A német-francia ARTE televízió tavaly év végére készítette el a hibrid magyar politikai rendszerről szóló Hello, Dictator! című dokumentumfilmet. 

A Jean-Claude Juncker 2015-ös, Orbánnak adott pofonja előtt elhangzó mondatról elnevezett mű a rendező Michael Wech szerint jó visszhangot kapott, és azóta elkészült hozzá az angol és magyar felirat is, amivel most először látható.

A magyar nézőknek már ismerős lehet minden téma, amit a három hónap alatt elkészült film körbejár. Láthatjuk azokat a brüsszeli vitákat, amik fokozatosan elszigetelték a Fideszt. Felidézik a civiltörvény elleni tüntetéseket, a Soros-ellenes kampányokat és a CEU elűzését. Bemutatják a Magyar Hang, a Klubrádió és Iványi Gáborék – kormányzati ráhatástól sem függetlenül kialakult – működési nehézségeit. Hadházy Ákos pedig a semmi közepén zötykölődő, az EU-s pénzből épült, felcsúti kisvasúton ülve mesél Mészáros Lőrinc és Tiborcz István korrupciós ügyeiről.

Innen nézve semmi új nincs a filmben, Nyugat-Európában viszont még nem láthatták ebben a mélységben az „illiberális demokrácia” hazai és egyre inkább európai szintű károkozását. Elítélően nyilatkozik az orbáni politizálásról többek között Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője, Michael Roth, a német kormány külügyi államtitkára, Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke, Daniel Freund zöldpárti EP-képviselő és Katarina Barley, az EP egyik alelnöke is.

És bár olyan, régi kormánykritikus szereplők is megszólalnak, mint Paul Lendvai, aki szerint Magyarországon vezérdemokrácia van, vagy a volt SZDSZ-es Magyar Bálint, aki szerint a magyar maffiaállamnak olyan az EU-s pénz, mint a keleti diktatúráknak a nyersanyagok, a kormány egyetlen vádat sem cáfol a filmben, Orbánék részéről csak Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációs államtitkár szólal meg, tagadva minden vádat.

A német film azt is kimondja, hogy az EU-nak jelenleg nincs megfelelő belső kontrollja az autokráciába forduló tagállamokkal szemben, Magyarország és Lengyelország simán vétózni tud minden kezdeményezést, amit a tagállamokban a jogállami keretek védelmében hoznának. Amikor pedig Angela Merkel kompromisszumra törekszik Orbánékkal, az hosszú távon hátrányos, mert egyetemes szabadságjogoknál nincs helye kompromisszumnak: egy demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia. Karácsony Gergely szerint ez olyan, „mint egy színjáték, ahol a díszlet demokratikus, de a szereplők nem demokraták”. (444.hu)