Az adatokból a többi között az derül ki, hogy a választókorú népesség 15 százaléka, azaz nagyjából 1,2 millió ember tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát, és ami ennél is megdöbbentőbb adat: csaknem minden második fiatal (tízből több mint négy) elhagyná az országot a munkavállalás érdekében.

Aki teheti, szedi a sátorfáját

Hiába érvel tehát a kormány azzal, hogy a hazai munkaerőhiány miatt érdemes maradni, mert mindenki el tud helyezkedni, aki akar. És hiába emelik meg a minimálbért vagy a fizetéseket a versenyszférában, a Nyugatot megcélzó gazdasági migráció (vagy legalábbis ennek szándéka) kicsit sem csökken. A folyamatot az sem lassítja, hogy Orbánék az utóbbi években különféle programokkal (Gyere haza, fiatal!, Vállalkozz itthon, fiatal!) akarták hazacsábítani a már külföldön dolgozókat vagy vállalkozókat. Az elvándorlási tendencia a jövőre sem ígér sok jót, hiszen egyrészt aki teheti, szedi a sátorfáját, másrészt aki külföldön munkát vállal, egy idő után jó eséllyel kint is marad. A kor szerinti bontásból pedig az látszik, hogy a 18–29 éves korosztály 41 százaléka tervez külföldi munkavállalást, a 30–44 évesek közül már csak minden ötödik, míg a 45 év felettiek esetében 10 százalék alá csökken az arány. A fiatalok elvándorlása viszont egy idő után nemcsak a népesedéspolitikában (a tervezett gyerekek kint születnek meg), hanem a nyugdíjrendszerben is komolyan éreztetni fogja nagyon kellemetlen hatását (egyre kevesebb lesz az aktív korú járulékfizető). Érdekességeket is találunk, ha a pártok szimpatizánsai felől közelítjük meg a kérdést. A magát rendpártinak, radikálisnak és nemzetinek beállító Jobbik szavazói ugyanis messze a legnagyobb arányban, 32 százalékban akarnak élni az EU és a globalizáció előnyeivel, de még a fideszesek 7 százaléka is elvágyódik, miközben a szocialista szimpatizánsok itthon maradnának, egy sor kérdésre „nemzeti” választ adva ezzel.

6 millió embert érint

Azok sincsenek kevesen, akik már külföldre mentek, azaz kivándoroltak vagy tartósan munkát vállalnak egy másik országban. Itt rendszerint erős tippelgetések indulnak, a kormányoldalon jellemzően 350-400 ezer körüli számról beszélnek, a szakértők nagy része inkább 500-600 ezer körüli adatot mond. Pontos adatok nincsenek (sokan ki sem jelentkeznek a hazai ellátórendszerből, vagy a határ menti területekről ingáznak, de az éjszakát már itthon töltik), de azért van némi kapaszkodó. A Publicus Intézet most arra kérdezett rá, hogy a válaszolók közvetlen családi, rokoni, baráti környezetéből hány ember vándorolt ki vagy vállalt tartósan kinti munkát az utóbbi 5-10 évben. A közvetlen kapcsolat alapján a válaszolók 58 százaléka „érintett” a kivándorlás kérdésében és 66 százalék a külföldi munkavállalásban. A két halmaznak ugyan közös metszéspontja is van, de azok, akiket legalább az egyik elem érinti, 73 százaléknyian vannak (ez két százalékkal magasabb, mint a tavaly nyári adat). Magyarul: a választókorú népesség közel háromnegyedét, durván 6 millió embert közvetlenül is érint a kivándorlás. Ez a sűrűség azt jelenti, hogy – különböző szociológiai számítások alapján – a lakosság mintegy 6-7 százaléka dolgozhat külföldön, vagyis legalább 600 ezer magyarról feltételezhető joggal, hogy a határokon kívül keresi a boldogulását. Egy másik, nem kevésbé megközelítés: minden embernek van átlagosan 6,9 olyan ismerőse (a tört számot az átlag magyarázza), aki kivándorolt külföldre, miközben tavaly még 5,4 volt csak ez a szám. Ráadásul a további bontásból kiderül, hogy a legtöbbnek nem is egy, hanem 3 és 10 fő közötti rokona távozott a jobb élet reményében. Elsősorban a szakmunkások hagyják el az országot, ami meglehetősen fájdalmas az itteni szakemberhiány miatt, de a diplomások vagy az érettségivel rendelkezők sem gondolkoznak túl sokáig, ha lehetőség adódik. (A listát tavaly még a diplomások vezették.)

Orbánt okolják a kivándorlásért

És hogy ki vagy mi a felelős ezekért a lehangoló adatokért? A tavalyi felmérésben még messze a gazdasági okok, megélhetési kérdések domináltak (58 százalék), politikai megfontolásokat csak minden harmadik ember említett (33 százalék). Mostanra azonban a két tábor kiegyenlítődött, vagyis az embereknek éppen annyira elegük van a politikai hatalom önkényéből, a demokrácia leépítéséből, a gyűlöletkeltő üzenetekből, mint amennyire a jobb megélhetés csábítja vagy a hazai rossz fizetés taszítja őket. Az első helyen a Fidesz, illetve Orbán Viktor áll, a válaszadók negyede, 24 százaléka hibáztatja őket a megnövekedett kivándorlásért. Ezt követi némileg lemaradva (22 százalék) a magasabb fizetések elszívó hatása, illetve az itthoni, siralmas jövedelmek (16 százalék). Érdekesség, hogy ez utóbbi tavaly még toronymagasan vezetett a magyarázatok sorában, tehát az emberek az itthoni bérekben látták a kivándorlás fő okát. Most ez már csak a harmadik helyre volt elég. Abszurdnak hangzik, de bő nyolc évvel a „fülkeforradalom”, továbbá a Fidesz harmadik választási győzelme és kétharmada után minden tizedik ember (9 százalék) még mindig az elmúltnyolcévet, azaz a szocialista–liberális kormányokat okolja, és 4 százaléknyi válaszadó van azon a véleményen, hogy nincs elég munkahely – miközben a kormány éppen a nem is kicsit kozmetikázott foglalkoztatottsági adatokkal ünnepelteti magát. Megjelent a Vasárnapi Hírek 2018. augusztus 24.-i lapszámában.

Szerző: Markotay Csaba / nepszava.hu