Sajnos valamiért a magyar történelem, bár állandó – elvégre a múltat időgép híján nehéz megváltoztatni – a történelemszemlélet meglehetősen képlékeny. Annak kell lennie, ha a legutóbbi jeles esemény szinte teljes lényegi dokumentációja immár hatvan éve titkosítva van és aligha kerül nyilvánosságra a mai politikai apparátus mellett. Meghökkentő, hogy ennek dacára is nemzeti ünnepként tartjuk számon október 23-át.

Az ennek szellemében meghirdetett 1956-os emlékév egy dologra valóban jó volt. Ilyen pénzszórást garantáltan megemleget mindenki. Schmidt Mária történészi érdemei helyett párthűségéről tett akkor tanúbizonyságot.

Ahogy tette azt a minap is blogján közzétett posztban. Megkísérelve megőrizni a saját józan eszünket a Hírpatak szemelvényeit idézzük:

„Brüsszel koszos, elhanyagolt, az egyik szállodában nem működik a bár;

Európában sok a muszlim;

mi Európa boldogabbik felén élünk;

Európa útelágazáshoz érkezett;

reményvesztettség van;

Karl Lagerfeld divattervezőnek igaza volt;

nincsenek új gondolatok, csak újabb és újabb kütyük;

intellektuális terrorizmus viszont van;

mi nem félünk a 21. századtól;

Merkel, Juncker, Tusk és Macron a PC legalázatosabb kiszolgálóivá váltak;

Európát kereszténytelenítik;

a megagazdag Soros frontális támadást indított, meg akarja dönteni Orbán Viktort;

de Orbán sikeresen tett keresztbe neki;

az Európai Unió jövője forog kockán;

vissza kell verni a népvándorlási nyomást, ezt nem lehet félvállról venni.

Ergo: Orbán Viktor kell ide.”

Érdekes gondolatok, ugyanakkor némileg zavart magyarázkodás kényszere érződik bennük. Brüsszel elhanyagolt, írja Schmidt. Milyen szerencse, hogy nálunk az Astoriában, és Four Seasons Budapestben nem fordulhat ilyen elő. Nálunk csak a kórházak és az iskolák akarnak mindenáron összeomlani a szó szoros és gazdasági értelmében egyaránt. De a bár minden luxus szállónkban működik. Igaz, ide a nép egyszerű fiának bejutni annyi esélye van, mint a kórházból épségben kijutni. Az az igazi sakk-matt helyzet, amikor a látogatóba érkező hazavisz egy jó kis kórházi fertőzést. Ez az igazi megélhetés biztosítás.

Reményvesztettség valóban van Európában, Különösen egy kis Kelet-Európai országban, ahol a lakosság kénytelen szembesülni, a ténnyel, hogy választott vezetőik épp olyanok, mint ők maguk. Kegyetlenek rosszindulatúak, és az öngyilkosságig makacsok. És ez lenne Európa boldogabbik fele? Ahol a felnőtt lakosság legalább 90%-a súlyos alkoholista? Ahol a depresszió általános és ennek ellenére sem kezelt jelenség? Ahol az iskolákban 17. századot idéző oktatás folyik?

Harciasan jelenti ki Schmidt, hogy „mi nem félünk a 21. századtól”. Nem is csoda, hiszen a reneszánszot is sikerrel vissza tudtuk verni, míg a legtöbb ország nem volt olyan szerencsés, hogy megússza ezt a „járványt”.

Azt a gondolatot, hogy Soros meg akarná buktatni Orbánt nem tudjuk sehova elhelyezni, hiszen a történések éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.

Van egy rossz hírünk azonban Európát nem „kereszténytelenítik”. Nincs ilyen irányú törekvés. A vallás már nem lehet része annak a politikának, amely minden ember érdekét egyenlő arányban hívatott képviselni.

Egy dologban viszont egyet kell értenünk a történészek gyöngyével. Az Európai Unió fennállása óta működési problémákkal küzd, nem is lehet másképpen, hiszen többek közt a kontinens leghosszabb egybefüggő békéjének fenntartása a cél. Orbán Viktor e törekvést megbuktatni szándékozó jelenléte ellenben segíthet, hogy a tagországok egyéb ellentéteiken felülemelkedve megújuló egységben szálljanak szembe a szabotőrrel.