Doktori disszertációt írt a magyarországi atomkommunikáció sajátosságaiból egy ismert hazai PR-szakember.

A legfontosabb tanulság, hogy az atomerőművekkel kapcsolatban nincsenek végleges döntések, semmi sincs kőbe vésve, és külső körülmények – mint a fukusimai baleset, egy gazdasági válság vagy egy jelentős politikai átrendeződés – mindent megváltoztathatnak, akár az erőműépítések igen előrehaladott fázisában is.

A napokban megvédett tézisek fő állítása, hogy itthon az atomenergia-használattal kapcsolatos vita még hátravan, és ha egy politikai erő neve túlságosan összeforr egy beruházással, a projekt bukása az adott pártot is magával ránthatja.

– Léteznek általános mintázatok – például azzal kapcsolatban, hogy melyek a támogatók és az ellenzők fő érvei –, de az atomenergia használatáról folytatott diskurzusoknak mindig van valamilyen nemzeti, kulturális sajátossága – állítja Sarlós Gábor, aki a napokban védte meg „Kockázatok és előnyök az atomenergia magyarországi kommunikációs narratíváiban" című disszertációját az ELTE-n.

Az egyik neves hazai PR-céget vezető kommunikációs szakember példákat is említ: Hollandiában akörül forgott a vita, hogy morálisan elfogadható-e egy olyan energiatermelési mód, amely feldolgozhatatlan hulladékokat termel, Litvániában pedig, ahol egy orosz atomerőmű építéséről szóló döntést előzött meg egy népszavazás, a biztonságos energiaellátás kontra orosz függőség kérdése érdekelte az embereket. Ott a többség végül nemmel szavazott a beruházásra.

A magyar viszonyokra Sarlós szerint leginkább a valódi diskurzus hiánya jellemző. Az Orbán–Putyin-megállapodás tavalyi aláírása nyomán a bővítés vezető téma lett ugyan a sajtóban, de a fontos döntések már a vita elindulása előtt megszülettek. Magyar jellegzetesség az esélyegyenlőség hiánya is.

Míg Hollandiában a kormány kínosan ügyelt rá, hogy az atomenergia ellenzői és támogatói azonos feltételekkel juttathassák el az érveiket a közvéleményhez (azaz például ugyanannyi pénzből kampányolhassanak), nálunk erre kísérlet sem történik,

így pénzben, médiafelületben és az információhoz jutás lehetőségeiben is nyomasztó a „proatom oldal" túlsúlya.

Hogy valójában mi a lakosság véleménye, azt a sok közvélemény-kutatás ellenére sem tudjuk. A legtöbb kutatás esetében látszik, hogy van egy konkrét szándék a megrendelő részéről, és ennek alárendelődik a kutatás módszertana, megelőlegezve az eredményt. Az MVM – és nyomában a kormány – rendre azzal érvel, hogy a közvélemény 70 százalék feletti arányban atomerőmű-párti, miközben a valóságban arra a kérdésre válaszoltak ennyien igennel, hogy „Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működik", amivel tényről lévén szó kissé nehéz lenne nem egyetérteni.

Amikor viszont olyan kérdést tettek fel, hogy akarnak-e az emberek orosz hitelből, orosz részvétellel új atomerőművet Magyarországra, egyértelmű volt az elutasítás.

Ráadásul az egész kérdést mélyen átitatja a politika. Sarlós szerint egy ilyen volumenű beruházásnál a döntési jogosítványokat birtokolni jelentős politikai hatalmat is jelent, ám ennek – a térségünkben Bulgáriában láthattunk rá példát – megvannak a kockázatai. Akinek a neve egybeforr egy nukleáris beruházással, az kudarc esetén együtt bukik a projekttel, mint ahogy az atompárti politikai erő bukása is elhozhatja a beruházás ellehetetlenülését.

Védősisakok a Paksi Atomerőműben 
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A legfontosabb tanulság, hogy az atomerőművekkel kapcsolatban nincsenek végleges döntések, semmi sincs kőbe vésve, és külső körülmények – mint a fukusimai baleset, egy gazdasági válság vagy egy jelentős politikai átrendeződés – mindent megváltoztathatnak, akár az erőműépítések igen előrehaladott fázisában is.

nol.hu