A közfoglalkoztatásról szóló 1139/2017. március 20-án megjelent Kormányhatározattal kapcsolatosan az alábbi észrevételeket kívánjuk tenni: 

Egyetértünk azzal hogy a közfoglalkoztatottak elsődleges munkaerőpiaci elhelyezkedését ösztönözni szükséges, de tervezett módjával nem mindenben tudunk azonosulni.

Ugyanakkor szeretnénk jelezni Tisztelt Kormány, és Kormánytagok felé, hogy a munkahelykeresés támogatása a tartós munkanélküliek esetében is nagyon fontos lenne. 

Tudjuk, hogy jelenleg Önök a közfoglalkoztatottak számának csökkentését túzték ki célul, de a tervezett intézkedések lehet, hogy számbéli, statisztika javulást hozhatnak ezen a téren,/közfoglalkoztatottak számát tekintve/ viszont sok esetben a munkanélküliek számának emelkedését fogja eredményezni.

Önök szerint a Kormány lehetőséget teremt a közfoglalkoztatottak piaci alapú munkavállalására. Csakhogy, ahol nincsenek tömegesen jól működő vállalkozások, ott nincs szabad munkahely sem.
A tervek szerint a közfoglalkoztatottak munkahelykereséssel kapcsolatos tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült helyi és helyközi költséget térítenék.

Igazi segítség az lenne, ha mind a tartós munkanélküli, mind a közfoglalkoztatott tömegközlekedése ingyenessé válna. Természetesen bizonyos keretek közé szorítva. Hisz kívánatos lenne az elsődleges munkaerőpiacon a jelenleg Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás-ra jogosultak megjelenése is, márpedig a munkahelykeresés ezen réteg számára lényegében lehetetlen, mivel a busz, villamost, troli, vonat számukra - ha már tartósan munkanélküli - megfizethetetlenné vált.

A közmunka program sok tekintetben nagyon rossz hatással bír, azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy az Önök által meghatározott FHT összegénél mégis jóval magasabb megélhetést biztosít a benne részt vevőknek, melynek ilyen-olyan - akár jószándékú - ok miatti több hónapi nélkülözése családokat hozhat abszolut kilátástalan helyzetbe. Azért, mert Önök kimondják szakmunkások, vagy hosszabb időt közmunkában eltöltöttek bizonyos várakozási idő után lehet csak ismét közfoglalkoztatott,attól még az ország felében nem lesz több a munkalehetőség. Ahol jelenleg nincs elegendő szabad állás, ezektől az intézkedésektől sem lesz. Ha három hónapot lényegében kötelező jelleggel FHT-n lesz kénytelen tengődni az, aki ezen csoportokba illik, az azzal fog járni, hogy egyrészt egyes területeken hónapokra eltűnik a közmunkás réteg,többszörösére emelkedik a munkanélküliség /statisztika!/ másrészt bizonyos - eddig közfoglalkoztatásban elvégzett munkákra nem lesz ember, magyarra lefordítva azon területeket megeszi majd a kosz. Sőt - az egyén számára három hónap keresetkieséstől jóval hosszabb időszak is lehet a kényszerpihenő, hisz a közmunkaprogramok tudvalevőleg mindig márciusban indulnak, köztes időszakban bekerüléshez már szerencse kell.

Ki fogja eldönteni, hogy "várhatóan képes-e valaki önállóan elhelyezkedni"? A munkaügyi központos ügyintéző, aki alig pár szót vált 3 havonta "gondozottjával"? Sokkal hathatósabb odafigyelésre, tényleges segítségadásra, együttműködésre lenne szükség a munkanélküli és a foglalkoztatási szolgálatok között. A tervek szerint ha valaki képes önállóan elhelyezkedni, akkor ők nem lesznek bevonhatók a közfoglalkoztatási programba. A közfoglalkoztatottak nagy része - amennyiben van munkalehetőség, és lehetőségei is adottak lennének - képes lenne önállóan elhelyezkedni. Ha helyileg nincs állás, akkor lehet bármilyen tökéletes a leendő munkalehetőség számára szinte lehetetlen a munkavállalás, mert igaz, hogy az alapvető megélhetéséhez szükséges anyagiakkal abszolut a minimumon rendelkezik, de az semmi másra nem elég. Munkahely keresésre sem. Ha valóban csak a közmunkás béréből él semmilyen munkahely kereséshez szükséges feltételt nem tud biztosítani magának. Ez tény.  Ezért szükséges lenne vagy a munkahely keresés feltételeinek támogatása számára, rendkívül kedvezményes internetlehetőség például, vagy komoly, hathatós, egyénre szabott központi támogatási rendszer, segítség az álláskeresésben, átképzésben.

Ha mindenképp a közfoglalkoztatás leépítésében gondolkodnak, akkor a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a jelenlegi közfoglalkoztatási munkahelyeket alakítanák át "normál munkaerőpiacosra" Ugyanis ahol intézményekben, vállalatoknál, vállalkozásoknál, erdészeteknél, vízügynél, stb. közmunkásokat foglalkoztatnak, ott igazoltan szükség van munkáskézre. Nem a közfoglalkoztatást kellene Önöknek teljes költséggel finanszírozni, hanem ugyanezzel az összeggel kellene támogatni a jelenlegi foglalkoztatókat, ösztönözni kellene és lehetne ezzel normál munkaerő alkalmazását. A munkaadók jó ideje komoly takarékoskodási lehetőséget fedeztek fel a közfoglalkoztatott alkalmazásában. Sok területen a foglalkoztatottak fele már közmunkás. Nem lehet kimondani, hogy az ország egyes területein nincs betölthető munkahely, ahol intézményi, vállalati, mezőgazdasági közmunkások dolgoznak, ott az ő munkaerejükre szükség van. Ha nem lennének ingyenesen alkalmazható emberek, nem állnának a foglalkoztatók  rendelkezésére, akkor előbb-utóbb kénytelenek lennének normál munkaerővel helyettesíteni őket. Tehát bizonyos helyeken épp a közfoglalkoztatási program szabja gátját a normál foglalkoztatásnak. Ezt egy tollvonással fel lehetne számolni az eddigi közfoglalkoztatotti jogviszonyban alkalmazott munkavállalók státuszba vételének eleinte nagymértékű, majd fokozatosan csökkenő támogatásával.

Önök 3 hónapos várakozási időt határoztak meg a közfoglalkoztatási programba való bevonáshoz azok számára, akik esetleg elhelyezhetők az elsődleges munkaerőpiacon, illetve akik szakmunkás végzettséggel rendelkeznek.                                                                                              

A közfoglalkoztatott nem véletlenül dolgozik a közmunkaprogramban. Az emberek nagy részének ha lenne reális lehetősége máshol,  lényegesen jobb fizetésért elhelyezkedni, örömmel megtenné. A közfoglalkoztatottak nagy százaléka vagy túl fiatal, vagy túl idős a normál munkavállaláshoz, és ha ezekbe a kategóriákba tartozik, akkor a szakmai végzettség sem sokat számít. Abban az esetben, ha a munkavállaló betöltötte az 50 évet nagy eséllyel szakmái is elavultnak számítanak, de legalábbis a munkáltatók úgy tekintenek rá.

A piaci igényeket kielégítő munkaerőközvetítést úgy lehetne megerősíteni - mint ahogy terveikben is szerepel - hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ezen túl valódi munkaerőközvetítőként működne, nem pedig lényegében közmunka közvetítőként. És tevékenységük közé tartozna nem csak a képzések irányítása, levezetése, munkanélkülieknek munka lehetőség felkínálása, hanem a közfoglalkoztatottakkal is a kapcsolattartás, tényleges segítséget nyújtva az álláskeresésnél. Mivel sok közfoglalkoztatottnak sem ideje, sem lehetősége nincs munkát keresni, ez óriási lehetőség lehetne számukra.És kedvező lenne az Állam számára is, hisz végre valóban lenne remény az ország Dunán inneni területén is a közmunka programból való könnyebb kilépésre.

A közfoglalkoztatásra épülő képzési programoknak a majdani igényeknek megfelelő normál szakmai végzettséget kell biztosítania. A jelenlegi "gyorstalpalós", rész szakterületes képzések nem visznek előre. 

A versenyszférában - valamilyen oknál fogva - elhelyezkedni tudók számára a közfoglalkoztatásra továbbra is szükség van. Viszont tényleges munkára van szükség minden területen, normál bérért. Ugyanis a jelenlegi közfoglalkoztatotti bérezés csak a munka "megútálásra" jó, ösztönzésre alkalmatlan. Meg kell szüntetni a munkavállalói jogokban jelenleg fellelhető negativ megkülönböztetést. A közfoglalkoztatás egyes területeken ne magasabb összegű segélyezésként működjék, hanem valódi munkát adjon, legalább minimálbérért. Amennyiben a közfoglalkoztatott mentális, vagy fizikai oknál fogva alkalmatlan a teljes munkaidős foglalkoztatásra, úgy számára rész munkaidős tevékenységet biztosítsanak ugyanolyan feltételekkel - jogokkal, és kötelzettségekkel - mint minden munkavállalónál elvárható.

Mezőgazdasági tevékenységben is csak normál minimálbérért legyen foglalkoztatható a közmunkás. A mezőgazdasági munka az egyik legnehezebb fizikai tevékenység. Embertelen felfogás az, hogy állampolgárok tízezrei dolgozzanak fillérekért az idő viszontagságainak kitéve kemény fizikai munkásként, holott ugyanaz a munkáltató, akinél tevékenykednek közfoglalkoztatott híján minimum a dupláját fizeti ki napszámként a nála tevékenykedőknek. 

Közfoglalkoztatásnál nem jó módszer az, hogy maga a foglalkoztató lényegében semmivel nem járul hozzá dolgozója béréhez, járulékaihoz, azt lényegében teljes egészében az állam állja. Így a munkáltató nem feltétlenül érdekelt normál munka kiadásában, ellenőrzésében, sem ösztönzésben, sem lényegi kapcsolattartásban. Valójában - ha már egyből támogatatlan munkahelyet nem tudnak létrehozni - inkább nagy mértékben támogatott normál munkahelyekre lenne szükség közfoglalkoztatás helyett. A közfoglalkoztatás lehetőségét csak és kizárólag azoknak a munkavállalóknak, munkanélkülieknek kellene fenntartani, akiknek más lehetőségük nincs képezhetetlenségük, vagy más akadályoztatásuk miatt. Ez a módszer mind az Államnak, mind a munkavállalónak, és mind a munkaadónak kedvezőbb lenne. Bár utóbbinak innentől kiadása is lenne a foglalkoztatással kapcsolatban, viszont stabil munkásai lennének, és jobb munkahelyi légkört tudna kialakítani, ami a jó minőségű munkavégzés egyik legfontosabb feltétele.

Legyenek szívesek megvizsgálni a régi Start-kártya program folytatásának lehetőségét, ugyanis ez a módszer tényleges segítséget nyújtott a veszélyeztetett rétegek munkavállalásánál. A jelenlegi támogatás nem nyújt olyan lehetőséget, amely miatt a munkáltatók komolyan foglalkoznának a lehetőséggel, főleg az idősebb korosztály esetében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Örülünk, hogy érzik, tudják - a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere nem megfelelő, immár hosszú távon nem fenntartható. 

Kérjük gondolják át javaslatainkat, melyek akaratunk, s véleményünk szerint - megvalósításuk esetén - a probléma tényleges megoldását szolgálná!

Tisztelettel: KMK - Közmunkások, Munkanélküliek, Kitaszítottak

kmks.blog.hu