Dr. Hoffmann Imre helyettes államtitkár

Belügyminisztérium

KÖZFOGLALKOZTATÁSI ÉS VÍZÜGYI HELYETTES

ÁLLAMTITKÁRSÁG

Tisztelt Államtitkár helyettes Úr!

Hivatkozva a BM/6679-1//2016. Közmunkás Mozgalom a Jövőért-nek címzett válaszára - néhány gondolattal vitába szállunk.Ön levelében azt jelzi, hogy a közfoglalkoztatás célja, hogy ÁTMENETI /rövidtávú/ munkalehetőséget biztosítson azok számára,akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen, abban a reményben, hogy az ott szerzett tapasztalatokat munkahelykeresésben,és majdan a munka során hasznosítani tudják.

Jelenleg többféle közfoglalkoztatási jogviszony van életben. Egyik a hagyományos, másik a cégekhez, intézményekhez kiközvetített"közmunkás".

Ezek az emberek azonos béren vannak alkalmazva, holott a hagyományos, utcai közfoglalkoztatott munkaerejének jóval alacsonyabb a kihasználtsága - szépen fogalmazva. Mivel az alkalmazó cégek a munkát úgy adják ki, hogy az arányos legyen a munkáért kapott bérrel.

Ellenben a cégekhez, intézményekhez, mezőgazdaságba kiközvetített, vagy pld. erdészeteknél dolgozó emberek ugyanazt a munkát végzik, ugyanolyan szinten, pontossággal, intenzitással, mint az átlagos alkalmazott, ellenben bérük sokszor fele a mellettük álló -ugyanazt a munkát végzőének.

Önök ezt úgy fogják fel, azzal magyarázzák, hogy a dolgozót ösztönzik az alacsony bérrel a tényleges elhelyezkedésre.

 Igaz, hogy a közfoglalkoztatási bér jóval meghaladja az ellátások összegét, viszont olyan szinten tartják - ami egy ember megélhetésére kevés,munkahelykeresés pedig ebből a bérből lehetetlen.

Önök szerint a közfoglalkoztatott ösztönzést kap az elhelyezkedésre -egyrészt a nagy bérkülönbség miatt, másrészt pedig az új bérkiegészítő programjuk által elhelyezkedés esetén.

Ezzel mi vitába szállnánk.

Az igaz, hogy a bérkülönbség irritálja a közfoglalkoztatottat, de tenni ellene a közfoglalkoztatás alatt nem sokat tud. Egyrészt aki céges közfoglalkoztatott, annak ereje maximálisan ki van használva -mondhatjuk úgy is, hogy teljes mértékben, csak úgy szimplán, ki van használva emberileg is, másrészt bére annyira alacsony, hogy az álláskereséshez szükséges internetet csak kevés esetben tudja fenntartani. De ha kb. 1/3részt van is lehetősége, már ereje nincs az elvégzett munka után normál állást keresni. 

Így tehát az embereket bebetonozzák a közmunka világába.

 

Önök rossz felől közelítik meg a kérdést.

Egyrészt hoznak egy törvényt, hogy ellátást a munkanélküli csak akkor kaphat, ha egy év alatt 30 nap munkaviszonyt fel tud mutatni.

Másrészt olyan munkaszerződésekkel alkalmazzák a munkavállalókat, ami fél évre, egy évre közmunkássá avatja őket.

És mivel a közmunkából kilépni - az Önök törvénye szerint - csak normál munkaviszony felmutatásával lehet, ezért a közfoglalkoztatott, hiába az orra előtt elhúzott mézesmadzag, lényegében a foglalkoztatás végéig letölti szerződését. A jogviszony alatt munkahelyet - de egyébként is - szinte csak ismeretséggel lehet.

Ezek az emberek -Önök is tudják - olyan ismerősi körrel  a legritkább esetben rendelkeznek, amely a munkahelykereséshez segítséget nyújtana.

Legyen szives elmagyarázni, hogy a Kormánynak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a közmunkásbér minimálbérrel azonos arányú emelését elnapolták? Hogy a közmunkásbért mesterségesen alacsony szinten tartják?

Miért jó az a Kormánynak, hogy ezek az emberek arányosan mind kevesebbet keresnek, és mind többet várnak el tőlük?

A közmunkások nagyon nagy része az 50-es korosztályból kerül ki.

Ezek az emberek tudják, hogy mi a munka, tudnak, és akarnak is dolgozni, Önök pedig megalázzák őket a visszavezetés a munka világába, meg ismerkedés a munkával, és a többi fellengzős kifejezésekkel.

Az emberek nagyon nagy része azért kerül a közmunkáslét közelébe,vagy válik konkrétan közfoglalkoztatottá. mert Önök normál munkahelyek teremtésére nem koncentráltak, ezért az olcsó munkaerő kitermelésében érdekeltek.

A megígért egymillió munkahelynek csak a töredéke létesült, azok is az ország egyes területein. A családos, vagy az idősebb korosztály nem mobilis, nem tud pár havonta munkahelyet is, és város is váltani.

Ráadásul az effajta munkavállaláshoz anyagi tartalékra van szükség, ami egy tartósan közfoglalkoztatottnál, avagy még rosszabb esetben FHT-n lévőnél nem várható el.

Hiába van a munkaügyi központ pld. albérlet támogatása, ha pld. a 45 év feletti korosztályt enyhén szólva nem szivesen alkalmazzák, vagy ha véletlenül sikeres a jelentkezés, nem hajlandóak velük féléves szerződést kötni, vagy esetleg a jelentkezésig sem jut el a több évesmunkanélküliség után, hisz  internetje, vagy akár telefonja sincs az illetőnek.

Ugyanis 52 ezer forintból csak az alapvető megélhetésre futja. Ha valaki bérlakásban lakik, az összjövedelmét elviszi a lakás fizetnivalója.Ha szerencsés ember, és saját lakása, háza van, akkor is fizetése tetemes hányadát a rezsire és más fizetni valókra fordítja.

Konkrétan élelemre maximum 10-20 ezer forintot költhet.

Önök ezzel a közmunkaprogrammal nyomorba döntenek százezreket.

Átlépnek az ALAPVETŐ EMBERI JOGOK-on, aminek egyik kitétele -EGYENLŐ MUNKÁÉRT EGYENLŐ BÉR JÁR.

Szeretném megkérdezni, hogy ezt milyen jogon teszik?

Hogy gondolják, hogy joguk van arra, hogy olyan szabadságjogokon áthágjanak, ami minden embert születésétől fogva törvényszerüleg megillet?

Ha azonos munkát végeztetnek a közfoglalkoztatottal, ugyanolyan szintű, gyorsaságú, precizitású munkát kell letennie az asztalra, mint az ugyanott foglalkoztatotté, akkor neki ugyanolyan szintü bér is jár!

Amennyiben ezt nem kapja meg, akkor felmerül ezeknek az embereknek, rétegnek és jelenlegi helyzetüknek a Kormány általi kihasználásának a lehetősége.

És hogy ne csak üres beszédnek tünjék levelünk, ezért egy alternatívát is felvetünk a probléma megoldására.

Jelenleg a közfoglalkoztatási jogviszony ellenértékét az állam állja. 

Az intézményi, vállalati, mezőgazdasági, erdészeti, vízügyi közmunkánál - ahol valós termelés folyik - ott a közfoglalkoztatottat alkalmazó, tehát munkát biztosító köteles legyen a közmunkás bérétkiegészíteni a mindenkori minimálbér szintjére. Ennek eredménye az lenne, hogy a dolgozók nem éreznék annyira megalázónak tevékenységüket, nem éreznék a maximális kihasználást,nem fordulnának annyira ellenségesen az e fajta közmunka programfelé, egy helyen dolgozók között nem szítana a különböző alkalmazási bér fölösleges feszültséget.

Amennyiben a dolgozó beválik - úgy tényleges foglalkoztatásához az állam hozzájárulhatna az első két évben - mondjuk olyan arányban, mint amit régebben a Start-programban alkalmaztak. Ez ösztönözné a munkáltatókat arra, hogy a jól dolgozó közfoglalkoztatottakat megtartsák. A közfoglalkoztatottat pedig ösztönözné tartósan a jó minőségű munkavégzésre. A két és fél-három  éves időtartam /fél, egy év közmunka, utána támogatott alkalmazás/ pedig elég idő lenne arra, hogy a dolgozó bebiztosítsa helyét jó munkájával az alkalmazási területen.

Ez a gondolatmenet arra épült, hogy ahova közfoglalkoztatotti igényt jelentettek be, ott van olyan terület, ahol normál munkaerőt is tudnának alkalmazni. A Kormánynak az lenne érdeke, hogy minél több normál munkahely létesüljön. Így a közfoglalkoztatás jobb elemeinek felhasználásával, és más ösztönzők segítésével valós munkahelyeket tudnának teremteni, amely mind az Államnak, mint az állampolgároknak a javát szolgálná.

Mivel válaszukban jelezték, hogy témával kapcsolatban nyitottak az észrevételekre, javaslatokra - ez okból íródott levelünk, mellyel a magunk módján - próbálunk a probléma Önök által nem látható árnyoldalaira rávilágítani, és a szerintük lehető legjobb, legösztönzőbb megoldás felvázolni.

Tisztelettel: 

KMK - Közmunkások, Munkanélküliek, Kitaszítottak

kmk86.webnode.hu