Orbán Viktor feltöltötte az akkut, de lesz-e varázslat a "gyárban"?
Bizonyára többször elgondolkodott Orbán Viktor hosszúra nyúlt horvátországi nyaralása során azon a lehetőségen, milyen jó lenne ott maradni a tengerparton, ahol rövid nadrágban, színes ingben, borostásan majszolhatná a különféle pizzákat, és ihatná a kiváló helyi nedűket talán egészen októberig.
Itthon ugyanis csak a gondok várják, és jól tudja, hogy ezeket nem lehet néhány cinikus mondattal vagy eseti alkotmánymódosítással megoldani. Persze, Orbán Viktor azzal is tisztában van, hogy hiába a kék tenger és az ízek csábítása, neki haza kellett jönnie, hiszen nem ismer magán kívül senkit, aki gyógyírt tudna az ország bajaira. - írja a Szegedi Kattintós
Egy hónapra belekóstolt a gazdag nyugdíjasok életébe, és láthatóan igencsak élvezte azt. Orbán Viktor erőt gyűjteni ment Horvátországba, de közben bizonyára alaposan felmérte az előtte tornyosuló feladatok nagyságát is. Valamit ugyanis kezdenie kéne az energiaválsággal, a magas inflációval, és persze az sem ártana, ha meg tudna egyezni az EU-val a helyreállítási alap utalásának feltételeiről. Ezek külön-külön is komoly erőpróbát jelentenek egy ország vezetőjének, de egyszerre megoldani ezeket szinte lehetetlen feladatnak tűnik.
Ám ne feledjük, Orbán Viktorról beszélünk, és ő kifejezetten élvezni szokta a konfliktusokat és kihívásokat, úgyhogy ne vegyük készpénznek, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik. Tudja ugyanis, hogy az egyre növekvő elégedetlenség ellenére pártja és kormánya stabilan kezében tartja a gyeplőt, az ellenzék pedig még nem volt képes magához térni az április 3-án elszenvedett vereségből. Ez a helyzet azonban el is bódíthatja a hatalmon lévőket, hiszen, ha azt tapasztalják, hogy a megszorítások ellenére se kerül veszélybe a kormányzásuk, hajlamosak lehetnek túllőni a célon.
Orbán tudja, hogy nem engedheti át azt a lélektani előnyt az ellenfeleinek, hogy a közvélemény-kutatásokban lassan két évtizede vezető pártja átadja helyét az ellenzéki szerveződéseknek. Mindig nagyon ügyelt arra, hogy a választások közti időszakokban is a Fidesz legyen a legnépszerűbb, ugyanis így szinte legyőzhetetlennek tűnik a pártja. Ha ez a hit egy pillanatra is megtörik, az egyrészt önbizalommal töltheti el az ellenzéket, másrészt, felerősödnek a törésvonalak a kormánypárton belül. Orbánnak tehát úgy kell megoldania az ország akut problémáit, hogy közben megtartja a Fidesz dominanciáját.
A kormányfő tudja, hogy pártja és kormánya sorsa elsősorban az ő személyének megítélésétől függ, így a rossz zsaru szerepét másokra osztja, ő pedig jó zsaruként még az ilyen kiélezett helyzetekből is igyekszik a legtöbbet kihozni.
Ehhez valószínűleg a legnagyobb segítséget a jól kipróbált és brutális erővel rendelkező propagandagépezete fogja nyújtani. Rogán Antal minisztériumában valószínűleg már hetek óta gőzerővel dolgoznak azon, hogyan hárítsák át a felelősséget elsősorban az ellenzékre és Brüsszelre azért, mert brutálisan drágultak az élelmiszerek, és az energiaárak is a magasba szöknek. Mivel most nagyon nem úgy néz ki a dolog, hogy lesz megegyezés az Európai Unió és a magyar kormány között az úgynevezett újjáépítési alap folyósításának feltételeiről, a több száz milliárd forintos forrás elvesztéséért másokat kell majd hibáztatni.
Orbánnak le kell majd nyomnia a saját választói torkán azt is, hogy az ársapkák rendszere nem tartható fenn a végtelenségig, így korábbi szociális intézkedései visszafelé sülhetnek el, ha nem bánik nagyon óvatosan a szavakkal. A rossz híreket valószínűleg továbbra is kormánya második vonalába tartozó politikusok fogják bejelenteni, ő pedig magára veszi a finomítások, korrekciók közlésének kevésbé kellemetlen feladatát. A kormányfő tudja, hogy pártja és kormánya sorsa elsősorban az ő személyének megítélésétől függ, így a rossz zsaru szerepét másokra osztja, ő pedig jó zsaruként még az ilyen kiélezett helyzetekből is igyekszik a legtöbbet kihozni.
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy olyan ősz előtt állunk, amilyen még nem volt a Fidesz kormányzásának utóbbi 12 évében. Mindenki érezni fogja ugyanis a pénztárcáján, hogy nagy baj van, és ha ez hideg lakásokkal és kikapcsolt villannyal párosul, a lakosság reakciója nehezen lesz kiszámítható. Lehet ilyenkor gumicsontokat dobni az emberek elé, de azokra már jóval kevesebb figyelem irányul majd, mint olyan időszakokban, amikor sokkal kiszámíthatóbb volt a jövő. A bizonytalanság tehát most eluralja a társadalmat, és ilyenkor nehéz bármi biztosat mondani az embereknek. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:”Ha eljátszod a pénzed a kocsmában, lovagolj haza gyorsan, nehogy elkártyázd a musztángodat is.” (Szegedi Kattintós)