Orbán mindenre előszeretettel húzza rá a kereszténység kliséjét. Magyar kultúráról beszélni ellenben azért is nagyon fonák, mert történetesen ennek eredménye, hogy egyik diktatúrából a másikba dugjuk a fejünket és csak reklámszünet ebben a folyamatban a rendszerváltás. Külön érdekesség, hogy a politikai vezetők alig változnak. Apáról fiúra legfeljebb.

És ha már a család szóba került, Orbán rögtön egy meredek állítással nyitott.

Ezúttal is hangoztatta, hogy „masszív és földrengésbiztos” költségvetést állított össze kormánya a jövő évre, és kijelentette: van lehetőség a növekedésre, de csak akkor, ha a kibontakozó válság ellen képesek védekezni.

„Régivágású családból jövök, ahol mindig arra tanítottak, hogy sose költsünk többet, mint amennyi pénzünk van”

– mondta az 1,8 százalékos tervezett hiányról. A családi analógiával élve azt mondta, hiányra nem lehet tervezni, mert akkor kölcsön kell kérni hónap végén a szomszédtól, és egy idő után már nem is adnak. Ám „erkölcsileg és szakmailag” az menti a kormányt, hogy ez a hiány „a jövőbe való beruházásokból” származik, az a filozófiája, hogy amennyivel most többet költünk, az később „fialni fog”. /24.hu/

Olyan régivágású ez a család, hogy nyújtózkodás közben mancsuk könnyen nyúlik olyan zsebekbe, amikhez egyébként nincs semmi közük.

„A nemzetközi válságjelenségek nem fogják eltántorítani a kormányt céljaitól”

Érdekes, hogy a válságokat a legtöbb ország jobb helyzetben jött ki a válságból, mint amilyenben Magyarország belekerült. Ehhez a bravúrhoz azonban kellett Orbán szorgalmas munkája. Nincs ebben semmi meglepő, Orbán mindig is a konzervatív pózba meredve hirdeti igéjét.

„mi nem akarunk összekeveredni másokkal, jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk, meg akarunk maradni kereszténynek, kitartunk európai életmódunk mellett (…) szeretetvallásra felépült kultúránk van, van ennek elég szépsége.”

És nem röhögte el magát. Arról, hogy az öt világvallásnak mind alapja a feltétlen szeretet, nem beszélt. Miért is tette volna, hiszen akkor előbb, mintsem utóbb rájönnének az emberek, hogy a terrorizmus csak annyira egyenlő az iszlámmal, amennyire a kereszténység az inkvizícióval. Az meg kinek jó? Senkinek. Orbánnak kapóra jön éppúgy a terrorizmus, mint a népvándorlás. Nem kell a multikulti, nem kell a bevándorló, a migráns, mert az egységesen hülye nép gyengeségét nem tudja kompenzálni a sokszínű társadalom. Adja magát a kérdés, hogy ez miért éri meg Orbánnak? Csak nem azért, mert akkor esetleg, az emberek védelmi mechanizmus hatékonyabb lenne nemcsak a külső, de a belső ellenséggel szemben?

Az pedig Orbán státuszát veszélyeztetné.