h i r d e t é s

TGM: A Nyugat és Takaró Mihály

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

TGM: A Nyugat és Takaró Mihály

2020. szeptember 11. - 14:02

 

Takaró Mihály tanár azt mondta állítólag: a Nyugat "zsidó szennylap" volt; az mindenesetre tény, hogy korábban úgy nyilatkozott: "a Nyugat jelentéktelen zsidó lapocska".

Takaró Mihály - Fotó: Komka Péter / MT

Tamás Gáspár Miklós cikke

Senki ne izgassa föl magát.

Az antiszemitizmus úgyszólván állandó jelenség: ez az antiszemiták szerint azt bizonyítja, hogy a zsidók állandóan elviselhetetlenek. 

Erről nem fogok velük vitatkozni. Az antiszemitizmus folytonossága azonban elegendő ok rá, hogy ne idegeskedjünk minduntalan.

Szóval higgadtan: a 112 esztendeje alapított Nyugat (itt az egész elolvasható) még mindig izgatja a magyar nép esküdt ellenségeinek fantáziáját. A Huszadik Századdal együtt (amely itt teljes terjedelmében elolvasható), amely 120 éve indult, a Nyugat a két legjelentősebb magyar folyóirat egyike, fönntartásában, szerkesztésében, működtetésében, megírásában csakugyan sok zsidó vett részt. Akit az ilyesmi zavar vagy sikításra késztet, szintén nyugodjék meg: a modern magyar kultúra történetéből nem iktathatók ki a zsidók. Az életből ki lehetett iktatni félmillió zsidót, a történelemből nem lehet.

A 444.hu cikke szerint a zsidózás megengedhetetlen.

Dehogy megengedhetetlen.

Se törvény nem tiltja, se szokás. 

Ma már, noha elterjedt, kisebbségi nézet. Sokkal nagyobb és sokkal nyíltabb volt a zsidógyűlölet, amikor a Nyugat (és a Huszadik Század) elindult. Ma kisebb és enyhébb az antiszemitizmus, még sincsenek olyan csodálatos jelenségek, mint Ady, Ignotus, Osvát, Babits, Móricz, Jászi folyóiratai. Ők nem féltek a zsidózástól. Volt, aki nem törődött vele, volt, aki megvetően és szellemesen és keményen elutasította, mint Ady. A rágalom harsonái az antiszemiták, a reakciósok és a tudatlanok kezében voltak, s fújták is őket derekasan. A kutya se emlékszik már rájuk. Még a legjobb antiszemiták – mint Szabó Dezső vagy Szabó Lőrinc – is a Nyugat neveltjei voltak.

A „zsidó” a mai magyar antiszemiták ajkán két dolgot jelent: az egyik az, hogy kiváló, a másik az, hogy elmúlt. 

Mai zsidó befolyásról csak azok ábrándoznak, akik nem ismerik a valóságot. Elmúlt. Ezt az antiszemiták tudják jobban.

Kiváló? Ezt ilyen egyetemlegesen állítani csak akkor lehet, ha föltételezzük, hogy a magyarság sorsa a nyugatosság és a modernség. Ez más kultúrákban nincs így: a nyugati kultúrák nem nyugatosak (csak a mostani Európában, amely nem biztos önmagában, de ez új és dekadens jelenség). De Kelet-Európában se volt mindenütt és mindig így. Magyarország végzete, hogy itt nyugatos és modernista, baloldali kultúra működött nyugatellenes és konzervatív közegben. A magyar kultúra mindig azt mondta Magyarországnak: NEM! 

Ezt a régi – még a XVIII. századból származó – szembenállást nehéz megmagyarázni (még Németh László se tudott igent mondani a magyarra, csak az általa költött mélymagyarra), a legegyszerűbb magyarázat az, hogy a magyar kultúra nem magyar, hanem más: legtöbbször azt mondják, zsidó.

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s küldetéses vétó:/Eb ura fakó, Ugocsa non coronat”). Mert az antiszemiták erre a gondolatra gondolnak, nem a zsidókra (a zsidóknak csak a halálát kívánják, de ez nem gondolat).

Úgyhogy Takaró Mihály is hagyományos, ismerős, mondhatni: meghitt jelenség, akár az, hogy 6 év alatt 23 évet késtek a magyar államvasutak. Hozzánk tartozik. Az örök horgerantal. Megnyugtató. Annak a jele, hogy megint van modernista baloldal. Ilyenkor szoktak zsidózni.

444.hu


 

h i r d e t é s