h i r d e t é s

Sokkoló hírek a sokkolásról

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Sokkoló hírek a sokkolásról

2020. június 16. - 10:26

 

Nyolcvan éven át vezettek nagyfeszültségű áramot az emberek agyába anélkül, hogy valaha tudományosan bizonyították volna annak hatékonyságát – derül ki egy friss felülvizsgálatból, amely azt is feltárta: 35 éve nem végeztek kutatást az elektrosokk hatékonyságával kapcsolatban. A kutatók most az elektrosokk beszüntetését szorgalmazzák.

Elektrokonvulzív terápiás gép a Glenside Múzeumban - Forrás: Wikipedia Commons

A legtöbben ugyanarra gondolunk az elektrosokk szó hallantán: elmegyógyintézetek alagsoraiban várják a lekötözött betegek, hogy elektródákat illesszenek a halántékukhoz, majd rákapcsolják az áramot. Ma már nem tűnik ilyen drámainak a művelet, mint ahogyan ezt a „Száll a kakukk fészkére" című filmben bemutatták: jelenünkben altatásban és izomlazítókkal végzik, így az erőteljes görcsroham apró lábujjmozdulatokká szelídül. Valójában ehhez olyannyira lebénítják a test izomzatát, hogy maga a légzés is leáll, gépekkel tartják életben a beavatkozás alanyát. Ez persze nem jelenti azt, hogy a páciens agya nem reagálna a magasfeszültségre, az bizony – EKG mutatókkal jól követhető módon – ugyanúgy átéli az epilepsziás nagyrohamot akár 30 percen keresztül, hiszen pontosan ez az eljárás célja.

Mindezt átgondolva súlyos kétségek merülhetnek fel bárkiben afelől, hogy vajon hogyan származhat ebből bármiféle előnye annak, akin ezt az eljárást végrehajtják. A pszichiáterek szerint mégis ez a leghatékonyabb „gyógymódja" a súlyos depressziónak, ha már a tabletták kudarcot vallottak. Hogyan lehet tehát az, hogy az elektrokonvulzív terápiának (ECT) nevezett gyakorlat hatékonyságát 1985 óta senki sem vizsgálta meg újra?

Egy új felülvizsgálat, amely az Etikus Humánpszichológia és Pszichiátria című kiadványban jelent meg, újraértékeli azokat a tanulmányokat, amelyek az ECT és a placebo hatását hasonlítják össze depresszió kezelése során. Az elemzés áttekinti a csupán öt olyan elérhető tanulmányt, amelyek szerint az ECT hatékony kezelés lehet ezekben az esetekben.

A publikáció szerzői rámutatnak arra, hogy nincs minőséginek tekinthető tudományos kutatás, ami alátámasztaná az ECT alkalmazását, és azt indítványozzák, hogy függesszék fel az ECT-t, amíg alapos vizsgálatok nem történnek ezen a téren. John Read, a vezető szerző, az East London Egyetem klinikai pszichológia professzora a következőre mutat rá: „Az agykárosodás magas kockázatának fényében, az ECT esetében a meggyőző bizonyítékok hiánya azt jelzi, hogy az előnyök és kockázatok aránya olyan döbbenetes, hogy az ECT-nek nincs helye a bizonyítékokra alapuló orvoslásban."

A felülvizsgálatban a szerzők megvizsgáltak 11 tanulmányt, amely összehasonlította az ECT hatásait a placebó-csoport eredményeivel, valamint 5 meta-analízist (korábbi tanulmányokat kielemző vizsgálat), amelyek ezeket a tanulmányokat értékelik. A felmérésük szerint a tanulmányok szerzői jelentős elfogultságot mutattak az eredmények értékelése során, a kutatás végrehajtása és prezentálása során. Egy 24-es skálán a cikkek tudományos értékelése 12.3-as átlagértéket kapott az áttekintést végző szakértők szerint.

Első ránézésre az elérhető kutatási adatok nagyon régiek, a legkevésbé régi is 1985-ben készült az Egyesült Királyságban. A legfrissebb tanulmány, amely az ECT hatásait placebó-csoporttal összehasonlítva vizsgálja az USA-ban, 57 évvel ezelőtti. Azóta sem az egyik, sem a másik országban nem készítettek hasonló jellegű kutatást. Egy sajtóközleményben Read professzor megállapítja:"Ez a tudományos kutatási anyag a legalacsonyabb minőségű, amit 40 éves pályafutásom során láttam."

A felülvizsgálat társszerzője, Dr. Irving Kirsch szerint: „Különösen aggasztó az a tény, hogy a placebóval összehasonlítva nem találtak kifejezett hosszú távú előnyöket. A klinikai vizsgálati adatok alapján az ECT-t nem kellene alkalmazni depressziós egyéneknél."

Ami az eddig leírtakra úgymond felteszi a koronát: az elektrosokk-kezeléseket a mai napig aktívan használják, igen, hazánkban is. Ha megkérdeznénk véletlenszerűen járókelőket az utcán, bizonyosan sokan vélekednének úgy, hogy ezt már régen betiltották, nálunk ilyet nyilván nem csinálnak már, maga az ötlet is abszurd. Ennek ellenére több magyar kórházban is jelen van az elektrosokk, sőt mi több, egy ECT-ről szóló nemzetközi konferenciának is éppen egy magyar orvosi klinika adott helyet tavaly ősszel. E konferencia az elektrosokkal kapcsolatos stigmák legyőzését volt hivatott megvitatni – mely stigmák a fentiek fényében nagyon is megalapozottak.

Amellett, hogy maradandó memóriakárosodást (a beteg akár hosszú időszakokat is teljesen elveszíthet az életéből, beleértve a tanulmányait is) és agykárosodást képes okozni, nem létezik tudományos bizonyíték a hatékonyságára. A jelek szerint meg sem kísérelték bizonyítani létjogosultságát, mivel egészen egyszerűen nem volt rá szükség – eddig legalábbis nem – mivel az engedélyező hatóságok (FDA, EMA), ki tudja miért, zöld utat adtak az eljárás alkalmazásának.

Egy olyan világban, ahol a lelki problémákat az agyba vezetett nagyfeszültségű árammal próbálják orvosolni, vajon mennyire érezheti biztonságban magát az ember? A felülvizsgálat szerzőjének nagyon is helyénvaló tehát a nézőpontja: "Tekintettel a tartós memóriavesztés magas kockázatára és a kis mértékű mortalitási [halálozási] kockázatra, és mivel hosszú ideje nem sikerült kellőképpen bizonyítani, hogy az ECT működik-e vagy sem, a használatát azonnal fel kellene függeszteni." (madinamerica.com)


 

h i r d e t é s