Természetesen nem másról van szó, mint azokról a közpénzekről, amikkel adók formájában vállalunk társadalmi szinten felelősséget.

Hogy előbbiek, mármint az, hogy nem kézzel fogható javainkat arra használja, hogy a nem kevésbé fontos anyagiak „lenyúlását” fedezze velük, csupán gyakorlati kérdések. A magyar társadalom mindig is különös érzékenységet mutatott arra, hogy saját magát valamiféle erkölcsi magaslatba helyezze.

Így a december 23-án kelt ünnepinek nevezett cikke sokkal inkább tűnik jól megfontolt manipulációnak, mint az egyébként teljesen jogos vádként felmerülő beteges képzelgése eredményének. Tanulságos szövegáradat, a hihetőség látszatát dagályos, már-már a giccs határát súroló kijelentések közt megbúvik néhány érdekes gyöngyszem is.

„Mi, magyarok joggal tekintünk magunkra keresztény nemzetként. Anyanyelvünk, amelyen keresztül megértettük és alakítottuk a valóságot, nem rokonított egyetlen más európai nemzettel sem.”

Hogy Orbánnak nincs arról fogalma, hogy történelme során Magyarország soha nem volt 100%-ig keresztény, részletkérdést képez, hiszen tudjuk jól, az ő szemében az ország népe legfeljebb a haszonállat szerepét tölti be. Így annak igazságtartalma, hogy mit állít rólunk, mellékes.

Sokkal érdekesebb Orbán a valóságról alkotott képe. Hogy anyanyelvünk, mennyiben járulhatott hozzá a valóság alakításához, merőben filozófiai és lingvisztikai kérdés. Ugyanakkor a valóságot nemhogy a magyar, de semelyik anyanyelv nem tudja alakítani. Más dolog, hogy a történelmet milyen nyelvezettel vezetik elő. És ebben áll Orbán Viktor érdemtelen sikerének titka.

„Márpedig a tanítás két részből áll: szeretnünk kell a felebarátainkat, de szeretnünk kell önmagunkat is. Önmagunkat szeretni azt is jelenti, hogy vállaljuk és óvjuk mindazt, amik és akik vagyunk. Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy szeretjük hazánkat, nemzetünket, családunkat, a magyar kultúrát és az európai civilizációt.”

Különös, hogy olyan ember mer felebaráti szeretetről beszélni, aki saját hazájának népét visszavonhatatlanul egymás ellen fordította, aki mindazokat, akik nem őt támogatják, ellenségnek nevezte nem egyszer. És mindezért máig nem mert felelősséget vállalni. Az európai civilizációhoz Orbán Viktornak ma vajmi kevés köze van, módszereiben leginkább félázsiai gyökereit idézi. Keresztényinek pedig csak annyiban tekinthetjük szavait, amennyire a szent inkvizíciót.

A magunk részéről súlyos felelőtlenségnek tartjuk, hogy a szeretet ünnepét is arra kívánja a magyar miniszterelnök felhasználni, hogy azt az ellentétet tovább szítsa, ami már eddig is rengeteg családot tépett szét és amelyért jóvátétellel tartozik mindnyájunk felé.