Az afrikai kontinensen hatalmas királyságok léteztek az elmúlt 500 évben, csak éppen nem tanítják az európai embernek az afrikai civilizációt úgy, ahogy mondjuk az azték, tolték, maya vagy egyiptomi társadalmak történetét megismertetik velünk. Afrika megmarad titokzatos, sötét, romantikus helynek, az első infó mindig, szinte mindig, a sivatag, szegénység, éhezés képe. Nem pedig az, hogy Maliban utakkal, csatornákkal, boltokkal szegélyezett városokat találhattak a portugálok és angolok, hogy a subsahrában is vannak piramisok, hogy az első, 10 emeletes lakóházakat is Afrikában építették...hogy több mint 100 olyan, európai értelemben is érvényes várost pusztítottak el a gyarmatosítók, amelyeknek nyoma sem maradt, szóval...a fehérember ha és mikor megjelent, nem váltott ki hatalmas csudálkozást, 'simán' egy behatoló, vagy üzleti partner volt a helyiek szemében. (nem úgy mint Dél-Amerikában, ahol többször isteneknek hitték őket). Az aktív rabszolgakereskedelemmel a viszony még idegenebb és ellenségesebb lett, de semmiképpen sem csak és simán egy 'furcsa' állatfaj voltunk, aki közöttük mászkál. (arab és afrikai rabszolgakereskedők is voltak fyi) Nyilván a bőrszín különbsége ideig óráig érdekes, aztán megszokják a népek. Illetve.......és itt a hosszú felvezetés, és a hetekig tartó gondolkodás, és a néhány éves tapasztalat miatt és ellenére megtorpanok hogyan folytassam. A fehér ember jelenléte az afrika subsaharai régiójában kb 100 éve nagyon intenzív. Ha nem is úton útfélen, de állandóan van fehér jelenlét, vendég, turista, itt lakó a helyiek szeme előtt. És mégis egyfolytában és megállás nélkül zeng a "Mzungu how are you?" / Hogy vagy Fehér?/ Kenyában, főleg a vidéki részeken, úgy, hogy Kenya, még az átlaghoz képest is sokkal több fehér embert 'mutat'. Kinshashaban, Kongóban a főváros elmaradott részein pláne, de szüntelen a "Mundele!" üvöltözés, ha végig mész az utcán. Értsd, szüntelen, tehát 5 másodpercenként valaki utánad szól. (komolyan) (Etiópia ebben is más, európaibb volt, az egészen szegénynegyed kivételével senkit nem érdekelt a bőrszín) Ha kicsik, vagy fiatalabbak között mész, addig visít, hogy szabályosan elájul. Meglát, és úgy ledermed, hogy elesik a saját cipőjében. ÉS mindezt századszorra is. Tehát ha 100x mész végig ugyanazon az útszakaszon, akkor ez mindannyiszor megtörténik. Ha 50x mész be ugyanabba negyedbe, 50x visít valaki reflexből utánad, hogy 'Mundele' vagy ' Muzungu'. Ha megjelensz ugyanott 20x is, földbe gyökerezett lábbal néz, körbevesz, vár valamit. Mit?Miért? Bármit, ami tőled származik, ami a te cuccod, szenvedélytől elborult szemmel érint, érinti meg, akarja megkapni. Azt sem tudja mire jó sokszor, csak te használtad, vagy dobtad ki. Ha nálad van egy pont ugyan olyan machete, mint amit minden sarki pásztor használ, akkor az más, az csoda, azt had fogja meg. Minek? Miért? Rengetegszer találkoztam ezzel. Mintha nem a fehér por, hanem a fehér bőr szenvedélybetegei lennének sokan. Szándékosan fogalmazok erősen, és nem túlzok, a tapasztalataimat írom le, mert a jelenséget egy rendkívül káros, ki nem tárgyalt, alig ismert rossz dolognak gondolom. Ez a fajta komplementer rasszizmus egy olyan fajta rossz beidegződésen alapul, és olyasvalamit konzervál, ami rendkívül elgondolkoztató. A fehérember különleges státuszát, másságát, különlegességét rögzíti. Ugyanis ez tanult folyamatnak látszik. Egyrészt, a lökött európai turista úgy jön ide, mintha állatkertbe jönne, vagy valami skanzenbe, ahol mindenen csodálkozni kell. A jótékonysági reklámokon meglágyult szívű turista nem úgy viselkedik egy itteni gyerekcsapattal, mint azt otthon tenné. Pedig úgy kéne.

Az amerikai turista dobál ki cukrot az autójából, amikor Párizs, London, vagy Róma szegény részein hajt át? Ugye nem. Gügyög és osztogat boldog boldogtalannak Budapest, Nápoly, vagy Szicilia külvárosaiban? Nem éppen. Itt miért? (megjegyzem rengeteg látogató teljesen meghülyül, kizárólag túlélő felszerelésben, nasa certifikált ivópalackkal, 800-as fényvédő krémmel képes csak közlekedni. Az itteni télben. A spanyol, vagy kaliforniai melegben meg papucsban flangál. Miért?) Másrészt, a helyi elkezdi azt mondani, tanítani, mutatni, hogy a "fehér" az, aki fáról szüreteli a pénzt, aki mindent megold helyettünk, akivel sok mindent meg lehet tenni.

Hogy miért lehet sok mindent megtenni? Mert ha úgy viselkednél egy itteni munkavállaló kollégával aki nem jól teljesít, ahogy otthon tennéd, azonnal megkapod a
rasszista minősítést. Ha jelzed az otthoni kollégák felé, hogy akad valami hatékonyság, megbízhatatlansági, pénzkezelési problem, (külön poszt lesz a hatékonyságról) hogy "oké,oké..kulturális különbség, meg lassabb, meg máshogy kell kezelni..de ezt azért már ne már.." akkor a képzetlenebb, naivabb, gyávább(?) otthoni kapcsolattartó benned, és nem a helyzetben kezdi keresni a hibát. A profi alapítvány egyik sajátja, hogy pl ezzel a körfolyamattal tisztában van. (szintén külön poszt lesz az önkéntesekről és hazai kapcsolattartói viszonyról) És mi a helyzet a helyiekkel? Igen, a káros beidegződés ott is pusztít. Ha nem úgy viselkedsz, ahogy a fehérek szoktak, ha nem aranyosjófejkedsz ahogy az itt 5 napot eltöltő látogatók teszik, ha nem osztasz meg állandóan mindent a sajátodból, (5 napig minden nap lehet venni egy ajándéksört a kollégának, meg élelmiszert egy ismerős családnak, meg lehet osztani egyhetes mikroprojektből mondjuk egy élelmiszeradagot, de ugye fél éves projekteknél ez lehetetlen, kivitelezhetetlen, de a kolléga tízből tízszer mégis elvárta. Ha mondtam, hogy nem, akkor azt gondolta most éppen nem, de két óra múlva megint jött valamit kérni. Akkor is, ha neki saját civil pénze megvolt mondjuk kajára, vagy vízre. Úgy számolt, hogy azt megspórolja. ), magyarán, ha teljesítményt vársz el, számon kérsz, hogy ugyanmár, a támogatói, adomány(!), a kiosztott kapa hol van, az előleg merre jár? ..akkor máris rosszfej vagy, "tu ne est pas gentille" /nem vagy nagylelkű/ . Természetesen kérdeztem nem egyszer, hogy akkor ez most akkor miért van? Miért kell fehérmajomként és bankautomataként kezelni engem, minket? Mindenki mást mond, elvicceli, azt mondja, hogy hát ez csak játék, meg megosztanak mindent, és mindenkivel barátságosak..de sajnos ez nem igaz, minden 10 forintért képes csetepatét csapni ha eltűnik, valamint kéregetni bárkitől, vagy köszöngetni teljesen ismeretleneknek azért senkit nem nagyon láttam.. Azt hiszem a reflexet, hogy mi váltja ki, mitől van, ők maguk sem tudják. Mi a megoldás?

Domonyai András