Hogy miért nem képes a liberális baloldal közel húsz éve semmit se kezdeni ezzel az ellenféllel, miért nem képes még csak meg sem közelíteni egyetlen valós téttel bíró választáson sem, s miért tud Orbán újra és újra többséget, jelentős szavazói tömegeket maga mögé állítani.

A probléma, hogy Orbán tartalmilag helyesen látja és azonosítja a problémákat. (Ellenfelei pedig nem.)

Igen, probléma a migráció és az illegális migráció. Igen, probléma, hogy azt hisszük, hogy probléma a gender kérdés. És igen, probléma, ha bizonyos országok meg akarják mondani más országoknak, hogy mit hogyan kell csinálni.

Kifejtem röviden.

A migráció és illegális migráció kérdése. Vitán felül áll, hogy idegen kultúrából jött bevándorlókra - legyen az legális vagy illegális - semmi szükségünk a keresztény kultúrában gyökerező művelt Európában. Tetszik vagy sem, azok a népek, akik nem tudják az olyan egyszerű szabályokat sem követni, hogy nem szemetelünk az utcán, nem tolakszunk egymás elé a sorban, megállunk a piros lámpánál és az elsőbbségadás kötelező táblánál, napi nyolc órát dolgozunk és azt nem csak ellébecoljuk, nem hazudunk zsigerből egymás szemébe mosolyogva, nem az első gondolatunk átverni a másikat még akkor is, ha állítólag a barátunk és összességében mondhatnám úgy, hogy azok az emberek, akik nem képesek felelősséget vállalni a saját tetteikért, viszont a bármilyen forrású önérzetük az egekben van, azokra semmi szükség Európában. Orbánnak tehát igaza van, hogy meg kell állítani őket, nem szabad beengedni őket, akadályozni kell őket a bevándorlásban, mert ha megengedjük, akkor nem fejlődni fognak, hanem a hozott tapasztaltaik alapján zülleszteni. Nincs ebben tehát vitánk.

Másodszor, a genderkérdés. A probléma az, hogy itt nincs valós probléma. Ez egy felfújt álkérdés. Aki meleg az meleg, nincs ezzel semmi gond és nincs benne semmi szégyellni való. Legyen meleg, ha ezt választja. Ne érje ezért sérelem, vagy hátrány. De nem kell fennhangon hirdetni, nem kell másokra ráerőltetni, ne érezzük magunkat rosszul azért, mert mi nem vagyunk melegek, s mert a dolgokat nevén nevezzük. Ez nem negatív értékítélet, csupán tény. Ha meleg, hát legyen meleg, házasodhasson, fogadhasson örökbe gyereket (mert a gyereknek is sokkal jobb, ha egy meleg családban nő fel, mint egy bántalmazó családban, vagy állami gondozásban). Vitán felül áll, hogy a melegek ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint bárki más. Ebben a problémában az a probléma, hogy álprobléma. Nincs ilyen probléma. Nincs mit beszélni róla. Ez nem olyan kérdés, ami egy ország társadalompolitikájának a három legfőbb kérdése között kell legyen. Úgy összességében, a nagy történet szempontjából senkit nem érdekel.

A harmadik kérdés a külső külpolitikai elvárásoknak való megfelelés, ahogy Orbán mondja, a progresszív külpolitika. Nehéz kérdés. Sajnos nem egyszer láttam, hallottam a saját szememmel és füleimmel, hogy azoknak az országoknak a képviselői, akik beavatkoznak más országok és népek önszerveződésébe, önkormányzásába, mennyire semmit sem tudnak az adott országok, népek, nemzetek, emberek sajátságairól, kultúrájáról, ok-okozati összefüggéseiről, hagyományairól, céljairól, fontossági sorrendjeiről. Ők azok, például az amerikaiak, akik miután megkérdezik, hogy mit gondolsz a háborúról, aggódsz-e, nyugodtan hozzáteszik, hogy nekik tulajdonképpen OK, mivel “you know, mi messze vagyunk”. Ebben a kérdésben tehát Orbánnak igaza van. Minek kell beavatkozni más népek önszerveződésébe? A három kérdésben, a problémák azonosításában tehát egyetértünk.

A lényeg viszont csak most jön, mert a lényeg nem ez. Nem az a lényeg, hogy Orbánnak ezekben, mint probléma azonosításban igaza van-e vagy nincs. Igaza van. Nincs konfliktus. Egyetértés van. De Orbán következtetései és az általa eköré rendezett mítoszok, a sorosgyuribácsizás, meg a hajrátrumpozás viszont már nagyon is probléma. A valós problémákból rossz következtetések és ennek nyomán egyesítés helyett alantas uszítás, feszültségkeltés irányába való elmozdulás. Egyetértek vele tartalmilag, de helytelen, ahogy a kérdésekhez nyúl, helytelen, aljas ösztönökre apelláló válaszokat ad és ez vele a valódi baj.

A valós problémák tehát.

Egyetértünk, a migráció probléma és kezelni kell. Egyetértünk, a gender kérdés önmagától fogva nem létezik, mindenki azt és úgy szeressen, ahogy akar. És egyetértünk, mindenki szervezze a saját országát legjobb belátása szerint és próbáljon másokkal együttműködni, békés kapcsolatokat kialakítani. Ehhez senkit senki ellen nem kell uszítani, mert ezekben azt gondolom, hogy mindenki egyetért.

Amiről azonban a Fidesz és Orbán nem beszél.

Miért rohadnak a kórházaink? Mi történik, ha anyád kórházba kerül? Ha nincs valami bennfentes kapcsolatod, ott fog meghalni, bármi miatt került is be. Miért vannak a legfejlettebb világ, az EU egyik tagállamában ilyen egészségügyi állapotok? Ez Orbán első valódi bűne: talpra kell állítani az egészségügyet, amit a Fidesz 13 év alatt elmulasztott és a helyzetet lassú rohasztással tovább súlyosbította.

Másodszor. Miért kell a tanároknak éhbérért, félelemben, alacsony szakmai színvonalon dolgozniuk? Milyen jövője lesz így a gyerekeinknek, ha ilyen iskolákba járnak? Milyen magyar társadalom fog ebből felépülni? Ez a Fidesz és Orbán második bűne. Miért nem tudtak 13 év alatt egy vonzó, gondolkodásra és önfejlesztésre ösztönző, támogató oktatási rendszert felépíteni, amit professzionális, modern infrastruktúra szolgál ki? Ahova a gyerek és tanár is örömmel és kíváncsisággal megy be nap mint nap?

És végül, ha csak a három legfontosabbat emeljük ki: a rendszerszintű korrupció. Azért nincs pénz, mert ellopják. Trükkökkel, lombkorona sétányokkal, haveroknak és strómanoknak kijátszott ágazatokkal, éj leple alatt hozott törvényekkel, minden lehetséges módon. Ez a baj. S hogy ennek az elhazudását ma megtámogatja sok-sok milliárd forintból a propaganda, ami minden létező médiafelületen ömlik az arcunkba.

Lehetne ezt tisztességesen is csinálni. Lehetne jól és becsületesen, a nemzet érdekében kormányozni.

Szem előtt tartani, ami fontos, egyetérteni abban, amiben egyet kell érteni az egész országnak, s valós értéken súlyozni a problémákat.

Jelenleg bábozás folyik egy cirkuszban, s néha van kenyér helyett sósperec két felvonás között. Egy-egy ágazatnak hirtelen beígért könyöradomány béremelés, amikor már nagyon tüntetnek, hogy befogják a szájukat. (És be is fogják, mert 13 év alatt a szolidaritást is kiirtották a társadalomból, ha ugyan volt korábban egyáltalán.)

Ezért kell változtatni. Ezért kell kormányt váltani. Anyádért. A kölykökért. És mert lopnak.

Olyan kormány kell, amelyik tényleg az emberek érdekében dolgozik végre, nem pedig álproblémák ellen harcol és uszít reggel, éjjel meg este. (Karcos Harcos)