"Magamra maradtam
Szabadságot kaptam
Kinek kell a kokain
Ha itt van ez a levegő?

Vedd és lélegezd be
Ez az, várj, míg betépsz tőle
Ilyen a Paradicsom:
Sivatagi szabadság"

Ez egy olyan vers két első versszakának nyersfordítása, ami most jelent meg egy ismert orosz irodalmi lapban, bár nem hivatásos költő, hanem politikus írta. Nem is akármilyen politikus

Vlagyiszláv Szurkov húsz éven át volt különféle posztokat betöltve Vlagyimir Putyin kabinetfőnök-helyettese, kommunikációs főtanácsadója és fő ideológusa, így Oroszország egyik legnagyobb hatalmú embere, hogy az elnök idén februárban váratlanul kirúgja.

Szurkov ezek után fedezte fel a levegőt mint olyan anyagot, amit még a kokainnál is jobb beszívni.

 Őt tartják a "szuverén demokrácia" (más néven "irányított demokrácia" vagy "illiberális demokrácia") elmélet kidolgozójának, azaz a putyinizmus főideológusának. A rendszer lényege, hogy sok formai elemet megtart a polgári demokráciákból, de az igazi verseny a politikai pártok között nem lehetséges, és az összes állami intézmény szigorú politikai felügyelet alatt működhet csak. 

Amikor Peter Pomerantsev, az orosz állami propaganda legismertebb szakértője idén télen Budapesten járt, így jellemezte őt: "Szurkov egyszerre irányította az összes orosz parlamenti pártot, hatalmas színházzá alakítva a belpolitikát, és hetente tartott eligazítást az összes országos tévécsatorna főnökének arról, hogy mik legyenek a témáik. Ez konkrét sztorikra is vonatkozott, de általánosabban arra is, hogy most milyen hangulatot kell sugározni."

Azt máig nem tudni, hogy pontosan mi vezetett a februári eltávolításához. A vers folytatását olvasva az az ember érzése, hogy a szerző elég átlátszó módon próbál jó képet vágni ahhoz, hogy a Kreml kényelmes szobáiból kidobták a sivatagba:

"Vedd és lélegezd be
Teljes szíveddel és elméddel
Minden éjjel minden nap
Minden földet és minden csillagot
És a lélek mélyének
Ezt a májusát

És ne fújd ki a levegőt
Ez az, ne lélegezz"

A vers tartalmán és képein kívül sokakat meglephet önmagában már az a tény is, hogy egy politikus/kommunikációs tanácsadó versben kommunikál. Pont Szurkovtól azonban ez kicsit sem meglepő. 

A magyar politika hasonló elveket valló és gyakorlatot követő képviselőihez képest ugyanis az orosz Habony nyilvános imidzse nem a vérkeringést megakadályozóan szűk nadrágokban feszengő Újgazdag Suttyó, a Sikeres Vállalkozó, a Pornóproducer vagy a Focikeresztapa, hanem a Művész. De halál komolyan. 

Szurkov mindig is egyfajta popkulturális művészként és ellenkulturális figuraként futtatta magát, több regényt is közölt könnyen lebuktatható álnéven, dalszövegeket írt popzenészeknek és önmagát rock and roll figuraként láttatta. Jellemző, hogy amikor az Egyesült Államok 2014-ben szankciókat vezetett be a putyini rendszer vezetői ellen - Szurkov az első tucat ember között volt, akit kitiltottak az USA-ból és befagyasztották az ottani számláit - hősünk így reagált: "Az egyetlen dolog, ami engem az USA-ban érdekel, az Tupac Shakur, Allen Ginsberg és Jackson Pollock. Ahhoz pedig nem kell vízum, hogy a műveikkel találkozzam."

Peter Pomerantsev februárban arról mesélt, hogy "Ezt a hozzáállást átvették tőle az orosz politikai kommunikációs tanácsadók, divat lett a cinikus, a nyugati ellenkultúrát kedvelő művészként mutatkozni ebben a körben."

Nálunk, Habony Árpád hiába járt a Kisképzőbe, ebből nem lett divat. (444.hu)