h i r d e t é s

Teljes megfigyelés alatt

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Teljes megfigyelés alatt

2020. április 06. - 09:05

 

„A nevem Edward Joseph Snowden. Valaha a kormánynak dolgoztam, de most már a közjóért dolgozom. Majdnem három évtizedre volt szükségem, hogy ráébredjek, van különbség, és amikor ez megtörtént, támadt némi gondom a munkahelyemen.” - írja az ujszo.com.

Edward Snowden történetéről valószínűleg mindenki hallott már: ő az a számítógépes szakember, aki leleplezte, hogy az amerikai titkosszolgálatok megfigyelik a telefonhívásainkat és az internetes tevékenységünket, lényegében mindent tudnak az online jövés-menésünkről. A „némi gond”, pedig erős eufemizmus: a leleplezés óta Snowden gyakorlatilag száműzetésben él.

A 2013-as bejelentés sokkolta a világot, és alapjaiban változtatta meg az internetes kommunikációról alkotott képünket. Ma már (remélhetőleg) mindenki tudja, hogy a számítógépünk vagy a mobiltelefonunk kamerája akkor is készíthet rólunk felvételeket, ha nem kapcsoljuk be őket, ahogy azt is, hogy egy megfelelő tudással felvértezett szakember gyakorlatilag minden kattintásunkat reprodukálni tudja. Egyesek szerint ez a leleplezés Snowdent korunk legnagyobb hősévé teszi, mások viszont árulónak tartják, mert a nyilvánosság elé tárta a rábízott titkokat.

De bármit hallottunk is erről a sztoriról, egy biztos: nem ismertük részletekbe menően a történetet Edward Snowden szemszögéből.

Eddig. A Rendszerhiba című könyvben ugyanis ő maga tárja fel, hogy működött közre a CIA és az NSA munkatársaként a rendszer kiépítésében, és miért jutott arra a következtetésre, hogy le kell lepleznie a rendszert: hogyan vált kémből kiszivárogtatóvá, az internet lelkiismeretévé, a világ egyes számú szuperhatalmának legkeresettebb ellenségévé.

Mint minden életrajz, a Rendszerhiba is a gyermekkor bemutatásával kezdődik. Megtudjuk, hogy Snowden már nagyon fiatalon rájött arra, hogy lehet „meghackelni” az élet különböző területeit, például a lefekvés idejét vagy az oktatásban való részvételt. Rajongva beszél az első számítógépekről és fiatalkora szabad, anonim internetéről, melytől saját bevallása szerint sokkal többet tanult, mint bármelyik iskolától. 2001. szeptember 11. törést jelentett Edward Snowden életében is. Bár utólag már másképp látja a dolgokat, akkoriban ő is feltétel nélkül támogatta az USA hadba vonulását, sőt, jelentkezett a hadseregbe. Csak egy balesetnek volt köszönhető, hogy nem vált belőle sorállományú katona, és informatikusként kellett szolgálnia. Tehetségének köszönhetően gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, és meglepődve tapasztalta, hogy rendszermérnökként szinte minden titkosított adathoz hozzáfér, holott lényegében csak egy külsős vállalkozó.

9/11 után a hírszerzőket bűntudat gyötörte, amiért hiába őrködtek, nem akadályozták meg a támadást, mely a legpusztítóbb volt, amit Pearl Harbor óta az ország ellen intéztek

– írja. A válasz egy olyan informatikai rendszer kiépítése volt, ami mindent megfigyel, és ami garantálja, hogy nem lesz több ilyen támadás. Így kerültek képbe a Snowden-féle fiatalemberek: az ügynökségek a saját szabályaikat is megsértve toboroztak tehetséges informatikusokat. Snowden sokáig csak egy kis csavar volt a gépezetben, később azonban olyan pozícióba került, ahol össze tudta rakni a mozaikdarabokat; rájött, a hírszerzés azon dolgozik, hogyan tudná örökre eltárolni, hozzáférhetővé és kutathatóvá tenni a világ adatforgalmát. Mivel ez nemcsak az amerikai Alkotmányt, hanem az alapvető szabadságjogokat is sérti, Snowden lelkiismerete fellázadt, és – mint azóta az egész világ tudja – a nyilvánosság elé tárta a titkos dokumentumokat. A könyv arról szól, miként jutott el eddig a felismerésig és a mindent megváltoztató döntésig, milyen motivációi, kétségei és nehézségei voltak az út során. Fontos és érdekes adalékát képezik a kötetnek Snowden barátnőjének, Lindsaynek a naplórészletei, melyek a leleplezést követő napok káoszáról szólnak.

A leleplezésnek komoly ára volt. Snowden 2013 óta Oroszországban él száműzetésben, mégsem  tűnik úgy, hogy megbánta volna a döntését. Állítása szerint ma az internet biztonságosabb, mint 2013-ban volt. Persze, még mindig nem elég biztonságos. Ez pedig komoly probléma, mert – velünk ellentétben – az adatforgalmunk örökké megmarad.

A könyv stílusa egyszerű, közérthető. Az írást végigkíséri Snowden száraz humora, amire szükség is van, mert elég kellemetlen több száz oldalon át szembesülni azzal, hogyan figyelik meg a kommunikációnkat. De épp ezért a könyv mindenki számára kötelező olvasmány.

Edward Snowden: Rendszerhiba

21. Század Kiadó, 2019

398 oldal

ujszo.com


 

h i r d e t é s