Kitartás nemzetes asszony! Katonaszökevény, zsidóbérenc van a házban? – szólt anno a nyikhaj kisnyilas, árpád sávos karszalaggal. Kik is voltak ők, a magyar történelem nemzetre hivatkozó esztelenjei?

Náluk mostanában csak egy valaki emlegeti többet a nemzetet, a nemzetit, ha kell, ha nem. Vajon ki az és mi okból?

És egyébként is, kik voltak a katonaszökevények, meg a zsidóbérencek?

És Bajcsy-Zsilinszky Endre több volt-e, vagy kevesebb, mint Ságvári Endre? Már ha Áchim András is eszünkbe jut.

Szembesítés, szemlesütve? Vannak magyarok, akikre büszkék lehetünk mindannyian, de sokkal többen vannak olyanok közöttünk, kiket szégyellni kell!

Szégyellni kell azokat, akik a Don-kanyarba küldték honfitársaikat a haza védelmében!

Szégyellni kell azokat, akik a Dunába lődözték polgártársaikat, akik habzó szájjal üvöltötték nem is oly régen, hogy „zsidókat a Dunába, Gyurcsányt meg utána”!

Szégyellni kell azokat, akik magukat a nemzet harcosainak tartva, hungaristáknak nevezik magukat, kirekesztve a másként gondolkodókat, a más vallásúakat és más bőrszínűeket!

De kik azok a hungaristák? A magyar érdekekért való kiállás mit jelent? Hol a mérték és hol a határ? Lehet-e úgy kiállni magyar érdekekért, hogy a kiállás következtében több magyar sérül, mint amennyiért kiálltunk? Fontosabb-e a nemzeti hitvallás, mint az ember méltósága? Melyik előbbre való a másiknál?

Hova vezet a nemzet fogalmának – szinte epilepsziás rohamokkal kísért – túlhangsúlyozása? A harmadik évezred elején, a nemzetek egymásra utaltsága kívánatosabb-e, mint létük hangsúlyozása? És a parttalan populizmus hova vezet? A plakáthadjáratok, a velük szembeni mémek vajon milyen eredménnyel járnak?

1956. forradalom volt, vagy népfölkelés? Magyar magyart koncolt, köztörvényesek a hősök között. Vagy kacsa az egész? Nyugati híradások előítéletes tudósításai? Mik szunnyadnak máig a magyarok lelkében? Mit hoz az ősz? Mi újság az ügynöktörvénnyel kapcsolatos elvárásokkal és ellenállásokkal?

A nemzetbiztonsági érdek meg mi fán terem? Lehetnek-e államtitkárok mostanában volt három per akárhányasok? És ha igen, akkor miért? Csak nem jutalomból, mert bizonyos dolgokról hallgatnak, mint a sír?

Trianon, Don-kanyar, holokauszt, kommunista rémtettek, ügynöktörvény, trafiktörvény, földbérletek, pályázatok, közbeszerzések, vagyonosodási vizsgálatok, koncepciós pórázon vezetettek, pofátlanul hazudozók. Habonyok és Mengyi Rolandok, letelepedési kötvényesek és quaestorizáltak. Ki fog itt rendet rakni és legfőképp mikor? Mikor lesz itt végre szembenézés, nyílt tekintettel és nem szemlesütve, eloldalogva?

Lehet, hogy ez hiányzik most leginkább a magyarnak? Minden más csak következmény nélküliség! Amíg nem lesz itt felemelt fejjel történő szembenézés, akár fenti dolgainkkal, akár más szégyellni valónkkal, addig nemzeti együttműködés sem lesz, csak zavarosban halászás, borivás és vizet prédikálás! Persze először önmagunkkal kell szembenéznünk! Az erőszakmentesség világnapja, október 2-a erre jó alkalom! Otthon maradva számot vethetünk magunkkal is. Nem is tartozik az másra. Eladtuk-e magunkat a megfelelési kényszer gerincroppantó súlya alatt azoknak, akik ránk akarják erőltetni akaratukat? Szálljon hát mindenki ezen a napon magába, odahaza!

Ki tudunk-e egyenesedni végre, vagy marad továbbra is a szemlesütés. Bekapjuk-e ismét a csalival együtt azt a horgot, melyet az illiberálisok kivetettek nekünk? Október 2-án eldől ez is. Mától szabad a gazda! Kampánydömpingjét folytatja a pávatáncos kormányával együtt. Kampányoljunk hát mi is!

Én azt mondom minden magyarnak, hogy az erőszakmentesség világnapján ne menjen sehová, maradjon otthon és tartson önvizsgálatot, velem együtt, minden magyar, mindannyian magyarok!

Szerző:  Adorján György / gepnarancs.hu