A szolidaritás a doktor a liberalizmus betegágyánál!

Ez a liberalizmus nagy vízválasztó annak „fanjai”/fanatikusai/ és „funjai”/ funerátorai=temetésrendezők/, ez most amikor szinte kezelhetetlen a  világválság állandóan ott komorlik a mindennapok horizontján.

Ez ötlött eszembe miután megtudtam ifjú barátomtól, hogy a nagyreményű ifjú szocik kulcsembere, aki lassan de biztosan kockáról kockára akarta elfoglalni a helyi ill. regionális politikai térfogatot egyre inkább a passzivitásba húzódik, mondván nem kell ez már senkinek!
Számtalanul fogalmazzák meg napjainkban életprogramjukat hasonlóképpen: egy kiút van, befelé!

Igaz a válság kihívása a porondra penderítette a radikálisokat, de mi, akik a humánum mellett törünk lándzsát, a szolidaritás csendes erejével a hallgatag többségben bízva győzhetjük csak le az ezt a szörnyeteget!

Európa Uniója egyre inkábba tuttisták a rögtönítélők és biztos megoldók a szélsőséges radikálisok markába kerül! A neonácik és neosztalinisták dáridója nem ijesztheti el sem szociális sem a keresztény demokrácia híveit!

Keserű esztendők vérrel borított kalendárium lapjai tanúskodnak arról, hogy ez az út zsákutca angolul pontosabb: Deád end!

Most már több mint 55évvel /1959/ Bad Godesberg sorsfordító pillanata után, bátran teljes mellszélességgel és nyitott szívvel állhatunk ki: a Szabadság, Igazságosság és Szolidaritás /együttérzés/eszménye mellett, igenis most erre van minden európainak és magyarnak szüksége!

A lényeg röviden hogy a válságot nem a radikálisok szellemében, hanem ezek ellenében kötelességünk megoldani!

A polgári liberalizmus eszményeit hittel valljuk, de ezt élesen el kell választanunk a „laissez faire és perfect competition” világától, ahogy Jürgen Habermas is bevallotta a neoliberalizmus
Leamortizálódott.

Az állam ne vállalja föl a tőke szerepét, de a tőke se akarjon a szolidaritás territóriumán rendezkedni!

Egyre több a lecsúszott, elesett, margóra szorult személyiség, még a legképzettebb is röpke pillanatok alatt „lumpenizálódhatnak2 és átadják magukat reménytelenek örök mákonyának, a radikalizmusnak!

A Húsvét a béke fejedelmének diadalmas pillanata a reménytelenség felett! Az együttérzés úgy fűti föl a szíveket, mint egy rakéta hajtóanyaga! Emeljük föl szívünket!

Igenis szükség van a szabadságra, igazságra és a szolidaritásra, még inkább azokra, akik ezt vallják és ezekért tenni is akarnak!

Név és cím a szerkesztőségben