A portál előrejelzése szerint a legnagyobb olasz küldöttség a Ligáé lesz majd, és Franciaországban Matine Le Pen pártja fej-fej mellett küzd Emmanuel Macronéval az első helyért. És mindent még bizonytalanabbá tesz a brexit: nem kizárt, hogy Nagy-Britannia olyan helyzetbe kerül, hogy a tervekkel ellentétben kénytelen részt venni az európai választáson, ami összezavarja az egész folyamatot, át kell dolgozni a már kiosztott brit mandátumok sorsát. Egy másik esetben London megállapodás nélkül távozik a választási kampány kellős közepén, és világos, hogy ebből ki húzna hasznot.

Teli van bizonytalansággal az EU-Bizottság elnöki tisztségéért folyó verseny is. Az EPP szigorúan ragaszkodik a csúcsjelölt-rendszerhez, jelöltje Manfred Weber. Kétséges, hogy a legutóbbi választáson bevezetett rendszer túlél-e egy további ciklust. Ennek oka nem utolsó sorban az, hogy az ALDE frakció hozzálátott ennek aláásásához azzal, hogy hét jelöltet állított. Ezzel az ALDE közelebb került Macronhoz, aki ellenzi a csúcsjelölti rendszert.

A politikai retorika az utóbbi napokban kiéleződött: érezhetően megkezdődött a közelharc.

Weber igyekszik nyomást gyakorolni a többiekre, hogy támogassák a csúcsjelölti rendszert, noha a tanács leszögezte, hogy nem lehet megkötni a kezét a bizottsági elnök jelölésében. Weber bizonytalan lehet azzal kapcsolatban is, hogy mellette állnak-e az EPP vezetői Európa kormányaiban, és ez még akkor is így van, ha – amint az bizonyosnak tűnik – az új parlament legnagyobb frakciójának elnöke lesz.

Árnyékot vet Weberre az a híresztelés is, amely szerint Michel Barnier kerül a helyére.

A liberálisok és a szocialisták szövetkezhetnek Weber jelöltségének megakadályozására, és így Barnier a kompromisszumos alternatíva. Az EU vezető tisztségeinek betöltéséről szóló döntések csak később születnek meg, de közülük sokat végső soron a hatalmasok alkudozása határozza majd meg.

Frans Timmermans, az európai szocialisták jelöltje pártja gyenge hollandiai helyzete miatt még vigaszdíjra sem számíthat.

Sorsa attól függ, hogy Rutte miniszterelnök marad-e, és visszaküldi-e Timmermanst Brüsszelbe holland biztosként. A tárgyalások a vezető tisztségekről máris folyamatban vannak, de hosszadalmasnak ígérkeznek, mert a részvevők igyekeznek majd politikai egyensúlyt kialakítani a különféle politikai csoportok között.

Az egyensúlyok pedig rendkívül bonyolultak: van a bal- és jobboldal közötti, de létezik, és talán még fontosabb is a kelet-nyugati egyensúly is. De tekintettel kell lenni a nemek közötti egyensúlyra is, és aztán létezik még a nagyok és kicsik közötti egyensúly is. Szakértők szerint az alkudozás eredménye az utolsó pillanatig bizonytalan lesz, és még a legnagyobb hatalmú nemzeti vezetők is kevésnek találhatják szokásos lehetőségeiket a befolyásgyakorlásra. Angela Merkel kifejezésre juttatta támogatását Manfred Webernek, azért is, hogy az EPP kezében maradjon a tisztség, de azért is, hogy újra német kerüljön a tisztségbe Walter Hallstein, a bizottság első elnöke (1958-1967) után. Macron viszont hevesen ellenzi a csúcsjelölti rendszert, és ez Weber útjának megakadályozására ösztönözheti, ehhez jön még az, hogy Franciaország hagyományosan nem szívesen enged át túl nagy hatalmat Németországnak.

A hónapok óra keringő híresztelések szerint Macron Margarethe Westhager dán liberálist, a jelenlegi versenyügyi biztost, vagy a francia Barniert akarja a tisztségbe juttatni. Közben a felmérések az EU-ellenes pártok súlyának jelentős növekedését jelzik, ami arra kényszeríti a fősodor csoportjait, hogy egy többségi koalíció kialakítása érdekében a kisebb partnerek felé forduljanak, és ez példátlan súlyt kölcsönözhet a zöldeknek és a többi kisebb pártcsaládnak.

Mindenesetre az EU-párti és EU-szkeptikus erők között kibontakozó versengés és 2019 legfontosabb témája, é nem kizárt, hogy egyértelmű fordulatot hoz a tömb hatalmi dinamikájában – írta a portál. (huppa.hu)