Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Igaz, a milliárdos neve nem épp abban a kontextusban hangzik el, ahogy az a Fideszhez közel álló személyeknél mostanában szokás. – A feleségem szerint 98 százalék, hogy nem választanak idén újra alkotmánybíróvá.  Én azért bizakodóbb vagyok – hangzik el az előadás vége felé. Kritikus megszólalásait látva nem csodálkoznánk, ha végül a feleségének lenne igaza.

Miután Stumpf a sikereiről érkezik előadni az ELTE jogtudományi karára, könnyed sztorizgatásra, oldottabb hangvételre számítunk. Azért kicsit így is meglepődtünk, mikor az alkotmánybíró elindította a lánya által készített családi videót, benne élete fontos pillanataival. Míg más többnyire a kerti partikon nosztalgiázik, itt a „Kezdjetek el élni” felcsendülése után nem sokkal már a tévévitáknál tartunk, és épp Kéri László sajnálkozik azon, hogy tanítványa elment kancelláriaminiszternek.

A közönségen nevetés fut végig, éppúgy, mint amikor az alkotmánybírót véletlenül Stumpf Andrásként konferálnák fel. De csalódnia kell annak is, aki a régi mesterek megtagadását várja: az alkotmánybíró továbbra is az elismerés hangján szól Kériről. (Aki egyébként szintén jelen volt a közönség soraiban.) Az előadás végén érkezik egy rá vonatkozó kérdés, mire Stumpf kifejtette: – Vele régóta mély barátságban vagyunk. Szoktuk persze egymást anyázni, de aztán mindig megiszunk egy fröccsöt vagy Unicumot.

Stumpf István viszonylag őszintén szaladt végig pályafutásán, és már ez a gesztus is szokatlan lehet mostanság. Nem tagadja meg múltját, nem hallgatja el korábbi dilemmáit, és a végén még az erősen kritikus kérdéseket sem üti el annyival, hogy alkotmánybíróként nem politizálhat.

Egészen a gyerekkorától indultunk: Stumpf elmondása szerint ő a forradalom gyermeke. – A szüleim ’56 után elindultak, hogy elhagyják az országot, de a település határánál visszafordultak. Kilenc hónapra rá megszülettem én – kezdte, nem sokkal később pedig már azt ecsetelte, hogy fiatalon a hosszú, szőke haja miatt Bengtssonnak becézték. (Stellan Bengtsson teniszező után.)

Majdnem pap lett belőle, de aztán egy báli mulatozása után kiprédikálták őt, így mégis inkább a szegedi egyetemre jelentkezett. Életrajzába még azt is beleírta, hogy imád focizni, így szavai szerint persze nem vették fel. Egy évet volt a MÁV-nál, majd jött az ELTE. És megint a focinál lyukadunk ki:

azt gondoltam, hogy be kell költöznöm a kollégiumba, de vasárnap nem engedtek ki focizni, így kiköltöztem.

Kéri László patronálta rögtön, biztatva őt, hogy ne csak a bulizásnak éljen. Közben a rajkosok folyton jártak át hozzájuk, így arra jutottak, hogy kell egy szakkollégium. Ezt persze nem nevezhették el Bibó Istvánról, és bár mellette még Jászi Oszkár neve is felmerült, azért inkább Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium lettek. Pezsgő időszak volt, intellektuális lázadásban szocializálódott, bár megint csak persze a KISZ-szel szemben sem alakíthatták meg a FISZ-t. (Azaz a Független Ifjúsági Szervezetet.)

Ezekre az időkre Stumpf úgy emlékezett vissza, hogy a Gorkij Könyvtárból kellett kilopniuk a Válasz folyóirat számait, így tudtak Bibót olvasni. – Olyan témákkal mertünk foglalkozni, mint a szegénység vagy a civil társadalom. Mire azt mondták, hogyan gondoljuk azt, hogy Solt Ottíliát hívjuk meg előadni – folytatódott a mai Fidesszel nem igazán kompatibilis múlt felidézése. Szerinte még nem sokkal 1990 előtt is kevesen gondolták, hogy rendszerváltás jön, még ha később sokan azt is mondták, hogy látták előre az egészet.

Aztán megalakult a Fidesz, aminek szavai szerint sosem volt a tagja, bár nemrég a 31. születésnapon is ott láthattuk. Az Azonnali kérdésére válaszolva később elmondta, tiszteletbeli alapítói státuszt kapott, és majdnem mindig el szokott menni. De ezek szerinte informális, baráti találkozók, az Alkotmánybíróságról sincs ott szó, és nem a politikával foglalkoznak.

Talán egyszer volt egy szimbolikus eset csak, mikor valaki kötéllel a nyakában érkezett

 – érzékeltette a találkozók oldott hangulatát, nyilván a „köteles beszéd” utáni időkre gondolva.

Mindenesetre már a kezdet kezdetén sem értett egyet mindenben a Fidesszel, például abban sem, hogy „lehet-e olyan fekete-fehéren nézni az elmúlt negyven évet.” Ő eközben a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsát (MISZOT) elnökölte, ahol egyik helyettese Kövér László volt, a másik Gyurcsány Ferenc. Aztán végül inkább visszament kutatónak, nem sokkal később pedig már ösztöndíjjal indulhatott a Harvardra.

Az ekkori ösztöndíjak ugyan mostanában kényes témát jelentenek a Fideszhez közelállók számára, de Stumpf a jelek szerint nem tartozik közéjük. Mint mondta, akkor ezek Soros Györgytől érkeztek, „Orbán és Szájer ösztöndíja is Sorostól jött ám”, a milliárdos pedig sokat segített a civil társadalomnak.

Úgy látta, a szakkollégiumban többen örültek, amikor a Fidesz kiment onnan ’88-ban. Kétféle irányt képzeltek el a Bibónak, és voltak, akik inkább csak a tehetségek 
egyszerű menedzselésben gondolkoztak.

Azt viszont már akkor is fájlalta, hogy nem tudta a rajkosokat és a bibósokat összebékíteni, miután a Rajk Szakkollégiumtól úgy látták, a bibósok kisajátítanák a Fidesz múltját. Hiába örült annak is, hogy Urbán Lászlót nevezte volna ki Orbán pénzügyminiszternek, mert nem sokra rá már Járait választották inkább a pozícióra. Egy éjszakába nyúló beszélgetésen rá is kérdezett Orbánnál, hogy miért döntött így, mire ő annyit válaszolt: „István, három napig nem aludtam, túl vagyunk rajta.” Úgy tartja, ez egy jellemző megnyilvánulása volt a miniszterelnöknek. Azért dönthetett így szerinte, mert el akarta kerülni, hogy a pénzügyminiszterrel is hadakoznia kelljen, „úgyis ott volt már Torgyán apánk.”

Elindították a Századvéget, ahol szintén megtapasztalhatta „a magyar politika vergődését.” A Lendvay utcai Fidesz-székházban ’94-ig nem járt, de akkor a választás éjszakáján az eredményeket látva, szolidaritásból elment oda. Majd jöttek a konfliktusok, kivált például az Osirist elindító Gyurgyák János is. Az 1998-as győzelemhez szerinte kellett, hogy elindították a kormányzásmonitort, és mandátumbecsléssel is próbálkoztak, amit szerinte sokan lebecsültek még akkor. Mégis bejött, így a választás után Orbán azzal fogadta: „nos, István, ez sikerült, most jöhet a gyakorlat.” Sokat dilemmázott, hogy elmenjen-e kancelláriaminiszternek, de végül is igent mondott, és ezt elmondása szerint máig nem bánja.

Stumpf szerint mikor visszament a Századvéghez, az intézet már „feketeseggű volt egyes fideszes vezetők szemében”, akiknek nem tetszettek bizonyos megnyilvánulások. Az alkotmánybíró egyenesen úgy látja, hogy 2004 és 2010 között távolabb voltak a Fidesztől, mint 1994 és 1998 közt. De tudtak dolgozni, volt számos izgalmas kiadványuk, idézte fel. Alkotmánybírónak nem készült, és úgy volt, hogy amerikai nagykövet lesz, de ezt végül nem vállalta.

Sokan még azt is hitték, hogy médiacézár leszek

 – mondta, de szerinte a befolyását túl erősnek látták egyesek. Az alkotmánybírói kinevezése után pedig úgy vélték, majd legyalulja az Ab-t, de „nem így lett”, utalt a kormányzó többséggel szemben korábban megfogalmazott alkotmányossági aggályokra.

Mint mondta, ő fontosnak tartotta a Sólyom László-féle alkotmánybíráskodást, még ha ezt sok kritika is érte. Valóban, néhány mezsgyét átléptek a rendszerváltás után, viszont Stumpfban még az is felmerült, hogy „volt egy látens megállapodás Sólyom és Antall József között”, miután egyes ügyeket Antall nem tudott keresztülvinni a Parlamenten.

De nem hiszem, hogy ezt Sólyomtól meg lehet kérdezni

– fogalmazott. Végül a „parlamenti szupremácia” került szerinte piedesztálra, de az Ab szerepét ettől még mindig fontosnak látja, ha nem is a hagyományos ellensúlyi funkciójában tud most működni.

Konfliktusok szerinte továbbra is vannak, például a Kúria bírái sem szeretik, ha az ő döntéseiket az Ab hatályon kívül helyezi. Ennek ellenére úgy érzi, „az Alkotmánybíróság ma a béke szigete”, miközben máshol dúlnak az indulatok, például a Kúria kapcsán még az is elhangzott szerinte, hogy „intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához”. A végére azért hagyott egy kis kampányízű megszólalást Stumpf: szerinte az identitásküzdelmek korszakát éljük, és a közelgő választás tétje, hogy föderatívabb Európa jön, vagy marad a nemzetállamok mostani szuverenitása.

Az egyik kérdező ezután nekiszegezte, mit gondol Mellár Tamás nyilatkozatáról, arról, hogy a Századvég „pénzmosodaként” működött, és érez-e emiatt felelősséget. Az alkotmánybíró szerint nem állja meg Mellár állítása a helyét, ugyanakkor „a Századvég nem azt a missziót tölti ma be, amit én szerettem volna, túl közel került a kormányhoz.” De nem érez felelősséget, mert alkotmánybíróként semmiféle ráhatása nem lehetett már a folyamatra.

Lapunk arra volt kíváncsi, korábbi kutatóként, egyetemi emberként hogyan látja, veszteség-e a CEU távozása. Stumpf erre úgy reagált, hogy szerinte a CEU nem fog elmenni Magyarországról, a „bajor mentőöv” segíthet. De többet nem akart mondani, miután még az Ab előtt is fekszik egy az egyetemmel összefüggésben lévő ügy. Megkérdeztük azt is, mit gondol Navracsics Tibor újabb nyilatkozatairól. Az uniós biztos legutóbb például arról beszélt, úgy érzi, nem igazán figyel már a Fidesz az ő véleményére. Stumpf kifejtette, mostanában találkozott néhányszor Navracsiccsal, akinek „ez az egyéni tapasztalata”, de amennyi tudása a volt igazságügy-miniszternek összegyűlt, azt mindenképpen használni lehet szerinte a későbbiekben is.

magyarhang.hu