Ez is volt a célja. 

Nem mondhatni, hogy érdek nélkül tetszik (vagy nem tetszik) ez a szépség, mert érdek, az van rengeteg a képen. Érdekes érdekek. Az élesre köszörült érdekek és a gagyogó hatalomvágy cseppet sem véletlen találkozása a fehér asztal mellett. 

De amúgy a kép az aranymetszés szabályai szerint való (hogy mi az aranymetszés és mik a szabályok, azt ők mondják meg), csak itt a Fibonacci-számok digitális jelekké konvertálódnak túltengő, távoli bankszámlákon. 

Úgy ülnek ott országunk vezéri, mint két, egymással szembefordított utolsó vacsora (souper, madame et messieurs, utána az özönvíz). 

Az asztalfőn senki - demokrácia ez, kérem! -, de a főhelyen mégis ott nehezedik az instant megváltó, súlyosan és hangsúlyosan. 

A fő- és mellékfő-alakok mögött polcok szigorú vonalai; a precíz, szöges-elvágólagos konstruktivizmus szimmetriája józanul ellensúlyozza a borotvált Armanik és zsinóros suttyóbajuszok dús drapériáit. 

Sötétre pácolt, dörmögő, nehéz könyvespolcok. 
Teljesen üresek. (Konok Péter / Facebook)