A magyarországi helyzet 2020 óta sok tekintetben romlott, és az akkor felvetett aggályok nagyrészt változatlanok maradtak. Így kommentálták Brüsszelben a 27 uniós tagállam teljesítményét értékelő legújabb éves jelentés hazánkról szóló – főleg elmarasztaló – részeit. Alig 24 óra elteltével mindenki megbizonyosodhatott róla, mennyire igaz ez a megállapítás. És nem a koronavírus, a járvány, az emberek életére és a gazdaságra gyakorolt hatásai miatt. Mindezért egyetlen ember a felelős: Orbán Viktor.

Igen, persze, mondhatják erre sokan, hiszen ő a miniszterelnök. Nélküle a fű sem nő Magyarországon. Pártja – és a saját – képére formált mindent. Ám azt legrosszabb álmaiban sem sejthette bárki, hogy eljut olyan mélységig – vagy ha úgy tetszik, magasságba –, amit az újabb népszavazás kitűzése jellemez.

Napok óta a Pegasusgate tartja izgalomban a társadalomnak azt a részét, amelyhez még eljutnak azok a hírek, amiket nem a hatalom kezében lévő médiumok sugároznak és amelyet még egyáltalán érdekelnek, miféle disznóságok fordulhatnak elő ebben az országban. Eközben az sem mellékes, hogy a kormány kockáztatja azt a hatalmas összeget, amellyel az Európai Unió segítené a pandémia utáni helyreállítást a tagállamokban. A magyar vezetők hajtogatják a magukét és úgy tesznek, mintha észre sem vennék, miről beszélnek Brüsszelben a homofób kitételekkel megspékelt pedofil-törvény ügyében.

Mondjuk ki: Orbán Viktor a Facebook-oldalán közzétett friss videójában mélyen a magyar emberek szemébe nézett és egyértelműen közölte velük: hülyének nézi őket. Természetesen nem ezekkel a szavakkal mondta. Úgy tett, mintha Brüsszellel lenne baja, mert – szavai szerint - a gyermekvédelmi törvények miatt megtámadta Magyarországot. Ő is tudja, a nem elvakult Orbán-hívők is tisztában vannak vele, hogy nem erről van szó. Ám a miniszterelnök azt találja a legjobb módszernek, ha megpróbálja elterelni a figyelmet a lényegről. Kétségbeesett próbálkozás és eleve kudarcra ítéltetett.

Még akkor is, ha – netán – érvényes lesz a kínjában kiötlött népszavazás. Amelynek kérdései az immár 11. – és most is folyó – nemzeti konzultációnak nevezett parasztvakítás módszerét követik. És még akkor is, ha a referendumon feltett öt kérdésre azt a választ kapja, amit vár, hiszen azokra normális ember nyilvánvalóan csak egyféleképpen reagálhat. Miközben abban bízik, hogy a többség nem veszi észre a csalást, meg azt, hogy újra egyszer meg akarja vezetni a társadalmat.

Akárhogyan is, ennél azért többet vártunk attól az embertől, aki egyfolytában több mint tíz éve az ország vezetője és előtte már négy évet kapott a kísérletezésre, hogy mit tegyen majd, amikor teljhatalmú úrrá válik. Azt sem hittük volna, hogy ennyire sötéten látja a saját és követőinek jelenlegi helyzetét. Hiszen nyilvánvalóan arról van szó, hogy kétségbeesett kísérleteket tesz helyzetének javítására a jövő évi választás előtt. Mi mással lehetne magyarázni, hogy – népszavazás formájában – immár nyílt háborút hirdet az ország egyik legfőbb szövetségese ellen. Ráadásul ehhez hirtelen és váratlanul – a rendkívüli felhatalmazás jogával élve – még kormányrendeletet is ki kellett adnia. A járvány miatt ugyanis eddig tilos volt referendumot kiírni. Egészen szerda reggelig. Két órával azelőttig, hogy Orbán Viktor mélyen a választók szemébe nézett.

Együtt sikerülni fog – fejezte be szónoklatát a miniszterelnök, mint már annyiszor a járvány ideje alatt. Mi sem mondhatunk mást. Csak éppen ellenkező előjellel. A magyar társadalom – amelynek döntő többsége nem csupán a gyermekeit akarja megóvni, hanem változatlanul az igazi Európához is kíván tartozni – nem ülhet fel a hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó Orbán Viktornak. Nem hagyhatja, hogy folyamatosan hülyének nézzék és rögeszmésen megpróbálják elterelni a figyelmét a lényeges kérdésekről. Most ugyanis – nem először, de soha ennyire durván – ezzel kísérletezik ez az ember. Akinek az lenne a dolga, hogy összetartsa az országot, ehelyett állandóan konfliktusokat keres, ellenségeket gyárt és támad, mert ezt tartja a legjobb védekezésnek.

Válaszokat most nem a népszavazás követel. Hanem elsősorban a megfigyelési ügy, az összes kérdőjelével együtt. De nem kevésbé fontos lenne azt is tudni, vajon meddig óhajtja a hatalom fokozni az unió elleni szembenállást, amely egyáltalán nem érdeke az országnak. És persze akkor már annak is ki kellene derülnie, meddig folytathatja kisded játékait ez a hatalom – a nagy többség rovására.

Sebes György / Hírklikk