Hogy miért lehet Bulgária hamarabb a schengeni övezet tagja, mint Románia, amikor pedig több mint tíz éven át a két ország holtversenyben végzett az európai toplisták utolsó helyén (kivéve a negatív lajstromokat, ahol mindketten az élhelyre kerültek)?

És vajon miért olyan siralmas Románia külföldi megítélése? Nos, harsányan tévedne az, aki mondjuk arra gondolna, hogy azért, mert a legnagyobb kormánypárt, de a kormány és a parlament – voltaképpen pedig az egész ország – élén egy törvényesen két évre elítélt és további dossziékban is szereplő bűnöző áll, aki a hasonló helyzetben lévő politikustársai támogatása miatt maradhat hatalmon.

De melléfogna az is, aki úgy vélné, hogy talán azért, mert a jelenlegi hatalom mindent megtesz az igazságszolgáltatás – és becsületes képviselői – nyakának a kitekeréséért, hiszen kikényszerítették az Országos Korrupcióellenes Ügyészség korrupt politikusokat, milliárdos újgazdagokat sittre vágó főügyészének leváltását, és most azon vannak, hogy Románia főügyésze se jusson nagyon levegőhöz, továbbá rendre megnyirbálják a korrupt politikusokat ugyancsak nem kedvelő román államfő hatásköreit.

Bakot lőnének azok is, akik szerint Románia negatív megítélését az okozhatja, hogy a jogállamiságot semmibe vevő dilettáns kormány vezeti az országot, és persze, hibáznának azok is arra gondolnának, hogy a jelenlegi hatalom fokozódó Európa-ellenessége bosszantja az unió egységét féltő brüsszeli politikusokat.

És nyilván mellé trafálnának azok, akik azt a tényt hoznák fel, hogy éppen a határozat és a jelentés nyilvánosságra hozatalának napjában mentették fel az adócsalásért, pénzmosásért és sikkasztásért az első fokon hét éves börtönbüntetésre ítélt Mitică Dragomirt, a Professzionista Labdarúgó Szövetség volt elnökét.

Vagy, hogy a miniszterelnökké kiemelt Dăncilă helyét az Európai Parlamentben átvevő Maria Gabriela Zoană a dokumentumok vitájának alkalmával felszólalva átírta Kelet-Európa földrajzát, a Moldovai Köztársaságot Oroszországgal szomszédosnak nevezte. (Már hogyne tévednének, hiszen a furcsa ítéletekre, bakikra akkor került sor, amikor a dokumentumok készen álltak, így már csak újabb „terhelő bizonyítékok” lehetnének az újabb uniós határozatokhoz). Nem, nem, az igazi okot éppen most, a kormányt joggal elítélő dokumentumok megjelenése kapcsán fejtette ki az említett dilettáns kormány élén álló félművelt miniszterelnök, Vasilica Viorica Dăncilă.

Egyszóval Romániát azért érik most már mindenfelől bírálatok, mert manapság kevés a jó román. A jó román pedig az, aki félrevezeti a külföldi országokat, az Európai Uniót, és a gyászos romániai valóságról tudomást sem véve, a kudarcokat sikernek, a lopást törvényesnek, a törvénytelenségeket alkotmányosnak mondja, és annak örvend, ha a demokráciát könnygázba fojtják, és békés tüntetőket agyba-főbe vernek; aki feldicséri az igazságszolgáltatás függetlenségét véglegesen megnyirbáló „reformot”, aki szerint Románia lendületesen fejlődik, az országot keresztül-kasul behálózzák az országot az autópályák, a bérek és a nyugdíjak már akkorák, hogy nem csak a romániai vendégmunkások térnek haza, de a nyugati államok is azért félnek az elnéptelenedéstől, mert lakosaik komolyan gondolkoznak azon, hogy átköltöznének a tejjel-vajjal-mézzel folyó romániai Kánaánba.

És akinek meggyőződése, hogy azért csapnivaló a vélemény Romániáról, mert a „rossz románok” – az államfő (akit jó ideje előszeretettel szólítanak Wernernek, német származását hangsúlyozva), az Európai Parlament olyan román tagjai, akik nem hajlandók szemérmetlenül hazudni, továbbá a soha, senki által konkrétan meg nem határozott párhuzamos állam (és annak nagyon is konkrét „képviselője”, Soros György) befeketítik Romániát az igazság kimondásával.

A jó román tehát a hazudós román. Dăncilă álláspontját természetesen osztja a nagyobbik kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea is – már hogyne osztaná, amikor éppen ő fogalmazza meg a miniszterelnök asszony véleményét –, emellett a kisebbik kormánypárt, az ALDE elnöke, Călin Popescu Tăriceanu, akinek szintén komoly gondjai vannak az igazságszolgáltatással, továbbá pedig valamennyi törvényszegő politikus, azaz kevés kivétellel az egész román politikai osztály. Szerintük a centenárium évében, néhány héttel azt megelőzően, hogy Románia átveszi az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, konszenzusra, összefogásra, egységre lenne szükség. Igen, erre már régóta, 1989 óta nagy szükség lenne – csakhogy miben?

A csúsztatásban, a valóság elferdítésében, a hazudozásban? Csak remélhetjük, hogy ebben talán mégsem lehet konszenzusra jutni. Tudjuk, Románia történetében mindenkor nagy szerepet játszottak – a hivatalosan el nem ismert – hazugságok. Ott van a dák–római kontinuitás képtelen elmélete; a nagyhatalmak átejtésével valósult meg Moldova és Havasalföld egysége 1859-ben; hazug, és száz év óta be nem tartott ígéreteket tettek a kisebbségeknek az 1918-as „nagy egyesülés” alkalmával is; elárulták (igaz, ezt helyesen tették) szövetségesüket 1944. augusztus 23-án; a „béketábor” egységének látszólagos megtörésével sikerült átejteni az Egyesült Államokat, a nyugati kancelláriákat; forradalomnak álcázták az 1989-es államcsínyt; hivatalosan nefelejcset ültettek a Bukarestben randalírozó bányászok…

A hatalom most pedig mondhatni hivatalosan is állampolitikai rangra emelte a hazugságokat. Aki nem hazudik az nemzetáruló, eladja a hazát, az ország függetlenségét, külföldi érdekeket szolgál, Soros embere, magyarbérenc… Nem véletlen tehát, hogy a „függetlenség” nevében egyre többen úgy vélik, hogy az Európai Unió, az Egyesült Államok, általában, a nyugati hatalmak gyarmatként kezelik Romániát. Az nem fordul meg a fejükben, hogy Románia belépett egy klubba, amelynek a szabályait be kell tartani. Románia ehelyett megváltoztatná a szabályokat, mert szabályt változtatni könnyebb, mint szabályt betartani.

Ezeknek az embereknek meg sem fordul meg a fejében, hogy a „gyarmatosítók” saját adófizetőik pénzéből sok milliárd eurós, térítésmentes támogatásban részesítik Romániát, négy-ötmillió román vendégmunkásnak adnak állást és a Romániainál jóval magasabb béreket, nyugdíjakat, európai szintű orvosi ellátást, és civilizált életkörülményeket biztosítanak számukra – akár életük végéig is… Az egyik bukaresti napilap a brüsszeli jelentés után felmérést végzett olvasóinak sorában, akiknek arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy szeretnék-e, ha Románia kilépne az unóból. Másfélszer többen szavaztak a Roexitre… 

maszol.ro