Polgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan
A sakktörténelem legjobb női játékosa 2014-ben vonult vissza, és azóta talán még elfoglaltabb, mint addig. - írja az mno.hu.
Polgár Judit Fotó: Végh László Forrás: Magyar Nemzet
Szervezi a világsakkfesztivált, népszerűsíti az iskolai sakkoktatást. A Sakkpalota program után – amely szerepel a Nemzeti alaptantervben, és csaknem háromszáz iskolában alkalmazzák – az idén óvodások részére kidolgozta a Sakkjátszótér programot. Újabban pedig az ENSZ egyenjogúságot szorgalmazó programjának egyik arcaként járja a világot.
– Négyéves kortól ajánlja a Sakkjátszótér program első, Kalandozás a sakktáblán című kötetét. Nem korai ennyi idősen sakkozni tanulni?
– Egyáltalán nem, én öt-, a nővéreim pedig három- és négyévesen kezdték. Hatévesen már versenyeztem. Az óvodás korosztály a szívem csücske, a piciknek ebben az időszakban látványosan fejlődik az értelmük, könnyen tanulnak, és minden érdekli őket.
– Önt annak idején nem volt nehéz rávenni, hogy a képeskönyvek helyett a sakktáblát „nézegesse”?
– Én speciális környezetben nőttem fel. Apukám korán elhatározta, hogy a gyerekei magántanulók lesznek, és a sakkban fogják kibontakoztatni a tehetségüket. Meggyőződése volt, hogy minden gyerek potenciális zseni, csak a nevelésen múlik, hogy sikerül-e kihozni belőlük a maximumot. A szüleim kiváló pedagógusok, mi szinte mindent a gyakorlatban tanulhattunk meg, ami nagy szerencse volt. A mai iskolai oktatás túlságosan is az elméletre koncentrál, valószínűleg ez az oka, hogy a gyerekeknek az idő előrehaladtával csökken az érdeklődésük a tananyag iránt.
– Az a gyerek, aki hatéves korára eljut a Sakkjátszótér harmadik kötetének a végére, megtanul sakkozni?
– A lépéseket ismerni fogja, de a programnak nem az a célja, hogy a gyerekek sakkbajnokok legyenek, hanem hogy kialakuljon a komplex gondolkodásra való képességük. A sakkjáték a 64 mezővel, a koordináta-rendszerével, a figurák különböző lépési lehetőségeivel sokféleképpen fejleszti a gondolkodást.
Megtanít például arra, hogyan lehet szigorú szabályokhoz alkalmazkodva megtalálni a legjobb megoldást. A képességfejlesztés minden gyereknek a javára válik, akkor is, ha a sakk mint játék nem érdekli őket annyira. Sok fiatal pedig, ha van az iskolákban Sakkpalota vagy az óvodában Sakkjátszótér program, később sakkszakkörre is szívesen beiratkozik. A három kötet mellett kidolgoztuk a Sakkjátszótér intézményi változatát is, amely további kiadványokat, eszközöket tartalmaz, és hogy minél hatékonyabban tudják használni az óvodákban, képzést is nyújtunk óvónőknek.
– Ön nem próbált meg a gyermekeiből sakkozót nevelni?
– Én nem vagyok olyan elszánt, amilyenek – pedagógiai hitükből adódóan – a szüleim voltak. A gyerekeim tesztelték ugyan a Sakkpalota programot, én is tanítottam őket, néhány versenyen indultak is, de azóta abbahagyták a sakkot. Az idei világsakkfesztiválon a lányom a tánc műfajában lépett fel.
Polgár Judit Fotó: Végh László Forrás: Magyar Nemzet
– Közel két évig vezette a magyar férfi-sakkválogatottat szövetségi kapitányként. Miért mondott le egy évvel ezelőtt?
– Szerettem kapitány lenni, nagy kihívás volt, de rengeteg dolgom van, és semmit sem szeretek fél gőzzel csinálni. Tavaly például felkértek, hogy legyek az ENSZ egyenjogúságot szorgalmazó programjának egyik arca.
– A szervezet tizenöt nőt kért fel erre a feladatra. Mit gondol, egy jemeni énekesnő vagy a bangladesi miniszterelnök asszony mellett miért önre esett a választásuk?
– Olyan embereket, egyéniségeket kerestek, akik saját példájukon keresztül tudnak hitelesen beszélni az egyenjogúság kérdéséről. A sakk a mai napig a férfiak által uralt sportág. Igaz, nekem nagy szerencsém volt, mert a szüleim rendszeresen elmondták, hogy férfiak között lányként ugyanúgy képes leszek megállni a helyem, de azért előfordult, hogy furcsán néztek rám és a testvéreimre, amikor férfiakkal versenyeztünk.
Zsuzsi nővérem mondta egyszer, hogy ő még „egészséges” férfit nem győzött le. A férfiak ugyanis sokszor nehezen viselték, ha egy nő – pláne egy kislány – verte meg őket, és ilyenkor a legkülönbözőbb kifogások hangzottak el, hogy az illető miért volt éppen rossz passzban.
– Van rá esély, hogy a jövőben változzon a helyzet?
– Az ENSZ-program arcaként többször elmondtam, nem csak és kizárólag a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket bizonyos helyzetekben nem veszik komolyan. A család, a közeg nagyon erősen meghatározza, ki hogyan gondolkodik a nemek szerepét illetően. Még az sem mindegy, hogyan dicsérjük meg a gyerekeket. Ha a kislányoknak mindig csak azt mondjuk, hogy milyen szépek, akkor lehet, hogy elhiszik: a szépség elég ahhoz, hogy később érvényesüljenek.
A szülőknek nagyon oda kell figyelniük, hogy tiszteletben tartsák a nemi jellegzetességeket, és közben azt is tudatosítsák a gyerekekben, hogy az egyik nem sem rosszabb, mint a másik. Valamint azt sem árt szem előtt tartani, hogy nem minden nő akar karriert, sokan a családjuknak szeretnének élni. A legfontosabb, hogy tartsuk tiszteletben, ki mire vágyik, és segítsünk, hogy mindenki a maga útját járhassa.
– Régóta nem szerepel magyar sakkozó a világranglista első tíz helyezettje között. Sőt jelenleg az első harmincban sem. Leszálló ágba került a hazai sakksport?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar sakk túljutott legeredményesebb időszakán. Pedig az elmúlt közel száz évben mindig voltak olyan játékosok, akik szerepeltek az első tízben, Lékó Péter világbajnoki döntőt is játszott, és az olimpiai válogatott is szinte mindig éremért küzdött. Most Rapport Richárd a nagy reménység, ő szerepelt már az első húszban is, és megvan hozzá a tehetsége, hogy benne legyen a top tízben.
Gledura Benjámin is kiváló játékos, de nála még hiányolom a nagy áttörést. Ahhoz, hogy egy fiatal igazán sikeres sakkjátékos legyen, iszonyatos elszántság és nagyon erős hátország szükséges. Rengeteget kell edzeni, amit csak magántanulóként lehet megtenni, a jövő pedig bizonytalan, a sikerek nem jönnek azonnal. Rengeteg olyan családot látok, ahol a szülők azt mondják a tehetséges gyerekeknek: majd ha megszerezted a diplomádat, sakkozhatsz. Sajnos ez nem így működik. A sakkot gyerekkorban kell elkezdeni, huszonnégy évesen senkiből nem lesz világklasszis sakkozó.
– Mit gondol, mostanában mely országokban nevelődnek a jövő bajnokai?
– Kínában például rendkívül népszerű a sakk, és nagyon komolyan veszik, ha valaki tehetséges. Nemrég jártam az országban egy sakkoktatással kapcsolatos konferencián, harmincöt fiatal ellen játszottam szimultán. Hatéves gyerekek olyanokat léptek, hogy csak ámultam. Több mint négy órán át tartott a játék, az interneten is közvetítették, eddig hatmillióan nézték meg.
