Somogyi Lajos írását változtatás nélkül közöljük

A 90-s évek elején a győri 56-os párt alapító tagjai, nagyrészt saját (s a tagság) igen szerény anyagi javainkból állítottunk emlékoszlopot, s emléktáblákat a győri börtön  előtt agyonlőtt teljesen (szándékosan)elhallgatott-elfeledett fiatalok emlékére.

Megpróbáltunk némi adománygyűjtéssel, ám az  akkori teljes ellenzék (az akkori ifjú demokraták jó része is-is) karöltve mocskolt bennünket, minden módon, azt üvöltözve, hogy magunknak gyűjtünk, amit el akarunk lopni.

Önnek ezért nincs alapja 56-ra hivatkozni. Minden áron akár erőszakkal is meg akarták akadályozni, hogy létre hozzuk. az emlékhelyet. (Önök messze alulmúlták az akkori SZDSZ-t is, akik irodája falán a mindenki más által került Krassó Gyuri képe ki volt függesztve, Konrád Gyuri, mint hőst jellemezte. Ök. még versmondót is küldtek az avatáskor, majd a megemlékezéseken.)

Még az emléküket is el akarták törölni.

Soha nem kaptunk állami támogatást. Csak rágalmakat.

Honnan meríti a bátorságot, hogy kisajátítja, elorozza az akkori hősök tetteit, elhomályosítva emléküket.

Ők nem a kegyencizmusért áldozták életüket. Nem a Mészárosok, Tiborcz-ok, „Garancsik stb. stb. stb.. ikért” Csakis: Népük boldogulásáért, az alkotó értékteremtő dolgozó emberekért. A szabadságért.

Kérem, tartózkodjon a hősök emlékének elhalványításától, rájuk hivatkozástól.

Vannak dolgok melyekhez tisztátalan kézzel nyúlni senkinek nem szabad.
1956 emléke ilyen szentség!

 

Kisnyugdíjas hirlevél

Somogyi Lajos egykori alapító tag