h i r d e t é s

Önkioltó

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Önkioltó

2020. december 07. - 12:48

Diószegi-Horváth Nóra közölt terjedelmes írást a Mércében, a nők elleni erőszakról, a társadalmi reakciókról és a média felelősségéről, a közvélemény manipulálásáról, elhallgatásról, és így tovább.

 

A kép illusztráció! - Forrás: pixabay.com

Az írással a mondanivalót illetően egyetértek. Néhány észrevétellel: Miközben a szerző a médiát ostorozza szenzációhajhászással, maga is belelépett a bilibe.

Nyilvánvalóan a cikk iránti figyelem felkeltése és fenntartása érdekében híres eseteket hoz fel példaként: Zsanett, Novozánszki (VV) Fanni, néhány, a legújabb Való Világban szereplő lány és az „ártatlanításként” szándékosan a lánykori nevén szerepeltetett Palácsik (Vajna) Tímea.

Ezzel a névsorral a szerző számomra pont az ellenkező hatást éri el.

Nem, mintha, mondjuk egy prostituált ellen elkövetett bűncselekményt nem kellene ugyanolyan alaposan kivizsgálni, a bűnöst ugyanúgy kellő büntetéssel sújtani! Nem erről van szó! Hanem a viktimológia
tudományáról, mely az áldozat esetleges (gyakori!) közrehatását vizsgálja a sérelmére elkövetett bűncselekményben.

Ezeket a nőket az életmódjuk, a személyiségük, egyenesen predesztinálta arra, hogy ilyesfajta bűncselekmények áldozatává váljanak – ha, közülük legalábbis ketten: valóban azzá váltak.

Mert Zsanett esetében megnyugtató válasz akkor sem született, ha a szerző egy oldalvágással Magyar Györgyöt is belerántja a történetbe, aki (bár nem szorul a védelmemre, mégis hangsúlyoznom kell, hogy a legtisztességesebb ügyvédek egyike) az egyik rendőr vádlott védőjeként járt el az ügyben.

Damu Roland és Palácsik esetében pedig Vajna Tímea további életútja, egész habitusa eleve kétségeket ébreszt aziránt, hogy nem egy fölöslegessé vált férjtől kellett-e hirtelen, ilyen módon megszabadulni, hiszen az új, kő gazdag kérő már ott toporgott az ajtóban.

Számomra a négy példa inkább hiteltelenítőként hatott. Szerencsésebb lett volna a szenzációhajhászás helyett „hétköznapi” életet élő lányok, asszonyok eseteivel példálózni, már csak azért is, mert

  1. a médiafigyelem helyett a médiaközöny az osztályrészük,
  2. ennek folytán nem élvezik az ismertség előnyeit (ilyenek is vannak, nem csak hátrányok),
  3. és nem élvezik a közvélemény esetleges nyomását az ügyük tisztázását illetően,
  4. az esetek túlnyomóan nagy száma őket érinti,
  5. közrehatásuk a velük történtekben nem nyilvánvaló.