék csak egymás mellé tenni, cimborájának, a nemzet gázszerelőjének a tulajdonában levő lapok, húsvéti számának a címlapját. Mindenütt a nagy vezető tekint ránk,-gondolom retusálva-- biztató jövőt sugárzó, magabiztos  tekintettel. Erre bizony, még Rákosi pajtás is csettintene egy jó nagyot. 

Nem veszi észre,--talán nem is akarja -- hogy az országnak elege  van a békétlenkedésből, az uszításból, az örökös harcból, az ellenségeskedésből, a hazugságokból. Nem dakota közmondásokra kíváncsiak, nem a soros ellenfélre várnak. Békére, nyugalomra, biztonságra vágynak az itt élők.Úgy tűnik a lex CEU-ba beletörik a bicskája, utolérte a diktátorok végzete. Banánhéjra lépett, mikor esik hasra, már csak idő kérdése. Rosszul kalkulált, azt hitte mindent le tud nyomni a magyar emberek torkán. Tévedett, hosszú, hosszú politikai pályafutása során, talán most a legnagyobbat.   A magyarok többsége felháborítónak tartja  hogy hazánkban törvényesítve van a közpénzek  lopása , bicskanyitogató, ahogyan az ország egyik leggazdagabb embere lett a felcsúti kebelbarátból. Nem kér az ország a saját lábon álló családból, a felcsúti kisvasútból, a stadionokból. Egy új nemzedék jelent meg, azok, akik már 1990 után születtek. Számukra már nincsenek szent tehenek. Most még itthon keresik a boldogulásukat, de ha arra nincs esélyük, akkor búcsút vesznek Magyarországtól.Az utcára vonuló tízezrek azt üzenik, hogy elegük van a Fidesz uralmából,  nem engedik, hogy a hatalom hitbizományként kezelje az országot, saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását. Számukra a miniszterelnök a múltat jelenti, megtestesíti mindazt a rosszat, gonoszat,  amit a Fidesz gátlástalan uralkodása jelentett 2010-óta. A miniszterelnök ideje lejárt. Előbb-utóbb bukni fog, vele tűnik ez az egész velejéig romlott, korrupt rendszer.  Lesz  élet Orbán Viktor nélkül is. 

Budácsik Lajos