A Fidesz még mindig migránsozik, miközben a számok makacs dolgok: 2010 és 2017 között mintegy 277 ezren nyújtottak be menedékkérelmet Magyarországon, de zömében az eljárás befejezését sem várták meg, hanem odébbálltak. Kiktől is védett meg minket százmilliárdokért Orbán Viktor? S kiktől védte meg Európát?

Az osztrák államfő Soros György és a migránsok oldalára állt – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter vasárnap az MTI-vel. Ezzel arra reagált, hogy a Profil politikai hetilap interjút közölt Alexander Van der Bellen osztrák szövetségi elnökkel, amelyben a politikus védelmébe vette Sorost.

Szijjártó úgy vélekedett: Alexander Van der Bellen egy migránsokkal elárasztott Ausztriát szeretne, s erről – mint megjegyezte – "majd számoljon el az osztrák választóknak". A magyar kormány nem migránsokra, hanem békében és biztonságban élő magyar családokra akarja építeni az ország jövőjét – szögezte le.

Azt gondoltuk, hogy ennek az őrületnek a választás után csak vége szakad, de tévedtünk. Bár Kósa Lajos ezúttal már a jövő évi önkormányzati választási kampányért felelős fideszes képviselőként pár napja kijelentette: "minden a migrációról fog szólni, és nem egyéb részletkérdésről".

A fő támadási irány tehát továbbra is Soros és a migráció. Miközben az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint Európában a menekültválság előtti szinte esett vissza tavaly a menedékkérők száma.

Ez persze még mindig 650 ezer embert jelentett, ami azonban az EU népességének a közösségből kilépni szándékozó Nagy-Britannia nélkül is mindössze másfél ezreléke. De nehogy már ez a másfél ezrelék forgassa ki a sarkaiból egész Európát! Lehet persze a terrorveszélyre hivatkozni, csakhogy nem a menekültekkel szembeni embertelen bánásmód a megoldás.

Akit a hazájában például vallási, felekezeti, etnikai hovatartozása, netán politikai nézetei, esetleg szexuális szokásai miatt üldöznek, azt megilleti a nemzetközi védelem. Ezt végre tudomásul kellene vennie a magyar politikusoknak is. Meg azt is, hogy az unió nemcsak érdek-, hanem értékközösség is.

Ha elfogadjuk a gazdagabb tagállamok befizetéseiből származó támogatásokat, akkor tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos esetekben szolidaritást is kell vállalnunk. Ha az nem megy, előbb-utóbb kigolyóznak minket ebből a klubból.

Mellesleg Magyarország a majdani maradék unió lakosságának valamivel több mint két százalékát teszi ki, tehát ha a menedékkérőket minden állam a népesség arányában fogadná be, a tavalyi 650 ezerből akkor is mindössze 13 ezer fő jutna ránk.

Ezer emberre tehát 13 migránsról lenne szó. Ami így nem is igaz, hiszen a menedékkérők jelentős része kihullik a rostán, mert nem jogosult a védelemre. A valósághoz közelebb állhat, hogy hasonló tendencia mellett ezer lakosra négy-öt menedékes esne ránk évente. Ez a hazai népesség fél ezreléke.

Az Orbán-kormánynak viszont az sem tetszett, hogy az unió korábbi döntése értelmében vizsgálja meg 1294 fő Görögországban és Olaszországban benyújtott menedékkérelmét. Nem az érintettek kötelező befogadásáról, hanem csupán a kérelem elbírálásáról lenne tehát szó.

Ez igen méltányos ajánlat volt, a kormány viszont inkább politikai tőkét igyekezett kovácsolni a migráncsozásból, és a választási eredmények alapján nem is sikertelenül. Miközben a valóság az, senki nem akar Magyarországra jönni.

A bevándorlási hivatal adatai szerint 2010 és 2017 között mintegy 277 ezren nyújtottak be menedékkérelmet, de közülük mindössze 3800-an kaptak menekülti, oltalmazotti, illetve befogadotti státust. A többiek meg zömében már az eljárás befejezését sem várták meg, hanem odébbálltak. 

Forrás: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

Ez történt például 2015-ben is, amikor 177 ezer menedékkérőt regisztráltak, ám alig ötszáz főt részesítettek nemzetközi védelemben, mert az ügyek legnagyobb részét meg kellett szüntetni a kérelmező eltűnése okán. Egyébként igen valószínű, hogy annak a bizonyos 3800 embernek a többsége is nyugatra távozott, akinek a kérelmét az elmúlt nyolc esztendőben kedvezően bírálták el.

Az viszont kétségtelen, hogy a déli határon felépített kerítésnek van eredménye, hiszen 2016-ban már csak nem egészen harmincezer menedékkérővel kellett a hatóságoknak foglalkozniuk, miközben mindössze 429 embert fogadtunk be. A többiek természetesen nagyrészt leléptek.

Még látványosabb volt a változás tavaly: csupán 3397 menekültet regisztráltak, mert a kerítés, meg a hazai menekültügyi eljárás visszásságai – például a tranzitzónákban uralkodó körülmények – sokakat elriasztottak. Igaz, 1291 fő kérelmét elfogadhatónak találták, ami minden korábbinál nagyobb arány. Idén márciusig pedig a KSH szerint – a bevándorlási hivatal erre az évre vonatkozóan valamilyen okból még egyáltalán nem közölt adatokat – a 294 menedékkérőből 245 maradhat nálunk. Már ha akar…

A kerítéssel így leginkább magunkat védtük meg: nem kell a hatóságoknak mindenféle jöttmentekkel foglalkozniuk, mert messze elkerülnek minket. Európát viszont nem védtük meg semmitől, bár az Orbán-kormány ezt hangoztatja.

Nem a magyar határzáron múlott ugyanis, hogy a 2015-ös 1,25 millióhoz képest 650 ezerre csökkent az EU-tagállamokban a menedékkérők száma. Mellesleg ennek a tömegnek a fele Németországra és Olaszországra zúdult. Ahhoz meg persze semmi közünk, de a gazdagabb uniós államok pénzét azért szívesen fogadjuk.

Igencsak kérdéses, meddig fog még menni a migránsozás és a sorosozás, meg a brüsszelezés. Lehet, hogy csak eddig, mert az Európai Néppárt (EPP) vezetősége május elején tisztázó beszélgetésre akarja hívni Brüsszelbe Orbán Viktor miniszterelnököt – írja a Die Welt című német napilap. Az újság a Der Spiegel értesüléseire hivatkozva közölte, hogy Joseph Daul, az EPP elnöke és Manfred Weber frakcióvezető azt szeretnék megtudni a frissen újraválasztott magyar kormányfőtől, hogy folytatni kívánja-e Magyarország átalakítását "illiberális demokráciává".

Forrás: Magyar Ügyvéd Blog