– Arra talán jó lesz, hogy ne dögöljünk bele, fogadjuk el.
Aztán még ki-ki a saját ismeretségi köréből felhívott néhány sejtbiológust, virológust, biokémikust, de hívhattak volna madárjósokat és kártyavetőket is, mert a válasz mindig az volt: ha éppen nincs más, akkor fogadjátok el. Márciusban nem volt más. Akkoriban szigorodott be a kampány, és akkoriban érkezett meg a kormányzati nagy szállítmány kínai anyag. Ha Juditék előbb kezdenek el mocorogni, elcsíphettek volna mást, mert azt pletykálták Pesten, hogy vannak intézmények, ahol valahogy maradnak fölösleges oltások. Mondjuk így: a reggeli vizitnél körbejáró fehérköpenyes odaszólt a 98 pluszos páciensnek, vajon akarna-e rövid határidőn belül oltakozni?

– Mit akarnék, drágám? – kérdezett vissza a 98 pluszos.

– Jó, akkor nem. Beírtam – válaszolta a fehérköpenyes, és tényleg beírta. Estére mégis elfogytak az amerikai oltások. Délutántól ki-be jártak az oltóhelyiségbe az utcáról jövő betérők, akik aligha véletlenül vetődtek arra. De márciusra, mire Juditékhoz ért a pletyka, már vagy oltóanyag, vagy 98 pluszos lemondó nem maradt, viszont elárasztották az országot kínai vakcinákkal, amit lehetett ugyan nem elfogadni, de senki sem tudta megmondani, mikor lesz helyette bármi. Judit és a barátnője jobbnak látta belemenni a gyaníthatóan gigantikus emberkísérletbe, ha már nem voltak se annyira öregek, se annyira betegek, hogy kimaradhattak volna belőle. Megkapták mind a két oltást, hozzá a fékezett felhasználásra jogosító igazolványt is, majd gyanakodni kezdtek. Azért nem lettek covidosak, mert működik a kínai? Vagy azért, mert minden előírást betartanak, maszkban élnek online, és emberrel sem találkoznak, nemhogy vírussal?

Judit barátnője volt az izgatottabb, leperkálta a tesztre valót, és megtudta, hogy nincs benne kummányi ellenanyag sem. Judit még reménykedett egy ideig, a sejtes immunitás szót ismételgette, de ettől még az ő tesztje sem lett pozitív. Védtelenek voltak, és nem tudták, mit tegyenek. Ők – meg egy több ezres Facebook csoport, ahová bejelentkeztek.

Egyszer csak Juditot a sarki boltban megállította a közelben lakó orvos, aki csak annyit mondott, hogy követi a csoportot, és mivel ő olt, rendszerint marad estére valami kis amerikai anyag nála, van-e Juditnak néhány ismerőse, akinek szólna, harmadik oltás miatt.

– Nanáhogy! – kiáltott fel Judit, és másnap szigorúan távolságot tartva ott sorakoztak a barátnők a titkos oltópont előtt. Papír nincs, igazolás nincs, ráadásul le is tagadják az egészet, de az egy hónap múlva visszamért laboreredményben több ezret számlál az az ellenanyag-valami, ami a kínai után nulla volt. Judit az orvos nevét se tudja. Amikor kérdezte tőle, azt felelte: legyen elég annyi, hogy vagyunk páran a városban, akik összehozzuk a kormányzatnak az 5,5 millió védettet. Úgy látszik, nekünk fontosabb. (nepszava.hu)