Európában a legtipikusabb a 65 éves nyugdíjkorhatár, amely a legtöbb országban nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, és amit néhány országban 67 évre terveznek emelni. - írja az ideo-logic.blog.hu

Azonban például az olaszok, franciák, belgák esetében a korhatár jelenleg 60-62 év körül van és a tervezett emelése ellen hatalmas tüntetések zajlanak - amelyek nálunk vagy a mi régiónkban elképzelhetetlenek lennének. Mivel a várható átlagéletkor nálunk mintegy öt évvel kevesebb a fejlettebb országokhoz képest, ezért még ha csak az átlagban két év különbséget vesszük is alapul akkor is elmondható, hogy  legalábbis a férfiakat tekintve szinte minden európai országban többen élik meg a nyugdíjkorhatárt és tovább kapnak nyugdíjat mint nálunk.

A magyar nyudíjrendszer színvonala és fenntarthatósága alacsony szintű

Ezzel nem lógunk ki a régiónkból, sőt meghaladjuk például az olasz, francia vagy a szlovák rendszer jelenlegi fenntarthatósági szintjét, azonban vannak a kevésbé gazdag országok között is olyanok, amelyek utcahosszal vernek minket. Azt senki sem várja el, hogy elérjük a skandináv vagy az osztrák szintet, azonban a világ nyugdíjrendszereinek élmezőnyében van többek között a lengyel, a chilei, vagy még a mexikói is ide sorolható. A több szempont alapján készült lista elején levők mindegyikére jellemző a több pillér (állami, magán és önkéntes nyugdíjalapokból), amelyek mögött masszív tőkebefektetések állnak. (Igaz viszont, hogy az óriási alapok tőkehozamai sem lesznek elegendőek a jövőben az elöregedő országok jelenlegi nyugdíjszintjének fenntartására.) Nálunk a magánnyugdíj pénztárak vagyonát az állam hamar elköltötte látható eredmények nélkül, mivel egyes szélsőjobboldali körökben sokan hittek abban, hogy úgyis hamarosan bekövetkezik a pénzügyi armageddon - azonban ez elmaradt. A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága a folyamatosan emelkedő korhatár ellenére is viszonylag alacsonynak mondható.

Sokan vannak, akiknek a nyugdíj túlságosan nagy életszínvonal esést jelentene, emiatt nem fognak tudni nyugdíjba menni

Vagy legalábbis a kevés munkaviszony és az alacsony (bejelentett) jövedelem következtében a nyugdíj mellett kiegészítő keresetre szorulnak majd. Mivel a nyugdíjszámítás alapja a teljes munkaviszony átlagjövedelme, ezért a legtöbb vállalkozó, akit minimálbérre jelentettek be kevés nyugdíjat fog kapni éppúgy mint azok, akik fizetésük egy részét zsebbe kapták vagy esetleg feketén dolgoztak. Nálunk nagy ugyan az irigység a kiemelten magas nyugdíjat kapókkal szemben, azonban mivel a nyugdíj számítási módja a kiemelkedő jövedelmeket degresszíven kezeli, ezért még a magas keresetűek is életszínvonal esésként élhetik meg a nyugdíjaztatást - ami a világ legtöbb országában általánosnak mondható, a teljesség kedvéért mégis érdemes megjegyezni. A legjobban az állami hivatalok középvezetői és a külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó szellemi foglalkozásúak járnak, mivel a "multik" a hatékonyabb működésükből kifolyólag magasabb bért képesek fizetni mint a legtöbb magyar kis- és középvállalat. Már várom, hogy mikor dobja fel valaki az ötletet a szélsőjobbról, hogy egy CBA dolgozó relatíve több nyugdíjat kapjon mint egy TESCO-s, vagy hasonlóan a Rába dolgozója az AUDI gyárban dolgozóknál, mivel a tevékenységük a magyar nemzetgazdaságot jobban gazdagította. Egy ilyen ötlet azonban szembe menne nem csak a magyar alkotmány (jelenlegi) szabályaival, hanem az EU és a nemzetközi szervezetek elveivel is.

Milyen tényezők idézik elő a magyar nyugdíjrendszer anomáliáit?

Annak ellenére, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer némileg igazságosabb mint 10-20 évvel ezelőtti, számos anomália megmaradt és újak is keletkeztek, amely az itteni viszonyokat és a társadalom értékrendjét egyaránt tükrözik.

A magyar munkahelyek többsége stresszes és megerőltető, ahonnan menekülési útként sokak számára a mielőbbi nyugdíjba vonulás a cél. Felmérések bizonyítják, hogy nálunk az európai átlagnál sokkal inkább jellemző az intolerancia és a klikkesedés a munkahelyeken, amely egyik jele az idős dolgozók elfogadottságának hiánya - habár a mai munkaerő ínséges világban az idősebbekre is egyre inkább szükség van.

Egy járadékvadász társadalom vagyunk, ahol nem a társadalmi igazságosság a fő szempont. Ha valaki az államot képes átverni vagy megfejni azzal hajlamos eldicsekedni annak ellenére, hogy mások adóját használja fel erre. A nyugdíj is sokak fejében egyfajta ügyesen megszerzett járulék, nem pedig a méltányossági és szociális elveket tükröző jövedelem.

Az állam szempontjából a nyugdíjasok mindenekelőtt egy erős szavazóbázist képviselnek, általános elvként az állambácsi egyik kezével nagyon sok mindent elvesz (kitolt korhatár, alacsony alapnyugdíjak) és a másik kezével pedig valamit visszacsöpögtet - amelyet nagydobra lehet verni a médiában. A legtöbben ugyanis nyugdíjas korukban sem tudnak a megtakarításukra számítani, ezért alapvetően függenek az állam kegyétől. Azonban ha túlságos mértékben építenek az egyes kormányok (nálunk és máshol a világon) a nyugdíjasokra az aktív rétegekkel szemben, az a gazdaságot oly mértékben lekorlátozhatja, hogy a demokratikus rendszereket alapvetően megrendítheti és be is döntheti. (Mivel e demokráciák létének alapja a valamennyire méltányos szintű jövedelemeloszlás az társadalmi csoportok között, és a konszenzus teljes hiánya a politikai rendszeren kívüli eszközök alkalmazását idézi elő.)

A "nyuggereket" a kormány folytonosan hülyíti és rettegésben tartja (például menekültekkel), egy olyan társadalmi sztereotípiára építve ezzel, hogy van szegény "Mari néni" és "Pista bácsi", akik szellemileg gyengék - holott a trendek ezt egyre kevéssé igazolják, mert egyre több a művelt, értelmiségi vagy legalább városi közegben szocializálódott idős korú, akik számára a nyugdíjas életforma számtalan vállalkozást jelent. (Nyugat-Európában végzett felmérések szerint vannak olyan országok, ahol a nyugdíjasok jó részének szellemi szintje alig marad el a társadalom átlagától.)

A kormánynak kevéssé érdeke a magas szintű egészségügyi ellátás, sőt a hatékonyságban az egészségügyben dolgozók se nagyon érdekeltek. A kormány az alkoholizmus indirekt, de valós propagálása révén sem segíti elő, hogy a legtöbben képesek legyenek 65 éves korukig teljes munkaidőben dolgozni.

A demográfiai helyzet javítását célzó törekvésekre ellenkező irányú hatást gyakorol a fiatalok külföldi munkavállalása és elvándorlása. Az elöregedést a kormány bevándorlók (fű alatti) befogadásával lassíthatja illetve kénytelen is ezt tenni, főként a határon túli magyarokat vagy távolabbról érkező, jómódú és fizetőképes külföldi állampolgárokat értve ez alatt.

ideo-logic.blog.hu