In the world of humans, there is a narrow space what is known to the mortals superficially. It is part of the past and part of the present. Man does it by perceiving the reality by the distortions of his sensory, within time and space limits of his brain. And in the meantime, he forgets a lot. This is what the Arabic word "man" expresses, which comes from the verb to forget. "Nasi" means forget and "insan" is the one who forgets.
Az emberek világában létezik egy szűk tér, amit a halandó felületesen ismer. Ez a múlt egy része és a jelen egy része. Mindezt saját érzékszervei torzításán keresztül felfogva, agyának idő és térbeli korlátai között teszi. És eközben rengeteget felejt. Ebből jön az arab „ember szó”, amit a felejtésből képez. Naszi a felejtés és inszán az ember, magyarul talán úgy mondanánk, a felendő, ahogy a megesettből képezzük az esendőt.
