h i r d e t é s

Ócska Giró-Szászok és Gulyás Gergelyek iszapbirkózása Szűz Mária országában

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Ócska Giró-Szászok és Gulyás Gergelyek iszapbirkózása Szűz Mária országában

2015. október 04. - 08:35
0 komment

A Gíró-Szászok és Gulyás Gergelyek a faszt sem érdekelnek. Egyszerűen mennek a levesbe, amolyan járulékos veszteségként az uraik után, ha megélik egyáltalán a következő körvadászatot.

Giró-Szász András, a kormányzati hazudozó és uszító – mellesleg államtitkár, hogy legyen jogalap fizetni a szolgálataiért – lemondott, mert a maga által körbe vizelt területre új hiénát engedett be Orbán Viktor, ami nem tetszett a nagy kalibernek, mert nem akar mást a saját szemétdombján látni. Gulyás Gergely és Gíró-Szász nem bírja egymás szagát. Mi egyikükét sem.

Giró-Szász és Gulyás Gergely egy szar politikai irányzatnak kötelezte el magát. Az irántuk érzett megvetésem nem elsősorban nekik, mint amennyire az orbáni ámokfutásnak szól, ami nem jelenti azt, hogy nem utálom kellő erővel azokat, akik kiszolgálják ezt a színvonaltalan és tartalmában hazaáruló politikát. A józan magyar társadalom Orbántól akar megszabadulni és a Gíró-Szászok és Gulyás Gergelyek a faszt sem érdekelnek, egyszerűen mennek a levesbe, amolyan járulékos veszteségként az uraik után, ha megélik egyáltalán a következő körvadászatot.

Nem mondok mást Gíró-Szászra, mint, amit Gulyás Gergelyre: sokkal okosabb annál, mintsem hogy ne lenne tudatában a mélységes erkölcstelenségnek, amit az élet, a magyar politikai valóság szinte minden szegmenségben elkövetett Orbán és bandája oldalán. Ezért mondom, hogy a Giró-Szászok és Gulyás Gergelyek kis stílű kalandorok, ócska szellemi zsoldosok, simán szar alakok. Kinek e minősítés erősnek és esetleg eltúlzottnak tűnik, az gondolkodjon el, vajon ki a bánatos franc kényszerítette és kényszeríti ezeket a szemét embereket arra, hogy részt vegyenek egy ócska színjátékban, ami az ország lakossága egy részének megtévesztésén, a másik részének a megfélemlítésén alapul.

A Gíró-Szászok és Gulyás Gergelyek bűne nem kisebb, de nagyobb, mint a pálinkagőzben és kolbászzabálásban elmerült, saját maga imádatában kiteljesülő Orbán stadionnyi együgyűsége, ami egy betegség megnyilvánulása csak. Viszont a kettejük teljesítménye nem más, mint a beteg elme elvtelen, tudatos, ócska számításon alapuló kiszolgálása. A Gíró-Szászoknak és Gulyás Gergelyeknek tudatában kell lenniük annak a mélységes megvetésnek és utálatnak, amit tevékenységük kivált a magyarok millióiban. Amit nem ellensúlyoz, hogy kétmilliónyi magyar testvérünk beveszi Orbán és hazug csapata demagógiáját.

Pont nem érdekel és nem is érdekelhet, hogy vannak Magyarországon olyan idióták, akik szerint elég, ha Orbán Viktort szeretjük és annak semmi jelentősége, hogy a szövetségeseink számára a magyar állam politikája teljesen elfogadhatatlan és undorító. Lehet persze más szövetségesek után nézni – és van is erre irányuló törekvés -, de amíg egy adott klub zászlaja alatt játszunk és onnan húzzuk a jövedelmeinket, addig elvárható lenne a lojalitás minimuma, de az mindenképpen, hogy ne az ellenfelet segítsük a sajátjainkkal szemben győzelemre, ócska megvásárolható bundagólokkal és sumák, alibi játékkal.

A magyar politikai közélet mára odáig süllyedt, hogy hír értéke van Gíró-Száz és Gulyás Gergely méretű nímandok egymásnak feszülésének, meg annak, hogy mit mond erről egy olyan erkölcsi nulla, mint Lázár János. Tessél elgondolkodni, egy pillanatra komolyan: hol és kik gondolhatják, hogy a magyar történelem lapjaira Orbán Viktorok, Gulyás Gergelyek, Gíró-Szász Andrások, Lázár Jánosok és Rogán Anatlok egyáltalán felkerülhetnek. Most teljesen mindegy, hogy fajsúlyban Orbán és a két G betűs, meg a többiek között is van némi különbség, mert mindannyian rettenetesen könnyűnek találtattak és a történelem szemétdombján végzik. Ha nem, akkor egy egész ország kerül oda.

Drága testvéreim! Egy pillanatra se vigasztaljon senkit, hogy a kormánypárti fenoménekkel szemben majdnem ugyanolyan sötét elmék vannak a politikai paletta másik oldalán. Ezen nem csámcsogni és ezzel nem takarózni kell, hanem miatta minden okunk megvan a sírásra és rívásra. Magyarországnak nem egy kormányzó politikai opciója mondott csődöt és érett meg a cserére, de az egész értelmisége, sőt, az egész magyar társadalom a súlyos betegség jegyeit mutatja, amikor nem képes magának országot építő és nem elveszejtő politikai vezetést felállítani. Nem feltétlenül választani, de a hatalomba ültetni, mert választani most éppen nem lehet, hiszen nincs miből.

Milyen ezer éves ország az, amely nem képes túl tenni magát azon, hogy lakosságának körülbelül egy ötöde hülye a politikához, ha a maradék négy ötödnek egyébként megvan a magához való esze és a szándéka is, hogy a saját akaratát rákényszerítse az idióta, szándékuk ellenére maguknak is ártó honfitársaira. Ha békésen nem megy, akkor akár erővel is. A helyzet ugyanis az, hogy minden nagyobb európai nemzet egyszer megvívta a saját honvédő harcát és pedig nem a külső ellenséggel, de a saját belső idiótáival szemben.

Ahol győzött a józan ész, és szinte mindig véres harcban, ott felvirágzott az ország. Magyarországnak ma nem az EU, nem az USA, nem Oroszország, de pláne nem Szlovákia, Románia, Szerbia az ellensége, hanem Magyarország saját maga. E felsorolt országok és hatalmak együtt nem ártottak annyit Magyarországnak az elmúlt 25 évben, mint a mindenkori magyar kormányok, de leginkább Orbán Viktor az elmúlt 5 évben.

Amíg a magyarok, mi mindannyian nem számolunk le a saját hülyeségünkkel, amíg nem nyomjuk le azokat, akik félreértik, vagy szándékosan félre magyarázzák a magyar nemzeti érdeket, saját hatalmi tébolyuknak rendelve alá azt, addig itt béke és prosperitás nem lesz. Nem lehet megspórolni a leszámolást és a számadást saját magunkkal és a döntést sem lehet tovább halogatni, hogy hülyék kezében marad-e az ország és ráadásul hosszú ideig, vagy az értelmesebbek, a ma talán kisebbségnek látszók veszik a kezükbe az irányítást.

A tét ugyanis nem az, hogy jobboldali, baloldali, liberális, jobbközép, balközép, vagy ezek koalíciója irányítja-e Magyarországot, hanem az, hogy olyanokat állítunk-e a kormányrúd elé, akik megértik a 21. század kihívásait, az ebből eredő magyar nemzeti érdeket és képesek megtalálni ezen érdekek képviseletének leghatékonyabb eszközeit, vagy sem. Mindezt ráadásul a szükséges, minimális nemzeti konszenzussal, a nyugati világ részeként. Az operáció talán fájni fog, lehet, hogy nagyon is, de elkerülhetetlen feltétele a gyógyulásnak, mert ez a beteg állapot, amelyben ma Magyarország leledzik lassan életveszélyessé válik.

 

Zsebesi Zsolt / gepnarancs.hu (Címlap: Forrás: gepnarancs.hu)