A 2002-es év elindítója volt egy folyamatnak, amit a pedofil-pap botrányként ismerünk. Több mint ezer országban bújtak elő áldozatok a Boston Globe Spotlight oknyomozó munkája eredményeképpen. Történetüket, áldozatos, nem egyszer zsákutcába futó erőfeszítéseit film örökítette meg. A rendszer nyomában járó sorozatunk első része.

És természetesen nálunk, bár nem egy áldozat vállalta fel az ellene elkövetett bűntetteket érdemi nyomozás egyetlen ismert alkalommal sem indult. Az érsekség pedig legalább annyira elutasító az üggyel kapcsolatban, mint a rendőrség. Okkal – és nem egyszer – elhangzott kérdésünkre eleddig nem kaptunk kielégítő választ.

Ezúttal egy, a székesfehérvári egyházmegye által foglalkoztatott 41 éves tatabányai hitoktató bukott le. Legutolsó(!) áldozatai, egy 9 és egy 7 éves kislány. Ennél is riasztóbb az a körülmény, hogy a férfi hat évet töltött börtönben nevelt fia szexuális bántalmazása miatt.

„Volt, hogy havonta, kétnaponta, aztán na­ponta fajtalankodott. Többször le is kötözött közben, s bezárt a szobába. Álmaim, vágyaim, terveim voltak, aztán kirángattak a sötét valóságba,” nyilatkozta a Borsnak a megrontott, most 22 éves fiú. A lap szerint a fiút annyira sokkolta nevelőapja tette, hogy képtelen volt elmondani anyjának. Miután a tévében látott egy pedofilról szóló riportot, azután bírta csak megosztani az átélt borzalmakat. Anyja azonnal a rendőrséghez fordult. /444/

Hogyan kaphatott ezek után munkát egy börtönviselt, pedofil zaklató egy iskolában? – tesszük fel a kérdést. Erre válaszolni nem bonyolult. Magyarországon nincs kellő alaposságú szűrés. Mi több, e téren rendszerszintű hiányosságokkal rendelkezünk. A rendszer e „fogyatékossága” témától független esetekben is megfigyelhető. Példának okáért a szerb határon felhúzott kerítés regisztrációs eljárás helyett.

Sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy miért nem indul vizsgálat, az esetet látva a kompromittálódott rendszert átfogó ellenőrzés?

Erre csak két, mindkét esetben rossz és véletlenül sem kielégítő válaszunk van. Ha feltételezzük azt, hogy a rendszer fogyatékossága nem szándékos, akkor olyan szintű, szakértői alkalmatlansággal van dolgunk, amihez hasonlót még nem látott a világ. Ennek valószínűsége azonban – tekintve, hogy a rendszer még mindig nem omlott össze – csekély.

Ily módon kénytelenek vagyunk a másik alternatívát valószínűsíteni. Egész pontosan azt, hogy az ellenőrzés, bár tökéletesen működik, az illetékesek érdeke az, hogy ezek a szűrések ne legyenek sikeresek.

Abban az országban, ahol 3 forintos adóelmaradás esetén is bárkit, elképzelhetetlen, hogy egy olyan súlyos bűncselekménnyel elítélt embert ne lehessen lekövetni, mint amilyen a szóban forgó hitoktató is.

Már csak annyi kérdéses, hogy a jelen kormányzat azért nem tesz meg mindent az elkövetők elszámoltatásáért, mert az egyház támogatását nem kívánja elveszteni, vagy azért, mert a saját köreikben olyan támogatókat tűrnek meg, akik hasonló bűncselekményekben lehetnek érintettek.

Mindezt bizonyítani, az illetékes hatóságok együttműködésének hiányában, esetenként hátráltató magatartásával, nem lesz egyszerű.