h i r d e t é s

Olyan csapdát állítottak Putyinnak, amelyből nem jöhet ki nyertesként

Olvasási idő
12perc
Eddig olvastam
a- a+

Olyan csapdát állítottak Putyinnak, amelyből nem jöhet ki nyertesként

2022. szeptember 16. - 10:56

A G7-országok az orosz olaj árának korlátozásán dolgoznak, reményeik szerint ezzel végre megtörhetik az orosz gazdaság ellenállóképességét a nyugati szankciókkal szemben. 

A kép illusztráció! - Forrás: © Maxim Shemetov/Reuters

A korlátozás célja, hogy megpróbálja csökkenteni Oroszország energiahordozók exportjából származó rekordbevételeit, amelyekből Vlagyimir Putyin az ukrajnai háborúját finanszírozhatja. Az ársapka azonban olyan országokat is súlyos döntés elé állít, akiket eddig a konfliktus földrajzi távolsága semlegességre késztetett. - írja a Portfolio

A G7-országok egyes tagállamai már korábban embargót rendeltek el saját orosz olajvásárlásaikra mint például az Egyesült Államok, Kanada vagy az Egyesült Királyság. Az Európai Unió esetében a háború első hónapjaiban a különböző olajcégek kezdték el korlátozni a saját beszerzésüket, azonban a háború előrehaladtával egy Uniós olajembargó keretein belül végül a tagállamok - köztük a legnagyobb felvásárló Németország, Olaszország és Hollandia - vállalták, hogy az év végéig fokozatosan csökkentik saját Oroszországból származó nyersolaj-importjukat. Az Uniós olajembargó eddig még nem realizálódott az adatokban, de a számítások szerint decemberre az eddigi orosz kőolajimport 90 százalékát lefedheti.

Ennek következtében az ársapka-mechanizmus nem a saját vásárlásaikat, hanem az általuk ellenőrzött kulcsfontosságú logisztikai szolgáltatásokat (például a hajózást és a biztosítást) célozza, amelyekre többek között a két tömb között elhelyezkedő, semleges országoknak van szükségük az orosz olaj megvásárlásához. Az ársapka akkor tudna igazán átütő sikereket elérni, ha azt alkalmaznák a hagyományosan oroszbarát, nagy mennyiséget importáló országok is, de ez a forgatókönyv valószínűtlen. A tervek szerint a korlátozás a nyersolajra december 5-én, a finomított termékekre február 5-én lép életbe és képes lesz közvetlen és közvetett módon is nyomást gyakorolni az orosz olaj árára.

Az olajársapka bevezetésének hátterében az állhat, hogy a háború elején a Wall Street-i elemző cégek (JP Morgan, Goldman Sachs) a Szovjetunió szétesése körüli évek szintjeire várta az orosz gazdaságot, közel 35 százalékos GDP-csökkenést jósoltak. Ennek ellenére az orosz GDP alig 4 százalékkal csökkent csak, ami többek között a nyersolajexport fellendülésének köszönhető. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az olaj- és gázbevételek tavaly az ország költségvetésének bevételi oldalának a 45 százalékát tették ki.

Idén február és augusztus között a fosszilis energiahordozók orosz exportja elérte a 158 milliárd eurós értéket, miközben a háború eddig körülbelül 100 milliárd euróba került Moszkvának

- állítja közleményében a CREA.

A legnagyobb orosz fosszilis-energiahordozó importőr az idei évben eddig a szankciók ellenére is az EU volt (85 milliárd euró). Őket követte Kína (35 milliárd euró), Törökország (11 milliárd euró), India (7 milliárd euró) és Dél-Korea (2 milliárd euró). Hiába azonban, hogy továbbra is az EU a legnagyobb importőr, az alábbi táblázatban is látható, hogy az orosz kőolaj-export tendenciái jelentősen megváltoztak, a februári háború óta Ázsia felé tolódtak el.

A rekordbevétel ellenére az orosz energiahordozók exportvolumene 18 százalékkal csökkent, ami legfőképp az EU irányába történő kivitel 35 százalékos visszaesésében rejlik, például az orosz szénimport-tilalom hatására.

A fosszilis tüzelőanyagok világpiaci árának emelkedése azt jelenti, hogy Oroszország az exportvolumen csökkenése ellenére még mindig rekordbevételre tesz szert a fosszilis tüzelőanyagokból

- mondta Lauri Myllyvirta, a CREA vezető elemzője.

Azonban az augusztusi eredmények már aggodalomra adhatnak okot Oroszországban is, ugyanis az augusztusi energiabevételek több, mint egy éves mélypontra, 671,9 milliárd rubelre csökkentek az orosz pénzügyminisztérium szerint. Ez közel 13 százalékos csökkenés a júliusi adatokhoz képest.

Az EU orosz olajimportja július-augusztusban 17 százalékkal csökkent az invázió kezdetéhez képest, a tagországok fokozatosan építik le a korábbi import-mennyiségeket. A legnagyobb importnövekedést Indiában, Kínában, az Egyesült Arab Emírségekben, Egyiptomban és Törökországban jegyezték a kőolajimport területén.

INDIA OROSZ OLAJIMPORTJA február óta emelkedő tendenciát mutat, A nyárra már NAPI 1 MILLIÓ HORDÓRa VAN emelkedett, AMely 900 százalékos NÖVEKEDÉS FEBRUÁRHOZ KÉPEST.

Kik a biztos csatlakozók?

A G7 tagjai, vagyis az Egyesült Államok, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Kanada, illetve az EU tagállamai, akik jelenleg is a terv részletein dolgoznak. A G7 ezen kívül más országokat is be akar vonni a koalícióba, köztük Indiát és Kínát, éppen ezért utóbbi két ország csatlakozására nagyon kevés esély van.

Itt jön azonban az árfolyam-mechanizmus lényege: ha India és Kína nem is csatlakozik, a felső határérték segíthet az árak csökkentésében Ázsia és más fogyasztók számára is, állítják a szakértők. Azzal, hogy az olyan nagy felvásárlók, mint Németország, Olaszország, Hollandia vagy épp Dél-Korea vállalják a koalícióba való belépés kockázatait (Oroszország nem ad el, vagy nem olyan áron ad el nyersolajat), az oroszok kénytelenek lesznek más piacok felé fordulni.

Az ázsiai piacon szereplő országoknak azonban az oroszoknak olyan kedvezményeket kell nyújtaniuk, amig gazdaságossá teszik a vásárlással párhuzamosan járó szankciókat.

Ben Harris, az amerikai pénzügyminisztérium gazdaságpolitikai államtitkár-helyettese azzal példálózott, hogy ha Kína az árplafon miatt 30-40 százalékos egyéni kedvezményt tárgyal ki az orosz olajra, azt is az ársapka győzelmének tekintik majd, hiszen ugyanúgy csökkenti az orosz exportbevételeket.

Miért a tengerhajózási szolgáltatásokat szankcionálják?

A G7-ek által elfogadott terv szerint a nyomásgyakorlás részét képezi, hogy a résztvevő országok megtagadják az olyan, tengeri szállítással kapcsolatos nyugati szolgáltatásokat, amelyekben jelentős piaci dominanciájuk van. Ilyen tevékenységek például a biztosítás, a finanszírozás, a brókertevékenység és a hajózás. A nyugati szolgáltatások biztosítása érdekében a kőolajszállítóknak igazolásokat kellene benyújtani e vállalatoknak arról, hogy mekkora összegért vásárolták az általuk szállított orosz nyersolajat. A terv működőképességét a londoni székhelyű International Group of Protection & Campnity Clubs globális szerepvállalásával indokolják. A vállalat a globális olajhajózási flotta mintegy 95 százaléka számára nyújt tengeri felelősségbiztosítást, így az oroszok számára nem egy könnyen megkerülhető piaci szereplő.

Természetesen az oroszok párhuzamosan, orosz biztosítással futó hajókat is bevethetnének a kőolajexport fenntartása érdekében, de jelentős bizonytalanságot szül, hogy a világ hány kikötője fogadja be ezeket a hajókat, dacolva az Egyesült Államok szankcióival. Ráadásul Craig Kennedy, a Harvard Egyetem munkatársa szerint, ha Moszkvát sikerül az exportmennyiségéhez képest relatíve kis tankerflottájára korlátozni, akkor képtelen lesz a kitermelt hatalmas mennyiséget elszállítani az országból. Márpedig akkor Oroszország komoly választás elé kerül: vagy az ársapka által megszabott áron értékesít, vagy le kell állítania a termelést és értékesítést, ami jelentős visszaesést hozhat az orosz gazdaságban és költségvetésben.

Ez nemcsak a kieső bevétel miatt érzékeny veszteség az orosz kormánynak, de ha olajkutakat kell leállítani, azokat később jellemzően igen költséges újraindítani is.

Hol lesz az árfolyam?

Ben Harris szerint még hetekbe telik, mire az orosz nyersolaj és két olajtermék áráról döntés születik a G7-ek körében, hiszen több ország érdekeit is figyelembe kell venni.

A washingtoni székhelyű ClearView Energy Partners szerint a tárgyaló felek egy 40-60 dolláros hordónkénti ársávról egyeztetnek a nyersolaj esetében. A sáv felső vége inkább az orosz nyersolaj történelmi áraival korrelál, míg az alsó vége közelebb áll Oroszország marginális termelési költségeihez.

A koalíció azon tagjai, amelyek komoly gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek Oroszországgal, valószínűleg magasabb plafont szorgalmazhatnak, ilyen például Németország vagy Hollandia. A túl alacsony határérték esetében azonban piaci részesedést vehetne el Szaúd-Arábiától és más OPEC+-tagállamoktól. Mérlegelni kell azonban azt is az árfolyamot megállapító országoknak, hogy minél magasabb a megállapított árfolyam, a semleges országok annál könnyebben tudják azt a saját hasznukra fordítani, ezáltal indirekt módon érvényesül az árfolyam-mechanizmus.

Érdemes megjegyezni, hogy az orosz nyersolaj mindenkori ára a nemzetközi Brent-olaj referenciaárhoz képest legtöbbször olcsóbb, mivel az Urals típusú kőolaj a magasabb kéntartalma miatt gyengébb minőségű. A G7-ek kiemelt célja, hogy a kettő közötti árkülönbséget fenntartsák, sőt lehetőség szerint növeljék is. A képen látható, hogy a háború kitöréséig a két nyersolajtermék ára szinte együtt mozgott, a háború következtében azonban hatalmas spread alakult ki a kettő között, ami a mélyponton a 37 dollárt is elérte. Szeptember közepére az Urals típusú kőolaj ára 67 dollárra zuhant a tőzsdén, szemben a Brent típusú kőolaj stabilan 90 dollár feletti árával.


Az Urals és a Brent típusú kőolaj közötti árdifferencia 2021 január és 2022 szeptember között. - Forrás: Neste

A kettőt összekapcsolva egy hipotetikus példát alkalmazva: a koalícióban résztvevő országok 60 dolláron húzzák meg az ársapkát, válaszul Oroszország a 80 dolláros világpiaci árra 30 százalékos kedvezményt ad az olyan országoknak, akik nem vesznek részt a koalícióban. Ebben az esetben ez a semleges ország 56 dolláron szerzi be az orosz olajat, vagyis lehetősége van a nemzetközi szállítmányozást teljes logisztikáját használni, hiszen az ársapka alatt van a vételi összeg. A szankció pedig indirekt módon fejti ki a hatását, mert ezáltal Oroszország végül 56 dolláron értékesítette az olaját. Azonban ha az ársapka túl alacsony, mondjuk 40 dollár, ebben az esetben a semleges ország kiesik az ársapka által megengedett sávból, ezáltal egymaga kénytelen megszervezni a szállítás teljes logisztikáját, illetve további szankciókat is kockáztat, bár ebben az esetben is indirekt módon teljesül az olajár-korlátozás, hiszen Oroszország így is csak 56 dolláron volt képes értékesíteni.

Hogyan védekezhet Oroszország?

Putyin kijelentette, hogy Oroszország visszatartja az exportot azokba az országokba, amelyek betartják az ársapka-szabályozást. Fennáll a lehetősége annak is, hogy Oroszország a világpiaci ár alatt, de az ársapka feletti egyéni kedvezményt biztosít a vele alkudozó országoknak. Az ársapka ötlete, ebben az esetben részleges célt ér csak el, hiszen az Oroszország által eladott kőolaj ára nem kerül a kívánt célsávba, de eltávolodik a világpiaci ártól, ugyanakkor az exporttilalom esetében a koalícióhoz csatlakozó országok nem juthatnának közvetlenül hozzá az olcsóbbá váló orosz nyersolajhoz.

Ráadásul Moszkva nem csak a saját országa termelését és exportját tudja szabályozni, ugyanis jó kapcsolatot ápol az OPEC+ tagállamokkal, egyeseknél jelentős befolyással is rendelkezik.

Más termelő országokban is vannak eszközeik és kapcsolataik, legyen az Líbia vagy Irak, és képesek arra, hogy problémákat okozzanak ezekben az országokban

- mondta Helima Croft, az RBC Capital Markets egyik vezetője.

Azonban az alábbi grafikán látható, hogy a háború első hat hónapjában, augusztus végéig, az Európai Unió részesedése is jelentős az orosz kőolaj-importban. Kimaradásuk az export-tilalom hatására már méretükből fakadóan is jelentős károkat okozhat az orosz gazdaságnak.


A háború első hat hónapjának legnagyobb orosz fosszilis-tüzelőanyag importőrei. - Forrás: CREA

A semlegesek nagy nyertesek vagy nagy vesztesek?

Nagy kérdés lehet az is, miként reagálnak az orosz kőolajat nagy mennyiségben felvásárló országok, komoly döntéseket kell hozniuk: abban az esetben, ha a koalíció tagjai közé lépnek az kihathat az országuk gazdasági működésére, legfőképp az energiaárakra és az infláció alakulására. Ha viszont egyezményeket kötnek Oroszországgal, egyfelől maguknak kell megoldani a szállítási problémákat, másfelől pedig további szankciókra is számíthatnak az Egyesült Államok és szövetségesei részéről.

Kína az ukrán háború kirobbanása óta az egyik legnagyobb felvásárlója lett az orosz energiahordozóknak, ezzel pedig életben tartja az uniós embargóval sújtott orosz fosszilis tüzelőanyag-exportot. A kínai finomítók fokozták a kedvezményes beszerzéseket, közben pedig csökkentették a rivális szállítók, például Angola és Brazília szállításait a kőolaj területén. Kína ezen felül a Szahalin-2 LNG-termelő orosz üzemtől is hatalmas mennyiségű LNG-üzemanyagot vásárol, a kiszivárgott információk szerint a világpiaci ár feléért.

AZ ÉV ELSŐ HÉT HÓNAPJÁBAN AZ OROSZORSZÁGBÓL SZÁRMAZÓ kínai nyersolajIMPORT 48,45 MILLIÓ TONNÁRA NŐTT, AMI 4,4%-OS NÖVEKEDÉST JELENT AZ ELŐZŐ ÉVHEZ KÉPEST.

A világ harmadik legnagyobb fogyasztója és importőre a nyersolajnak India, amely többször is jelezte, hogy az infláció megfékezése érdekében létfontosságúvá vált az olcsó orosz nyersolaj beszerzése.

Nirmala Sitharamansa pénzügyminiszter szerint India Oroszországból származó nyersolajszállításai FEBRUÁR ÓTA A TELJES OLAJIMPORT 12-13 SZÁZALÉKÁRA UGROTTAK A KORÁBBI ÉVEK 2 SZÁZALÉKÁRÓL.

Az alábbi grafikonon látható azonban, hogy hiába az ázsiai import emelkedése, az egykori EU-s export volumenével képtelen felvenni a versenyt.


A havi importváltozás az orosz fosszilis tüzelőanyag importban július-augusztus és február-március hónapok között. - Forrás: CREA

Délkelet-Ázsia legnagyobb gazdaságában, Indonéziában augusztusban 4,69 százalékos volt az éves inflációs ráta, ami meghaladja a jegybank 2-4 százalékos célsávját. Ez pedig azt jelenti, hogy az államnak szüksége lenne az olcsó orosz nyersanyagra, hogy mérsékelni tudja a hazai termelés energiaéhségét és ebből kifolyólag a célsávból kiugró inflációt is. Viszont az ezzel kapcsolatban kockáztatott szankciók megfontolásra adnak okot, mérlegelni kénytelenek azt, hogy megéri számukra az orosz olaj importálása.

Ez egyfelől a G7-ek számára előnyös, hiszen ez azt jelenti, hogy a különböző importőr országok, annak ellenére, hogy nem csatlakoznak a szankciókhoz, átgondolják a kőolaj-import lehetőségét, másfelől viszont komoly nyomást helyeznek a konfliktustól földrajzilag és politikailag is távollevő országokra, olyanokra, akiket eddig elsősorban az infláció növekedésével ért el a háború szele.

Itt jön be a képletbe az, hol húzzák meg a nyugati államok az ársapka maximumát: ugyanis abban az esetben is részleges sikereket érhet el a szankció, ha Indonézia elfogadja a diszkontált áru orosz olajat, ami ebben az esetben akár a maximális megengedett ár alatt tartózkodik, hiszen akkor Moszkva a világpiaci árnál olcsóbban kénytelen átadni a kitermelt kőolajat. Indonézia jól jár, hiszen olcsóbban jutott olajhoz, mint a világpiaci ár és nem kell tartania a nyugati szankcióktól. Azonban ha az ársapka túl alacsony, és a kedvezményes orosz olaj még így is drágább annál, amit a sapka megenged, abban az esetben Indonézia már nem lehet teljesen nyertese az ügyletnek: vagy az olcsó orosz olajat, vagy a nyugati szankciómentességet választhatja csak.

A szürke zóna lehet a win-win szituáció?

Az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumok nem adnak választ azokra a kérdésekre, hogy milyen lépéseket kívánnak tenni a G7-ek azokkal az országokkal szemben, amelyek kihasználják az árfolyam-mechanizmusban rejlő kiskapukat. Az egyik ilyen, a mechanizmusban résztvevő és a semleges országok számára is elérhető lehetséges megoldás ugyanis az ársapka megkerülésére, hogy indiai vagy kínai finomítóktól vásárolják az orosz nyersolaj-feldolgozás végtermékeit.

Ezzel nem közvetlenül támogatják/vásárolnak az orosz féltől, de közvetve képesek javítani Moszkva folyó fizetési mérlegét. Ebben az esetben az orosz export továbbra is kénytelen jelentős veszteségeket lenyelni: a nyereség ugyanis azon feldolgozó országok zsebébe vándorol, akik a világpiaci árnál lényegsebben olcsóbban szerzik be az orosz kőolajat.

(Portfolio)


Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s