Szeretnének aláírni egy hivatalos papírt a bankban, elmennének  nőgyógyászhoz méhnyakszűrésre, vagy a lakóotthonban tartott szentestén nem délben ennék meg az ünnepi vacsorát.

Az érintettek beszámolói lesújtó képet festenek arról, hogyan bánik 2017-ben a magyar állam a fogyatékkal élőkkel. 

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) megkérte kerekesszékben ülő tagjait, írják össze, miket tapasztalnak, amikor a mindennapokban boldogulni próbálnak. Mivel szembesülnek az egészségügyben, az oktatásban, vagy akkor, amikor egy hivatalos papírt próbálnak aláírni.

A szerzők kiválasztásánál figyeltek arra, hogy képviseltesse magát fiatal és idős, férfi és nő, fővárosi és kis községi is.

A beszámolókból született az “Önrendelkező életet élni – kritikai észrevételek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről” című tanulmány.

Általánosságban elmondható, hogy az akadálymentesség hiánya minden területen érzékelhető, így a munkahelyre, gyógyszertárba, postára, iskolába, egészségügyi intézményekbe, kulturális, valamint szabadidős és sportlétesítményekbe, üdülőhelyekre, bevásárlóhelyekre bejutáskor. De van még hova fejlődni a közlekedési eszközök akadálymentesítésében is.

Egészségügy

Rosszul vannak, ha megjelenek kerekesszékkel. Gondoljunk itt például a nőgyógyászati rendelésre. Itt nincsenek emelhető ágyak, rákényszerülök, hogy magánrendelőbe menjek el.

Az akadálymentesség hiánya miatt a mozgáskorlátozott nők sokszor nem tudnak részt venni a kötelező emlő- és méhnyakrák szűréseken, de nem megoldott a tüdőszűrő és egyéb radiológiai gépek, kolonoszkópiás vizsgáló helyiségek akadálymentessége sem.

Ez azt jelenti, hogy a mozgáskorlátozott emberek vagy ellátás nélkül maradnak, vagy saját pénzből, magánrendelőkben jutnak hozzá a mások számára ingyenesen elérhető egészségügyi ellátásokhoz.

Néhány éve voltam hasi ultrahangon.

Megkérdeztem, hogy állítható-e az ágy, mert nem tudok felállni. Erre az orvos kinyitotta az ajtót, és kiszólt, hogy lenne 2-3 ember, aki segítene a mozgássérült hölgynek átülni?

Egy másik beszámoló arról szól, hogy az illető bejelentkezett nőgyógyászati rendelésre, jelezte, hogy mozgássérült. Ennek ellenére, amikor odament, mégis mindenki ledöbbent.

Az érintettek szerint az egészségügyi rendszer útvesztői közé tartozik az is, hogy a betegszállítók nem szállítják el a beteggel együtt az elektromos kerekesszéket, valamint, hogy a kórházak területére általában nem lehet autóval behajtani akkor sem, ha a mozgáskorlátozottnak van parkolási igazolványa.

Támogató eszközök

De nem jobb a helyzet a gyógyászati segédeszköz ellátásánál sem. Komoly gondot jelent, hogy a valódi szükségletek helyett a merev hozzájutási szabályok határozzák meg évekre, hogy ki, milyen támogató technológiához juthat hozzá.

A támogatóeszköz felírását megelőző vizsgálat nem terjed ki az érintett képességeire, készségeire, szükségleteire, lakókörnyezetére és életvitelére.

A jól használható eszközök ára pedig csak egy nagyon szűk réteg számára megfizethető.

Egy evőkanál 20 ezer forint, olyan, amit meg tudok fogni. És ebből vegyek egy készletet?

Egy fenéktörlő 30-50 ezer forint.

Ezeket az eszközöket ráadáasul sokkal nehezebben lehet javíttatni, nem működik megfelelően a garancia és csererendszer sem. Mivel a mozgáskorlátozott emberek hónapokig nem jutnak támogatóeszközhöz, ha az meghibásodik, vagy nem megfelelő, kevés lehetőségük van, hogy a problémát megoldják.

Munkalehetőség

A munka világa szorosan összekapcsolódik az önrendelkező élet lehetőségével. Ennek ellenére a mozgáskorlátozottak tapasztalatai azt mutatják, hogy alig akad nekik munkalehetőség.

Van valami, amit munkarehabnak hívnak, de az semmi

– írja az egyik érintett. Másikuk szerint csak akkor lehet szó munkába járásról, ha van a közelben elérhető támogató szolgálat.

Ahhoz, hogy munkát találjak, el kellene jönnöm Pestre, itt viszont nincs hol lakni.

Nekünk semmilyen foglalkoztatás nincs, főleg, aki vidéken él.

De nem jobb a helyzet az átképzések területén sem. Ez akkor lenne különösen fontos, amikor sérülés, betegség után valaki nem képes az eredeti szakmájában, munkakörében dolgozni.

Lakhatás

A szerzők szinte mindegyike azon az állásponton volt, hogy az állam ne intézetekre költsön. Ott ugyanis nem biztosított a munka, sport, intim elhelyezés, és az ételek megválasztása.

Vegyék tudomásul, hogy intézetben élnek!

– mondják a dolgozók. A karácsony szentesti meleg vacsoráért mennyit küzdöttem! Tavaly hideg élelmet adtak.

Nem délben kérjük a halászlét, hanem este

– mondtuk.

Megoldottuk. A konyhán vállalták. Feldobtuk, hogy ne csak hal legyen, de rántott hús is. Szilveszterkor gond volt, hogy kocsonyát adtak. Azt alig szereti valaki. Megkérdeztük a lakókat, 10 kér kocsonyát és 10 karajt. Nem szálloda ez!

– mondták”.

2-3-4 ágyas szobák vannak, most 3 ágyas szobában vagyok. Munkalehetőség nincs. Mondtak az elején szépeket, hogy 2 ágyas elhelyezés lesz, lesz munka, tud sportolni. Semmit nem tartottak be.
Az intézmények és a lakóotthonok nem fektetnek hangsúlyt arra, hogy felkészítsék a mozgáskorlátozottakat az önálló életvitelre.

Arra sem tanítják meg, hogy milyen alternatívák vannak, lesz-e majd ott munkahely, hogy jut el oda.

Nem segítenek nekik. Még abban sem segítenek, hogy mit gondolj végig. Én ezt hiányoltam. Nem tanítottak meg arra, hogy hogyan mossak, hogyan vegyem ki a gépből a ruhát.

Bár a lakóotthonban jóval kevesebben élnek együtt, mint a nagylétszámú bentlakásos intézményekben, az önrendelkező élet lehetősége itt is csorbát szenved.

Azt hittem jobb lesz, de rosszabb volt: jobban beleláttak az életembe. Nyolc fő lakott egy lakásban és ketten laktunk egy szobában.

A szobatársat kaptam, amikor odaköltöztem. Este jött a szocmunkás, otthonvezető, és ellenőrizte, hogy otthon vagyunk-e és, hogy mit csinálunk. Be kellett számolnunk mindenről. Hazaérsz, és fürdenél, vacsoráznál. És akkor jön a szocmunkás, hogy beszélgessünk. Még abba is beleszól, hogy mit eszel.

A lakóotthonban be kellett írni egy füzetbe, hogy kivel töltöm az éjszakát, ott fogok-e aludni. 

Oktatás

A mozgáskorlátozottak szerint nemcsak az esélyegyenlőséget biztosító oktatás lehetősége nem létezik ma Magyarországon, de az integrált tanulás lehetősége is alig elérhető a mozgássérült, kerekesszéket használó gyerekek számára, így többségük még mindig szegregált körülmények között tanul.

Ezen túl, a mozgáskorlátozott tanulóknak gyakran nem biztosított az akadálymentes oktatás a lakhelyük közelében, ezért sokszor hosszú utazásra, vagy bentlakásos oktatási intézménybe kényszerülnek. Ez a körülmény a családjaiknak nehéz élethelyeztet és aránytalan terhet jelent.

A kötet szerint a társadalom úgy tekint a mozgáskorlátozott tanulókra, mint „a normálistól eltérő tanulókra”, akiknek különleges vagy extra szükségleteik vannak. A hatályos magyar szabályozás egész egyszerűen sajátos nevelési igényű (SNI) tanulóként emlegeti őket.

Hivatalos aláírás

Szintén probléma a mindennapokban, hogy sok hivatal és szolgáltató nem fogadja el hivatalos aláírásként a név-pecsétet, márpedig a mozgásában akadályozottak sokszor csak így tudnak aláírni. Előfordultak olyan esetek is, amikor a beszélni nehezen, önállóan aláírni nem tudó mozgáskorlátozottat egyszerűen gondnokság alá helyezték.

Az egyik alapprobléma az, hogy jogilag nincs tisztázva, ha nem tudom megfogni a tollat, akkor hogyan írjak alá.

Ez gondot okoz például a bankban is, ahol pénzügyeket kell intézni.

Megoldás lehetne, hogy van egy pecsétem, és azt használva írhatnék alá, de ezt sehol nem fogadják el.

Van olyan mozgáskorlátozott személy, akinél működik, hogy pecsétel, neki elfogadják

– idézi a tanulmány az egyik érintettet.

A szerzők szerint ma a mozgássérült embereknek nem a mozgássérültségük jelenti a legnagyobb akadályt, hanem az a társadalom és az az állam, amiben élnek. Az állam ugyanis még mindig csak a kifogásokat keresi pénzhiányra hivatkozva, miközben valóban nem a pénz hiányzik, hanem a szándék.

abcug.hu.