Bevetik mindig. Ha előttük mész, és nem vagy hajlandó átlépni a megengedett sebességhatárt, nem akarsz (tán nem is tudsz) kétszázzal menni városi forgalomban. Ha előzöl, szabályosan ugyan, de neki túl lassan.

Vagy amikor csak eszükbe jut.
Elvégre mire való a hatvan-nyolcvanmilliós járgány azon kívül, hogy becsajozunk vele? Mire való, ha nem lehet száguldozni?

Az egyik ilyen kretén, Berki Krisztián, a rendszer kegyeltje egyébként (hát közéjük illik, szent igaz), egy autóbusz előtt büntetőfékezett, maga sem tudja, miért.
A busz megelőzte? Vagy mi a szösz?
A busz fékezett és letarolt egy másik autót. Még jó, hogy nagyobb baj nem történt.

Van ennek az alaknak egy csöp esze? (Hogy másról ne beszéljünk!) Legközelebb egy tank vagy egy kamion elé fékez be? (Reménykedjünk? Csak sajnálnám a másik sofőrt.)

Mindenesetre megcsapták. Két és fél év sitten.
Ha bekerül. Mint M. Richárd, és néhány fideszes polgármester, legutóbb a méhkeréki. Dugig vannak a börtönök!

Különben is, őkelme mellőzi a bírósági tárgyalásokat. Miért? Csak!
(Érdekes! Régen rendőr vitte be a tárgyalásra a renitens távolmaradókat.
Most meg: na, jó, kitűzünk egy új tárgyalást fél év múlva esedékes. Ha nem lesz véletlenül újra ítélkezési szünet. Túl vagyunk terhelve.)

Mindenesetre Berki megüzente a bírónak, hogy másfél évig nem ér rá, mert külföldre megy dolgozni. Ne zaklassák! Csak így! Lazán! És akad ügyvéd, aki az ilyen alakokat képviseli.

A sógorom jött hazafelé az országúton Vácról. Nyolcvannal. Mögötte senki.
Egy keresztútnál majdnem kicsúszott elé egy bazi BMW.
Aztán mögötte kijött, felpörgött, százhatvannal megelőzte, majd elévágott és harminccal ballagott tovább.
Mert nem engedték be. Nem állt meg a másik a főút közepén, nem csókolta meg a földet alázatában. Hiszen csak egy Nissan. És egyébként is!

A sógorom nem szólt, nem tett semmit, szépen döcögött utána.
A fickó a BMW-ben egy idő után megunta, hogy nem jött be a provokáció, nem álltak le versenyezni: ki kit győz le, hanem tettek rá, a csodamicsodájával egyetemben. Dühöngve elporzott, hogy új zsákmány után nézzen.
Hátha mást jobban felbosszant.

Hát kérem! Tisztelt ellenzék, tisztelt európai polgártársak!
Ez a megfelelő harcmodor! Letojni, nem reagálni, nem bedőlni a provokációnak.

Esterházy is megmondta: bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá!

Ezzel nem tudnak mit kezdeni! Se Orbán, se Berki, se senki, az Európától idegen maradt, mondhatni lemaradt, az ázsiai pusztákból érkezett (az ötszáz évnyi öntözésből kimaradt), és a többi Európába bevándorlolt nép fiaitól eltérően lélekben-szellemben-mentalitásban ezer éve ott is ragadt bagázsból.
Nem ismerik, nincs rá módszerük.

Ettől megüti őket a Gutmann, hogy Karl Kraus feledhetetlen szójátékát idézzem.
(Igaz, Tandori zseniális fordítása is kellett hozzá.
Műfordításban tényleg – és számomra például, Orbánnal ellentétben ez igazi értékmérő – világelsők vagyunk!)

Még valami! Ami nem feltétlenül függ össze a büntetőfékezéssel, de balesetveszélyes fékezésnek fékezés! Ha hagyják!

Nem tudom, ki volt az az idióta, aki úgy tervezte meg a közlekedési lámpákat, hogy (például villogó zölddel, ahogy a világ boldogabbik felén) nem jelzi előre, hogy váltani fog, hanem minden további nélkül sárgába csap át.
Ami figyelmeztető jelzés lenne ugyebár: jön a piros! Csakhogy nem az! Mert sárga jelzésen sem lehet áthajtani. Amiatt is megbüntetnek. Úgyhogy túrót ér!

Na, mármost. Megy az ember a kereszteződés felé, a forgalom által megszabott sebességgel.
Amikor odaérek, két dolog történhet: 1./ Még zöld a jelzés, és átmehetek. 2,/ Vagy közben, mondjuk két méterre járva a kereszteződéstől hirtelen sárgára vált.

Akkor megint két lehetőség közül kell a pillanat tört része alatt választani.
Egy pillantás a tükörbe, és a látottakhoz képest: 1./ Akár (ha mondjuk ötvennel mentem) csikorgó kerekekkel megállok, 2./ Vagy átslisszolok.

Az első esetben kockáztatom, hogy legalább három mögöttem haladó autó fog beleállni a seggembe, és összetöri az autómat.
A második esetben a kocsimat és az életemet, a testi épségemet óvva megszegem a KRESZ-t és megcsaphatnak.

Nem adom föl magam. Nem árulom el, melyik a gyakoribb megoldás.
De tény, hogy a sárga jelzésen általában még négy-öt kocsi áthajt. Némelyik már a pirosban.

Instállom! Miért nem lehet átépíteni a berendezést, hogy érdemben, időben figyelmeztessen?
Akkor is lesznek szabályszegők. Lesznek balesetek. De egy állandó és tömeges balesetforrást kiküszöbölne.
Az ellenvetést, hogy a helyzet ugyanaz lenne, csak pislogó zölddel, nem fogadom el. Mert időt nyernénk! Idejében, még a sárga előtt lassan, egyenletesen fékezni lehetne, és a mögöttem haladó ugyanezt lenne kénytelen megtenni.

Hát akkor, hogy Rejtő kedvenc kétbalkezes magánnyomozóját idézzem: ennyit a fjordokról!