Terjedelmes írásban foglalkozik Magyarországgal Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora.

Február 22-én egy időközi választáson, egy középméretű vidéki városban a kormányzó Fidesz elvesztette kétharmados többségét Magyarországon.

Nagy jelentőségű ez a változás, ugyanis a kétharmad mágikus szám a magyar jogban - értékeli Scheppele. Egy kétharmados többséggel rendelkező párt egyetlen szavazattal meg tudja változtatni az alkotmányt és így akár alkotmányos korlátok nélkül kormányozhat. Azonban nemcsak az alkotmányhoz és módosításához van szükség kétharmadra. Az elmúlt öt évben a Fidesz olyan sok törvénynél tette feltétellé a kétharmados szavazattöbbséget, hogy e nélkül ma szinten lehetetlen Magyarországon kormányozni. Mostantól azonban, valahányszor a Fidesznek kétharmaddal kell valamit megszavaznia, szüksége van a saját körein kívül még valakinek - vagy valamely pártnak - a támogatására.  2010-es hatalomra kerülése óta a Fidesz számára ez az első politikai korlát.

Mihez kezd vajon a jövőben a Fidesz a kétharmad nélkül? Hogy erre provizórikusan választ kapjunk, alig több, mint egy hét kellett az időközi választás után. Kétharmados törvények kerültek terítékre a Parlamentben - és voltak, amelyeket meg is szavaztak. Ki sietett ebben a Fidesz segítségére? A szélsőjobboldali Jobbik párt egyik képviselője. A szavazás azt jelzi, hogy a Fidesz a gyakorlatban együttműködhet egy olyan párttal, melyet a Human Rights Watch úgy jellemzett: " az európai szélsőjobb dárdájának véres hegye."

Ha ez igaz, miért nem vetett be az Európai Unió azonnal bénító szankciókat, ahogy azt a tagállamok egykor tették Ausztriával szemben, Jörg Haider szélsőjobboldali pártjának 1999-es koalícióra kerülésekor? Azért, mert a Fidesz tanult az osztrák példából. Ausztriában a koalíciót nyílt színen kötötték. Magyarországon lehet ilyet titokban is.

Ugyanis a magyar alkotmányjogi szabályok lehetővé teszik, hogy a Fidesz „stratégiai hiányzásokkal” tartsa fenn a kétharmadát, ahelyett, hogy az ehhez szükséges szavazatokat szerezné meg kívülről. A legtöbb kétharmados szavazásnál nincs szükség arra, hogy egy-egy ellenzéki képviselő látványosan megszegje a pártfegyelmet és a kormánnyal szavazzon. Bőven elég a Fidesz győzelméhez az is, ha egy ellenzéki képviselő hiányzik egy kétharmados szavazáskor.

Ugyanis a magyar alkotmányjogban nem minden minősített többség született egyenlőnek. Vannak döntések, amelyekhez szükséges, hogy az összes parlamenti képviselő kétharmada igennel szavazzon. Ilyen például az Alaptörvény módosítása vagy átírása, vagy az Európai Unió szerződés-módosításainak a ratifikációja. Továbbá az összes képviselő kétharmadának a szavazata kell az Alkotmánybírák megválasztásához, a Kúria elnökének, az Állami Számvevőszék elnökének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének, a legfőbb ügyésznek, illetve az alapvető jogok biztosának a megválasztásához - valamint különleges jogrend, például szükségállapot kihirdetéséhez.  Ezek tehát azok a döntések, amelyekhez a Fidesznek a jövőben is szüksége lesz vagy lenne arra, hogy legalább egy ellenzéki képviselő nyilvánosan letegye a voksát a kormány mellett. 

Azonban a kétharmados döntések másik csoportjánál, - a legtöbbnél - elég a relatív minősített többség, például a sarkalatos törvények elfogadásához és módosításához, illetve további jelentős közjogi tisztségek betöltéséhez, például a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak vagy a Médiatanács tagjainak a megválasztásához. A relatív minősített többség azt jelenti, hogy egy adott, határozatképes parlamenti ülésnapon elég, ha a jelenlévő képviselők kétharmada igennel szavaz. Ezt pedig a Fidesz a jövőben is könnyen biztosíthatja. Annyi kell csak hozzá, hogy a kormánypártok képviselői fegyelmezetten jelen legyenek az adott ülésnapon, míg az ellenzékből elég, ha csak egyetlen képviselő nem tud aznap bemenni. A legtöbb kétharmados törvényhez a Fidesznek nincs szüksége arra, hogy az ellenzékből bárki vele szavazzon. Bőven elég, ha valaki hiányzik.  

Március 3-án adódott az első olyan parlamenti helyzet, amelyben a Fidesz már nem rendelkezett kétharmaddal. Két olyan módosító csomag is napirenden volt, már meglévő törvényekhez, amelyekhez esetenként relatív minősített többség is kellett, nemcsak feles többség.  Nem egyszerű kiigazodni ezen a képviselőknek, hiszen a kormánynak az a szokása, hogy különféle módosítókat nyom át egy-egy szavazáskor ugyanabban a csomagban.

Az első esetben az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításával megszűnik például a gyámhivatalok, a társadalombiztosítási igazgatási szervek, a munkaügyi központok, a földhivatalok, a környezetvédelmi felügyelőségek és más hatóságok önálló hatásköre, ezeket a szerveket a kormányhivatalokba integrálják április 1-től. A második csomaggal, az egyes jogállási tárgyú törvények módosításával a kormány a közszférában dolgozók iránti bizalmat akarja erősíteni, például azzal, hogy az állami szektorban dolgozóknak közölniük kell a munkáltatójukkal, ha büntetőeljárás indul velük szemben.

A szavazás idején minden Fideszes képviselő jelen volt, azonban egy ellenzéki hiányzott: Apáti István a Jobbikból. Az első törvény kétharmados részeit sikerült elfogadni, 131 igen szavazattal (csak Fidesz), 65 nemmel 196 képviselő jelenléte mellett, tehát a szavazatok 66.8%-ával. Vagyis a kétharmad - ami 66.6% - éppen, hogy, de megvolt. A második csomag kétharmados része azonban megbukott. Csak 130-an szavaztak mellette, 44-en ellene, 22-en pedig - a jobbikosok - tartózkodtak. Mivel a javaslatot a jelenlévők csupán 66.3%-a támogatta, az megbukott, puszta három tized százalékon.

Hogy miért is történt ez? Kósa Lajos, a Fidesz egyik oszlopos politikusa, véletlenül a "nem" gombot nyomta meg. A párt százezer forint pénzbírsággal sújtotta a frakciófegyelem megszegéséért a szavazásnál. (Valóban, több magyar parlamenti párt szabályzata is lehetővé teszi, hogy a kiszavazókat pénzbírsággal sújtsák.)

Kósát tehát látványosan megbüntették, arról azonban nagy volt a hallgatás a Fideszben, hogy miért volt meg az első törvénynél a kétharmad. Csakis azért, mert nem volt jelen egy ellenzéki képviselő. Ha Kósa nem hibázik, átment volna a második csomag is.

A Jobbik vezetője, Vona Gábor a nyilvánosság előtt látványosan neheztelt Apátira, akit - szintén százezer forintra - meg is büntetett, a frakciófegyelem megszegéséért. Mi több, Vona egy interjúban fenyegető hangnemben kijelentette, nem tűri, hogy bárki azt merje állítani, hogy a Jobbik összejátszik a Fidesszel.

De az ügy egyre furcsább és furcsább lett, mikor Apáti elkezdte magyarázni, miért hiányzott a Parlamentből ezen a fontos napon.  Azt mondta, a családját kellett megvédenie, ugyanis életveszélyes fenyegetést kapott egy helyi roma csoport egyik tagjától. (A Jobbik sokat köszönhet népszerűségben a romaellenes retorikának, a párt a "cigánybűnözést" tekinti Magyarország egyik rákfenéjének.) Bár a fenyegetés szombat hajnalban történt, Apáti csak hétfőn tett feljelentést, egy nappal a parlamenti szavazás előtt. Ugyanakkor a városban, ahol Apáti él, az eset után vizsgálódó újságírók nem találtak senkit, aki tudna helyi "roma maffiáról." Különös tehát az eset is, és az is, hogy éppen akkor történt, amikor történt.

Vajon ez a furcsa történet jelentheti-e azt, hogy a Fidesz a színfalak mögött összejátszik a Jobbikkal? Ennek az egyetlen esetnek az alapján még nem lehetünk ebben biztosak.  A Jobbik vezetője számtalanszor elmondta, hogy semmiféle titkos alkuról nincs szó, jóllehet, ő maga is hiányzott korábban egy másik, minősített többséget igénylő szavazásról, így biztosítva a Fidesz kétharmadát. Vona távolléte nélkül nem lett volna meg a szükséges létszám, ugyanis a Fideszből is hiányzott egy képviselő, Lasztovicza Jenő, akkor már súlyos beteg, azóta elhunyt párttársuk. (Az ő körzetében lesz a következő időközi választás áprilisban.) Azon a decemberi ülésnapon ráadásul a feltétlenül szükséges szavazatoknál még eggyel többel rendelkezett a Fidesz, ugyanis még egy képviselő hiányzott: a korábbi szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. Így tudta a Fidesz megszavazni egy sarkalatos törvény - a trafiktörvény - kétharmados módosítását, úgy, hogy egy képviselője halálos beteg volt, vagyis még azelőtt, hogy valójában is elvesztette kétharmadát a februári időközi választáson. Decemberben a Fidesz győzelmét egy tőle balra és egy tőle jobbra álló párt egy-egy képviselőjének a hiányzása tette lehetővé.

Mikor a március 3-i jobbikos hiányzás miatti felzúdulásban előkerült Vona saját korábbi távolléte, a pártelnök azonnal megbüntette magát is, visszamenőlegesen, szintén százezer forintra, hogy demonstrálja: egyenlően mér a pártfegyelem terén. A magára mért büntetést jótékony célra ajánlotta fel, ami felveti a kérdést, vajon a Jobbiknál a párttagokra mért anyagi büntetések a pártelnök zsebében szoktak-e landolni.

Az eddigiek alapján tehát nem tűnik túlzónak a felvetés, hogy a Fidesz együttműködik a Jobbikkal. 2010 óta, mikor a Fidesz kétharmados többséggel megkezdte kormányzását, az ellenzéki pártok közül kizárólag a Jobbik szavazott a Fidesszel nem kevés alkalommal. A Jobbik megszavazta a kormány legtöbb, nagy vitát kiváltó döntését, köztük a bankadót, a köztisztviselők visszamenőleges adóztatását, az előzetes fogva tartás felső korlátjának eltörlését, illetve például a paksi atomerőmű ügyében Oroszországgal kötött üzlet jóváhagyását. Még két, a Fidesz által jelölt Alkotmánybírát is megszavaztak, Pokol Béla és Juhász Imre megválasztását.

Sőt, nemcsak arról van szó, hogy a Jobbik a szavazataival számtalanszor demonstrálta a kormánypolitika támogatását. Fordítva is igaz: a kormány rengeteg ötletet kölcsönzött a Jobbiktól. Ugyanakkor a veszprémi időközi választásig a kormánynak nem volt szüksége a Jobbik szavazataira a kétharmadhoz. Tehát arra sem volt szükség, hogy a Jobbiknak bármiféle szívességet tegyen a kormány, hogy szavazatokért cserébe a Jobbik elképzeléseit megvalósítsa. Ennek ellenére szavazott a kormány döntéseire a Jobbik és tett magáévá jobbikos ötleteket a kormány. Egy új, titkos megállapodás a két párt között most csak annyit jelentene, hogy ami eddig nyílt színen zajlott, most titkos háttéralkukat is igényel. Lehet, hogy a március 3-i eset arra utal, hogy a Fidesz és a Jobbik együttműködése már fennáll.

Az olajozott együttműködés bombabiztos tagadhatósága azonban elengedhetetlen a sikerhez. Vajon vetne-e ki szankciókat az EU a Fidesz kormányra amiatt, hogy egy szélsőjobb párttal koalícióban kormányoz, hogyha erre a bizonyos koalícióra pusztán abból lehetne következtetni, hogy egy-egy jobbikos képviselő néha hiányzik a Parlamentből?  Annyi elfogadható oka lehet egy képviselőnek arra, hogy néha ne legyen jelen: például romák támadnak rá, vagy stratégiailag fontos pillanatban súlyosan megbetegszik, vagy mondjuk a megfelelő pillanatban kilukad a kocsi kereke. Mindig akad hihető magyarázat, mellyel egy előre megfontolt hiányzás tagadható. Márpedig az összejátszást fekete-fehéren bizonyító tények nélkül szertefoszlik az EU szankciók lehetősége. Továbbá a Fidesznek és a Jobbiknak azért is megvan minden oka arra, hogy tagadja az együttműködést, mert ezzel elveszíthetnék a hitelüket a saját szavazóik előtt.

De nemcsak a Jobbik segítségével lehet elérni, hogy a szükséges ellenzéki hiányzók száma adott legyen minősített többségű szavazásnál.  Ebben a pillanatban egyetlen képviselő távolléte elég, hogy a kormányzás olajozottan működjön. Egy-egy ellenzéki képviselő "meggyőzése" a távolmaradásról akár járhatóbb útnak is bizonyulhat, mint egy teljes pártnál elérni az együttműködést.

A Fidesz tárgyalópozícióját csökkenti is, ha vannak egyéb "források" is a furcsa hiányzások biztosítására. Vagyis Vonának igaza lehet abban, hogy az együttműködés nincs kőbe vésve. Ez konkrét esetekben konkrét érdekek mentén alakítható. Ha a Fidesz igazán ügyes, mind jobbról, mint balról felmutat majd stratégiai hiányzást egy-egy adott szavazásnál, ezzel bizonyítva az ilyen ügyletektől és az együttműködésektől való mentességét. Ezt láthattuk decemberben. Izgalmas lenne tudni, cserébe mit ígért (vagy mivel fenyegetett) akkor a Fidesz, avagy valóban arról van-e szó, hogy a képviselőknek tökéletesen ártalmatlan okuk volt arra, hogy nem voltak jelen.

A magyar politika megértéséhez a jövőben a hiányzásokat kell tüzetesen figyelni. Minden kétséget kizáróan számos alkalmunk lesz a tendenciák követésére, ugyanis a sarkalatos törvények módosítására meglepően gyakran van szükség a magyar Parlamentben.  Bár a relatív minősített többséget igénylő törvények eredetileg csak az alapvető, alkotmányos jelentőségű közügyeket szabályozták, ma már olyan sok területet fednek le, hogy meglehetősen mindennapinak számítanak a magyar közéletben.

A parlamenti adatok alapján látszik, hogy a Fidesznek szinte minden héten, sőt, szinte naponta szüksége van minősített többségre. Egy magyar jogi folyóirat utánajárt a pontos számnak: nagyjából félévnyi törvényhozási idő alatt 50 döntéshez kellett kétharmad. Az előző ciklus utolsó egy évében pedig 214-hez. Ha csak egyetlen törvényt kiragadunk, mondjuk a gazdasági stabilitási törvényt, azt látjuk, hogy legalább húszszor módosították 2011-es elfogadása óta, és ehhez minden alkalommal minősített többségre volt szükség. (Ennyit a gazdaság stabilitásáról!)

Orbán Viktor kijelentette, hogy a forradalmi változtatások korán túl van a kormány, vagyis nincs többé szükség napi szinten a kétharmadra. Az adatok azonban mást mutatnak: az új orbáni alkotmányos rend sem működik olajozottan a kétharmad nélkül.

Hogy a kétharmad továbbra is nagy jelentőségű, arra a tavaly áprilisi választásokra felállított jogi struktúra szolgál talán a legerősebb bizonyítékul. Orbán miniszterelnöknek annyira fontos volt a kétharmad, hogy megtartásáért szinte semmilyen eszköztől nem riadt vissza múlt áprilisban az országos választásokon. Minden rendelkezésére álló jogi trükkre szüksége volt, hogy meg tudja tartani a kormány kétharmadát. Sőt, még olyan trükköt is be kellett vetni, amely nem állt a rendelkezésére: a Fidesz ugyanis kénytelen volt a Házelnök szavazatát is beszámítani, e nélkül nem lett volna meg a kétharmad. Csakhogy, mint közben kiderült, a parlamenti Házszabály nem adott lehetőséget a levezető elnöknek a szavazásra. A Fidesz tehát gyorsan megváltoztatta ezt és, láss csodát, máris megvolt újfent a kétharmad!

A februári időközi választás óta azonban a Fidesz nem rendelkezik a csodákra képes frakcióval. A párt népszerűség-csökkenését elnézve könnyen lehet, hogy az április 22-i tapolcai időközi választást is elveszítik. A kétharmad elvesztése gyakorlati és szimbolikus okokból is fontos. Ugyanakkor mostantól árgus szemekkel kell figyelni minden kétharmados szavazást, hogy kiderüljön, vajon a Fidesz szárnyait ez valóban visszanyeste-e. Ha Orbán továbbra is képes a legtöbb törvényt átnyomni úgy, hogy csak a saját pártja szavaz igennel, akkor elkezdhetünk töprengeni, vajon mi lehetett az ára minden egyes üres széknek a Parlament üléstermében. Mostantól a magyar politikában a kétharmados szavazásnál a Házon kívül tartózkodó ellenzékieknek nem biztos, hogy elmentek otthonról.

(Fordította: Bombera Krisztina)

atv.hu (Fotó: Kim Lane Scheppele)