A tény az tény, önmagáért beszél.
Mert Jókai után szabadon: többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.
Az élet akadályok és félelmek nélkül unalmas, és harc nélkül semmit sem ér... A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény. Ám, van szív néhányunkban... ahogy a nővérek otthon mossák a kórházi szennyest, ahogy a gyermekfelügyelők saját pénzükön etetik a kollégista kisdiákot... és sorolhatnám. De lásd már, ez a Hatalom aljas – mindenre van pénz – külföldnek, saját zsebük megtömésére, csak ahová a szükség szüli a jóérzést, oda nem osztanak...

Fölöttem gonoszul az érzelem.
Van ki föl bukott...
Van ki le- bukott,
de mind kínnal van
a véletlennek.
Kísérve mennykövekkel,
szájakkal szívtelen,
hol a percnyi szándékok
még módokat keresnek -- (szőke)