A Gruevszki-botrány egyértelművé tette a világ számára, hogy Orbán egyedül azokon segít, akik megmentésétől hasznot remél. Az is világosan kirajzolódik a volt macedón miniszterelnök sztorijából, hogy Orbán Viktornak is van főnöke, akit úgy hívnak: Vlagyimir Putyin. - írja a Szegedi Kattintós

Úgy is mondhatnánk, hogy az orosz elnök a magyar miniszterelnökkel végeztette el a piszkos munkát. Ez lehet, hogy durván hangzik, és kézzelfogható bizonyíték nincs is rá, de leginkább az orosz elnöknek állt érdekében kimentenie Nikola Gruevszkit Macedóniából, és egy olyan ország védelme alá helyezni, ahonnan kevés esélye lehet a balkáni ország kormányának visszaszerezni a hazájában jogerősen elítélt politikust.

Ezt körülbelül úgy kell értelmeznünk, hogy tök jó, ha más országokban jogerősen elítélt politikusok tömegesen jelentkeznek majd nálunk menedékjogért.

Komoly kockázatot vállalt ugyanis a magyar külügy azzal, hogy diplomaták közreműködésével lényegében kicsempészték az országból az egykori macedón kormányfőt, a kormányzati kommunikációs gépezetnek pedig turbó fokozatban kellett az ostobaságokat gyártania annak érdekében, hogy legalább a Fidesz szavazói elhiggyék: jogilag minden rendben volt, amikor kimenekítették a korrupcióért elítélt politikust.

Rekordgyorsasággal kellett megadni a menekült státuszt Gruevszkinek, hogy a kormánykörökben tapasztalt kommunikációs zűrzavart csillapítsák, ugyanis innentől kezdve minden kormányhoz hű média azt szajkózhatta, hogy ez nem politikai, hanem jogi probléma, és a magyar kormány pedig ennek szellemében járt el.

Ennek némileg ellentmond Orbán Viktor szokásos péntek hajnali monológja a közrádióban, ugyanis azt találta mondani, hogy örül annak, hogy ha a Gruevszkiéhez hasonló esetekben bizalommal fordulnak Magyarországhoz. Ezt körülbelül úgy kell értelmeznünk, hogy tök jó, ha más országokban jogerősen elítélt politikusok tömegesen jelentkeznek majd nálunk menedékjogért.

Nem attól tesszük tehát függővé, hogy befogadunk-e valakit az országunkba, hogy a menekültügyi eljárás lefolytatása során bebizonyosodik, jogosult-e a menekültstátuszra, hanem attól, hogy haver volt, vagy sem, mielőtt elítélték. Ez elég nyakatekert érvelés olyankor, amikor nem igazán hiányzott a magyar kormányfőnek a Gruevszki-botrány, ám Vlagyimir Vlagyimirovics vélhetőleg rászólt Orbánra, hogy meg kéne menteni egyik legfőbb közös szövetségesüket a börtöntől.

A magyar miniszterelnök valószínűleg nem tagadhatta meg Putyin kérését, bár nyilván tudta, hogy nem tesz jót az amúgy is erősen ingadozó nemzetközi reputációjának, ha kémtörténetekbe illő módon ment meg egy bukott miniszterelnököt a börtönbüntetés letöltésétől. A magyar kormányzati kommunikáció ugyan felerősítette a sorosozást és migránsozást, mint Gruevszki üldöztetésének legfőbb okát, ugyanakkor azt mélyen elhallgatja a közvélemény elől, hogy a volt macedón miniszterelnökkel szemben jelenleg is több büntetőeljárás zajlik, és főként ezek elől futott el egész Budapestig.      

Orbán mindig büszke volt arra, hogy a falig is elmegy, ha egy konfliktusban sok lehetőséget lát, ám ezúttal valószínűleg nem jószántából nyilatkoztatta azt ki, hogy a számára szimpatikus politikusok számíthatnak rá, amikor bajba kerülnek. Putyin erősen fogja a pórázát, és olykor az az ember érzése, hogy teszteli Orbán hűségét. Az, hogy Gruevszkit már nem lehet kihallgatni, bíróság elé állítani és újabb börtönbüntetéssel sújtani, mindkettőjük számára fontos, ám Putyinnak az volt az érdeke, hogy ezúttal egy európai szövetségesével végeztesse el a feladatot, ezzel ugyanis két legyet ütött le egyetlen csapással: Gruevszkit biztonságban tudja, illetve rákényszerítette Orbánt arra, hogy nyíltan hitet tegyen a keleti politikai hagyományok követése mellett. Mert, ahogy egy dakota bölcs mondta egykor: „Az az igazi harcos, aki úgy takarékoskodik a lőszerrel, hogy egy lövedékkel két ellenséges katonát terít le.”   

Forrás: Szegedi Kattintós