Bizarr látvány az autóból a Nagykörúton: a Nyugati pályaudvar előtt egy férfi a buszmegálló melletti fának támaszkodva pisil.

Szegény igyekszik úgy tenni, mintha csak úgy támaszkodna a fának, a járdáról nem is látszik a dolog. „A Nyugati aluljáróban és a pályaudvar melletti gyorsétteremben a biztonsági őr kinézet alapján dönti el, ki mehet vécére és ki nem. Volt, hogy egy jószándékú vendég odaadta a blokkot egy hajléktalannak, hogy azzal menjen le a mosdóba, de az őr nem engedte be” – mondja Lakatosné Judit. A Város Mindenkié közismert aktivistája inkontinenciával küzd, számára létfontosságú, hogy amikor szükséges, legyen a környéken használható illemhely.

Szükség és elvárhatóság

Judit csak egy azok közül, akik megelégelték az áldatlan vécéhelyzetet, és petíciót írtak az illetékeseknek. Nem az elsőt.

Néhány hónappal ezelőtt az Utcajogász Egyesület fordult az állampolgári jogok biztosához egy utcai aktivista ügyében, akivel szemben a XI. kerületben indítottak eljárást, mert egy elhagyatott, bokros területen végezte a dolgát. Az ombudsman vizsgálódott, majd azt írta, hogy „szükséges és elvárható a természetes emberi szükségletek emberhez méltó és jogszerű elvégzésére alkalmas lehetőségek garanciális biztosítottsága”. Ami magyarul azt jelenti, hogy azoknak is biztosítani kell a vécézés lehetőségét, akik az utcán élnek.

Ennyit az elméletről, nézzük a gyakorlatot! „Ez itt ugye nem működik, már legalább hat éve – mutatja a Nemzeti Múzeum előtti, egykor szebb napokat látott közvécét Judit. – Több kilométeres körben az egyetlen hely, ahol ingyen végezheti az ember a dolgát, az Astoriánál lévő McDonald’s. Ott senki nem kérdez semmit, vécés néni sincs, mégis mindig rendben van. Úgy látszik, a hajléktalanok mégsem tesznek tönkre mindent, ahová beteszik a lábukat.”

A szabad vécézés joga nem politikai kérdés, és mégis. Judit szerint nem véletlen, hogy éppen Magyarország az a hely, ahol az utcán  élő embereknek küzdeniük kell ezért az alapvető jogukért. Is. „Nem véletlen, hogy bűnözőként vagy közegészségügyi veszélyforrásként tekintenek ránk. A kormány mindig talál magának olyan kisebbségi csoportot, amely ellen uszíthatja a többségi társadalmat. A hajléktalan emberek esetében ez elég jól sikerült.”

Aztán kiderül, nem kell ahhoz mélyszegénységben élő hajléktalannak lenni, hogy az embert kinézzék egy közillemhelyről. Papp Andrea, aki kézbesítőként dolgozik a fővárosban, évek óta kénytelen szembesülni a lehetetlen illemhelyhelyzettel.

„Van olyan biztonsági őr, aki akkor sem enged be a vécére, ha tudod a kódot, és mutatsz neki egy érvényes blokkot. Olyanok, mint a vécévárat őrző sötét lovagok. Úgy csinálnak, mintha ők a fülükön engednék ki.” De Papp Andrea szerint a legnagyobb probléma mégsem ez, hanem az, hogy alig van használható közvécé. „A bankokban, postákon, üzletekben egyáltalán nincs, az orvosi rendelőkben pokoli a helyzet, az éttermekbe pedig általában csak akkor engednek be, ha fogyasztasz.”

Kevesek kiváltsága

Ha a közillemhely kifejezés azt jelenti, hogy az „illemhely, amit bárki igénybe vehet”, akkor kénytelenek vagyunk protestálni: a mai közillemhelyeket általában azok használhatják, akik meg tudják azt fizetni. És akik időben elérik a hozzájuk legközelebb eső, nyitott intézményt.

Talán különös, de igaz: ma ugyanannyi – körülbelül 80 – nyilvános illemhely van a fővárosban, mint 80 évvel ezelőtt a II. világháborút megelőző években. Vagyis 22-23 ezer lakosra jut belőlük egy. Ha beleszámoljuk az ideiglenesen, de rendszeresen Budapesten tartózkodó turistákat,

úgy ez a szám elérheti a 25 ezret. A hasonló lakosságszámú Bécsben több mint 200, míg a 2,2 milliós Párizsban 400 nyilvános vécé működik. A francia fővárosban ráadásul az önkormányzati működtetésű illemhelyek egy része ingyen használható.

A 80 fővárosi illemhely nagyobb részét a főváros cége, a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Zrt. kezeli és működteti: hálózatuk körülbelül félszáz egységből áll. A Vasárnapi Hírek kérdésére az FCSM jelezte, hogy az illemhely-szolgáltatás Budapesten nem közfeladat, hanem vállalkozási tevékenység keretében végezhető szolgáltatás. Így az ő hálózatukat több tucat magánüzemeltetésű, ugyancsak fizetős egység egészíti ki. Ezen felül nagyjából 60 kisebb-nagyobb üzletház és bevásárlóközpont ingyenesen használható toalettjeibe is be lehet térni. Ami az FCSM-et illeti, az üzemeltetésében lévő közvécékben tavaly 1,2 millió látogató fordult meg, ami a 180 forintos díjjal számolva csaknem 220 milliós árbevételt jelentett a társaságnak, ám ez még az üzemeltetés költségeit sem fedezte teljeskörűen, nem beszélve az állandó korszerűsítésről. A díjszabásra vonatkozóan amúgy nincs semmilyen fővárosi szabályozás, de az FCSM áraitól jelentősen nem térnek el a magánüzemeltetésű egységek sem: 150–250 forintos használati díjakkal lehet találkozni.

(Mindezt megerősítették az általunk megkérdezettek is, de hozzátették, hogy a Belvárosban nem ritka a 250–300 forintos „könnyítési lehetőség” sem.)

Ha menni kell, hát menni kell, de Budapesten nehéz helyzetben van, akire a peremkerületekben jön rá a szükség, mivel a nyilvános illemhelyek eloszlása területileg igen egyenetlen. A legtöbb a belső kerületekben található, és van több olyan fővárosi kerület, ahol egy sincs. Néhány kerületben az FCSM ugyan nem, de a helyi önkormányzat működtet nyilvános illemhelyeket, ám ezek száma elenyésző. Így a III., a XXII. és a XVIII. kerületben egyáltalán nincs köztéri nyilvános WC, és a XVII. kerületben is csak idényjelleggel, tavasztól őszig állít fel az önkormányzat mobil vécéket.

Demszky is lebukott

Ha valaki nyilvános helyen végzi a dolgát, és ezt a közterület-felügyelők vagy a rendőrök észlelik, az köztisztasági szabálysértést követ el, ennek ára pedig borsos: a helyszíni bírság akár 50 ezer forint is lehet. Az pedig, hogy ez egyformán sújt egyszerű földi halandót és ismert közéleti embert, nem oldja meg a problémát.

„A vécékérdést Demszky sem oldotta meg, az ő idejében sem lett több közillemhely” – mondja Jutka, és hozzáteszi: a sors különös fintora, hogy az egykori főpolgármester sem úszta meg bírság nélkül. „Három éve őt is megbírságolták, mert valaki lefényképezte, amint egy bokorban pisilt.

A hatalomnak el kellene döntenie végre, hogy egészséges, kulturált város legyünk, vagy szidjuk tovább a hajléktalanjainkat, miközben a bulizó fiatalok, a külföldiek, és igen, a hatalom is ott pisil néha, ahol rájön. A szükség nagy úr, ezt kéne belátni” – mondja a hajléktalan aktivista.

A Város Mindenkié és az Utcajogász a belügyminiszterhez és a fővároshoz fordult, hogy mondják ki: a közillemhelyek kérdése állami és/vagy önkormányzati feladat. A beadványok már eljutottak a címzettekhez, de válasz még nem érkezett. Talán az volna a megoldás, hogy az illetékesek addig ne könnyíthessenek magukon, amíg meg nem oldják ezt a nehéz problémát.

Szerzők: Kövesdi Péter / Lengyel Tibor, / vasranapihirek.hu