Rekordot aligha dönthet vele, hiszen közismert a tény, hogy Orbán Viktor mellett nehéz versenyképességről tenni tanúbizonyságot.

Az egész ügy Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s írásban feltett kérdésével kezdődött, melynek címzettje az EMMI parlamenti államtitkára volt.

„Egyetért Ön Hegedűs Zsuzsa, egy millió forintot kereső tanácsadó kijelentésével, miszerint Magyarországon már nincs gyermekéhezés?”

Hegedűs Zsuzsa kompetenciái eleddig – a téma súlyosságához képest – viszonylag kevés figyelmet kapott. Vajon mennyiben lehet egy a szegénységet és az éhezést hírből sem ismerő ember véleménye hitelt érdemlő egy ilyen fajsúlyú esetben?

Különösen azon premissza tükrében, hogy a mélyszegénységben élők száma „2010-ben 3 millió, 2016-ban már 3,6-3,8 millió” (17,5%, ÉS, 2017/26., jún. 30.). Ez az adat, bár nem szorosan kötődik a gyermekéhezéshez, de azt feltételezni, hogy a szóban forgó majd’ négy millió ember mindegyike felnőtt, vagy olyan szerencsés, hogy nem rogyik össze az ételosztásra várók sorában, legalábbis határtalan cinizmusra vall.

Azonban Rétvári az írásban feltett kérdésre kénytelen volt hasonló formában felelni. Megtette, ez tagadhatatlan, de mint arra a HVG munkatársa is rávilágított Rétvárinak „közel másfél oldalt sikerült teleírnia anélkül, hogy igennel vagy nemmel felelt volna a kérdésre.”

A válaszadási kényszer keltette zavar lehet az oka, hogy sikerült a devizahiteleket belekeverni az ügybe. Erre pedig a 444 csapott le:

„Szemben az MSZP vezette kormányokkal, mely a bankokat tömte a szegény családok devizahiteles törlesztőrészleteivel ez a Kormány mind a devizahiteleket, mind a gyermekéhezést felszámolta.”

Szép kerek gondolat, kár hogy semmiféle igazságtartalmat nem tulajdoníthatunk neki. Különösen azért nem, mert a devizahitel csapdáját éppen egy Járai Zsigmond nevű ember állította fel, aki éppenséggel Matolcsy elődje volt az MNB élén az első Orbán kormány idején.

Ettől ugyan nem lesz a lassan nyolc éve túlérő – mondhatni rohadó – helyzet könnyebb, de Rétvári legvadabb kijelentéseivel is csak azt éri el, hogy senki nem veszi komolyan szavait. Ily módon már csak egyetlen kérdés marad megválaszolatlanul. Jelesül, hogy mit keres még nem létező felelősségtudatával össze nem egyeztethető pozícióban.