h i r d e t é s

Orbán telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Orbán telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit

2019. július 20. - 12:52

 

Harminc évvel ezelőtt hazánk forró napokat élt át. Düledezett, recsegett, ropogott a Kádár János nevével fémjelzett rendszer. 

A kép illusztráció! - Forrás: MaNDA

Sorra jöttek létre az ellenzéki pártok, folytak a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai. A változás szele a levegőben volt. Az ország népe kegyelettel készült Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére. Június 16-án, a Hősök terén százezrek tisztelegtek a mártírok emléke előtt. A magyar fiatalság, a jövő nemzedéke képviseletében egy szakállas fiatalember, egykori Bibó kollégista, az alig egy éve alakult Fidesz vezetője beszélt. A megszokottól elütő kemény hangvétel, a szókimondó beszéd amelyben az orosz csapatok kivonulását követelte, óriási visszhangot váltott ki, itthon és külföldön.

A fiatal jogászfiúból napjainkra öregecske, makacs, hatalommániás diktátor lett. Nagy utat járt be, még megtalálta az uralkodáshoz vezető utat, többször váltott arcot, értékeket, tetteit mindenkor az aktuális politikai érdekei vezérelték. Egy korai nyilatkozatában még arról beszél: " A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. A Századvég című lapunknál ugyanakkor dolgoznak olyan reformkommunista szerkesztők is, mint Stumpf István és Wéber Attila. Őket változatlanul barátaimnak tartom, de egyszersmind politikai ellenfeleimnek is." (HVG, 1989. augusztus 26.

Későbbiek során többször cserélt pártcsaládot, mint más rendes ember fehérneműt. Az első szabad választások után még a Fidesz a " Csuhások! Térdre, imához ", pártja volt. Egy akkori parlamenti hozzászólásában arról beszélt: " Én úgy gondolom, hogy a mai magyar politikai helyzetben az, hogy az állam költségvetési támogatásban fogja évente részesíteni az egyházakat, az kifejezetten függőségi viszont teremt az állam, egyház viszonylatában." / 1991. július 4./

A szocialisták kampányban elkövetett hibái és Torgyán József támogatásával a 35 éves fiatalember, 1998-ban az ország első embere lett. Akkori és későbbi nyilatkozatai alapján, úgy vélem, hogy már ekkor úgy képzelte, hogy élete végéig kormányfő maradhat. Nézetei gyorsan változtak, rájött többek között arra, hogy az egyházak támogatására szükség van, a hatalom megtartásához. Nem véletlen, hogy 1998. szeptember 19-én, a vatikáni látogatásakor úgy fogalmazott: "Az új magyar kormány az állam és az egyház szétválasztása helyett sokkal inkább az állam és az egyház együttműködésére helyezi a hangsúlyt…" .Miniszterelnökként már ekkor is kimutatta a foga fehérjét. Botrányok sorozata tarkította a négy évet, megkezdődött az új klientúra kiépítése.

A váratlan, 2002-es vereség megtörte, méltánytalannak, igazságtalannak tartotta. Idézet, a két választási forduló között, a Testnevelési Főiskolán elmondott hírhedt beszédéből: "nem bízhatjuk rájuk az ország kormányát. Azért nem bízhatjuk rájuk, nem bízhatjuk rájuk, mert ők egyébként érthetően és helyesen csak a saját hasznukat nézik. A kormánynak pedig a polgárok javát kell szolgálnia. És ezt a különbséget fönn kell tartani."

A szocialisták győzelme után, a Dísz - téren mondott hírhedt beszéde ma is kísért. Ott hangzott el ugyanis, hogy: "Mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége " /index.hu, 2002. május 7./

A 2006-os, újabb kudarc után már a mélyponton volt, voltak akik az Orbán nélküli Fideszben kezdtek el gondolkodni. Talán még ma sem felejtette el, hogy Lali király, a 168 órának adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy szét kell választani a pártban a " táltosi" és a "törzsfőnöki" funkciót. A kiszivárgott Wilkileaks - dokumentumok szerint Kósa 2006 decemberében/ !/, arról beszélt az amerikai nagykövetnek, hogy Orbánból soha többé nem lesz miniszterelnök, hisz' " egy politikusnak tudnia kell, mikor jön el az idő, hogy abbahagyja". /atv. hu, 2014. március 10./

Az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatala, azt követő zavargások után újra a régi Orbán vezette a Fideszt, egyre magabiztosabban a győzelemben. Kevesen figyeltek oda, hogy miről beszélt 2009-ben Kötcsén. A centrális erőtér gondolatát, a győzelem utáni vízióját itt fogalmazta meg talán a legmarkánsabban.

Az első kétharmados győzelem estéjén, a Vörösmarty téren arról beszélt: "A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el."

A második kétharmad után, Tusványoson, kijelentette,: "A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam." /kormány. hu, 2014. július 26/

Az elmúlt több mint kilenc évben a Fidesz lényegében felszámolta a jogállamot, megszüntette a harmadik köztársaság vívmányait. A kétharmad birtokában, egy huszáros rohammal Orbán bevette a szabadság, a demokrácia végvárait, saját képére formálta az intézményrendszert. Kiderült, hogy a nemzeti kerekasztal bölcsei nem voltak elég előrelátóak, nem sikerült annak a garanciáit megalkotniuk, amely kizárja a hatalom túlzott koncentrációját. Mára, az irányítás egyetlen kézben összpontosul, aki ugyan talán még nem maga az állam, de szava, a törvény. Minden az ő kezében van, mindenről egy személyben dönt, körülötte marionett bábként mozgó figurák, akiktől feltétlen hűséget követel. Állandóan harcban áll, ellenséget keres, ha nem talál, kreál. Az oroszokat haza küldő egykori fiatalemberből Putyin kiszolgálója, követője lett, sokak szerint "pincsije" lett.

Nagy Imre nevét ma már véletlenül sem ejti ki a száján, Egyike azoknak akik 90' óta ott ülnek a parlamentben, mára kivénhedt politikai csataló lett. A Fidesz egyenlő Orbánnal. A párt nincs Orbán nélkül. Nélküle nincs hatalom, nincs lóvé, nincs urizálás. Maradna, a közmunka.

Napjainkban Magyarországon a jogtalanság, a nyomor, a szegénység uralkodik. Olyan autoriter hatalom jött létre, ahol még a demokratikus berendezkedés csírái megmaradtak, de a hatalom kontroll nélkül működik. A miniszterelnök korlátlan úr, a parlament az ő homokozójaként működik, a népképviselet az formális, hiszen a párthűség felülír minden mást. Számára minden és annak az ellenkezője is megengedett. Telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit. Étvágya hatalmas, kielégíthetetlen. Külső szemlélő akár azt is mondhatná, hogy keleti kényúrként uralkodik az ország felett. A budai Várba költözése szimbolikusnak is mondható. A díszletek készülnek, a korona még hiányzik. De még befagyhat a Duna.

A fiatalkori Orbánt is jól ismerő Vaclav Havel nem véletlenül fogalmazott így 2002-ben:

"Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is."


 

h i r d e t é s