Már nem is kell a sorok között olvasni, a szövegből nyíltan kiderül: anyagilag évekre elköteleződött, fizikai értelemben is röghöz kötött pedagógus-rabszolgák képzése kezdődik.

A szeptember elején megjelent felhívás többszintű segítséget ígér.

• Első körben anyagi támogatást, ösztöndíj formájában.
• Aztán, ha a támogatott diák lediplomázik, máris álláshoz juthat.

Igaz, nem pont ott, ahol szeretne, na de ezekben az ínséges időkben az ember minden apró segítségért legyen hálás. Már ha az tényleg segítség, nem pedig kényszer. Úgy tűnik, hogy a kiírók viszonylag szabadon értelmezik azt az igényt, hogy a szakmának elkötelezett pedagógusokra van szüksége. A pályázat által sugallt típusú elköteleződés

a hűbéri rendszer legvidámabb éveit idézi.

"Az ösztöndíjas a támogatási szerződés aláírásával vállalja, hogy az általa megjelölt három megye egyikében, a Központ által megjelölt köznevelési intézményi kör intézményei közül
választva, főállású foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít, és azt tartósan,

de legalább az ösztöndíj folyósítási idejének megfelelő időtartamban fenntartja"

- fogalmaz a pályázati kiírás, melynek szavait tetszés szerint értelmezhetjük lehetőségként és fenyegetésként is. Szerencsére a Klebelsberg Központ által mellékelt hét oldalas szerződéstervezet segít árnyalni a képet. Különösen a tizedik pont, amely így szól:

10. Az ösztöndíj összegét az ösztöndíjas jogviszony második félévétől kezdődően a KÖB minden tanulmányi félév lezárása után felülvizsgálja a rendelkezésre álló keretösszeg, valamint az Ösztöndíjas előző félévben elért kreditindexe figyelembevételével.

A KÖB meghatározza az adott félévre vonatkozó kreditindex-szintekhez kapcsolódó ösztöndíj összegeket és a következő félévre vonatkozó, ösztöndíjra jogosító kreditindex minimum szintjét.

A KÖB által meghatározott kreditindex minimum szintjét el nem érő Ösztöndíjasnak a következő félévben az ösztöndíjas jogviszonya fennmarad, de ösztöndíjra ebben az időszakban nem jogosult.

Kedves jelentkező, értsd jól: ahány évre szól a szerződésed, annyi ideig kell majd dolgoznod egy előre meghatározott helyen. Közben pedig megtörténhet, hogy amíg tanulsz, az első félévben rendes ösztöndíjat kapsz, a következőben pedig alig valamit, hiszen nincs fix összeg, ez keretfüggő.

És az is megeshet, hogy ugyan nem kapsz egy fillért sem, mert rossz voltál, de attól még a leendő kijelölt munkahelyeden letöltendő évek száma tovább ketyeg.

A szándék világos: most, hogy

a pedagógusok tömegesen menekülnek az állami fenntartású intézményekből,

valamit tenni kell, hogy maradjon tanár az elnéptelenedő általános iskolákban, nem is beszélve az aranytojást tojó szakképzési centrumokról és tagintézményeikről. Augusztus utolsó napjaiban még tele voltak az álláskereső portálok "iskola tanárt keres”-hirdetésekkel, szeptember elsején volt olyan osztály, amelyik osztályfőnök nélkül kezdte az évet.

Közben az alternatív iskolákban most már nemcsak diákból, de tanárból is túljelentkezés van, a multinacionális vállalatok pedig továbbra is tárt karokkal várják a jó kommunikációs készségű és nyelveket beszélő friss diplomásokat, a kezdő tanári fizetés duplájáért. Ha ez így megy tovább, még a végén

nem marad senki az egyre jobban szervezett és csodálatosan teljesítő közoktatásban.

Nehéz elhinni, hogy ez a pályázati kiírás napok óta olvasható anélkül, hogy bármilyen érdekvédelmi szervezet - akár a pedagógusoké, akár az egyetemistáké - felemelte volna a szavát ellene. Pedig munkatapasztalat nélküli, karrierjük elején álló fiatalokat erőszakkal egy olyan pályára állítani, ahonnan csak egy irányba egyszerű a továbblépés, finoman szólva sem etikus.

A minisztérium hű a nevéhez: az ember valóban csak erőforrás a számára, ami segít az egyre merevedő rendszer újratermelésében.

A következő generációt már ezek a tanárok fogják tanítani, és közvetíthetik azokat az értékeket, amelyeket a képzésük során jól megtanultak. Kötelességtudatot, hűséget, hálát a leeső morzsákért, és behúzott nyakkal éldegélést a hatalom árnyékában.

b1.blog.hu