Van egy nő az Alföld keleti részén, aki elszánt következetességgel viszi a programját, amely nem más, mint harc a szegénység, a leszakadás, az egészségromlás és a kilátástalanság ellen. Oktatással, tanítással, faluközösség rehabilitációval, megértéssel, türelemmel és megalapozott tudással, tapasztalattal, sok-sok támogató kollégával, a nagyon lassan megjövő felismeréssel és megismeréssel és nagyon erős diszkriminációval a politika részéről.

Van egy férfi, aki az országot vezeti. Orbán Viktor, aki a rendszerváltás utáni magyar társadalom rehabilitációját hirdette meg, a szakítást a múlttal és fényes, büszke, vállalható jövő felvállalásával.

A nő a társadalom cselédje, szolgája és szolgálója, a férfi lassan az ország királya, tehát adva van a népmesei helyzet, amit csak egyszerű gesztusokkal és egy szép történettel kellene megtölteni.

A király nyugodtan megtehetné, hogy a Berettyóújfalu térségét társadalom rehabilitációs kísérleti térséggé jelölné ki, ez neki nem több, mint egy sima A4 lapon az aláírásával kifejezésre juttatott akarat. Nem kellenének mellé milliárdok, csak egyszerű jóakarat, ami az ott élők felemelkedését célozza.

A programot a társadalom szolgálója már régen kidolgozta, nincs benne ideológia, politika, csak a politikusok próbálják sakkban tartani, mert félnek, hogy mi lesz akkor, ha kifejti a véleményét a tevékenységükről. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a mostani kormánypártiakról van szó, sajnos nem. Az ellenzék politikusai hatalomban ugyan ezt a formát hozták, minden csak saját magukról szólt.

A király a környék rendszerváltás utáni történetében egyszer igazán lehetne nagyvonalú és felszabadíthatná a szolgálóit abból a politikai, gazdasági nyomorból, amelyet a mamelukjai rákényszerítenek.

Azt gondolom, hogy L. Ritók Nóra már sikeres és a siker a Orbánra is ráférne, nem kellene sokat tenni érte!