A Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE este kilenc órára hirdette meg a megemlékezést a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. A főbejárat előtt egy óriási és több kisebb fotót helyeztek el az ötkarikás sikerei mellett világ- és Európa-bajnok klasszisról, az érkező szurkolók, barátok, sporttársak pedig sorban állva várakoztak, hogy egy-egy gyertyát, vagy szál virágot elhelyezhessenek.

A meghirdetett időpontnál már jóval korábban több százan voltak a létesítménynél, a Margit hídon pedig óriási tömeg sétált a sziget bejárata felé. Kilenc óra után már több ezren álltak sorba, hogy búcsút vegyenek Benedek Tibortól, gyakorlatilag a Margitsziget bejáratáig kígyózott a sor. A csendes megemlékezésre még este tíz óra után is rengetegen érkeztek.

Az eseményen számos korábbi csapattárs, edző, klubvezető, játékos mellett többek között gyertyát gyújtott Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke, valamint Karácsony Gergely főpolgármester is.

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár (középen) a súlyos betegség után, életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó emlékére tartott gyertyagyújtáson a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodánál 2020. június 18-án. MTI/Mónus Márton

Kemény Dénes: nélküle nem jutottunk volna el oda, ahova

A magyar férfi vízilabda-válogatottat szövetségi kapitányként sorozatban három olimpiai bajnoki címig vezető Kemény Dénes szerint a csütörtökön, életének 48. évében elhunyt Benedek Tibor nélkül nem jutott volna el ilyen magasságokba az együttes.

A 66 éves szakember, a Magyar Vízilabda Szövetség korábbi elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában felelevenítette: a balkezes klasszis korábban rengeteg mérkőzést gyakorlatilag egyedül nyert meg a csapatnak, ugyanakkor teljesen törvényszerűen voltak gyengébb napjai is, akkor azonban vereség lett a vége. Hozzátette, amikor átvette a válogatott irányítását, sikerült elérni, hogy Benedek kiszolgálja játékostársait, amit ráadásul élvezni is kezdett.

Azt hiszem, hogy a játékában a fordulópont rögtön az első világversenyen volt. Athénban játszottunk a világkupában, ahol úgy lettünk bronzérmesek, hogy a szerbeket és a horvátokat is öt-öt góllal vertük. Akkor látta meg, hogy tud ez másmilyen is lenni, szemben azzal, mint ami korábban volt

 - mondta Kemény Dénes.

Forrás: MTI Fotó: Mónus Márton

A kiváló tréner megjegyezte, Benedek Tibor ezzel a lépéssel komplex játékossá vált, kiszolgálta társait, ami a későbbiek folyamán aztán több esetben fordítva köszönt vissza, mint például Sydneyben és Athénban az olimpián.

Kemény Dénes arról is beszélt, hogy elsősorban az athéni, majd a pekingi olimpia éveiben látta Benedekben, hogy olyan magas szinten tölti be a csapatkapitányi posztot, amely alkalmassá teheti majd őt a vezetői szerepre. Hozzátette, ő csak a lehetőséget adta meg neki segítőként, később azonban a szövetség tizenöt fős elnöksége is bátran "nyúlt" hozzá. Kiemelte: a 2013-as világbajnoki címet követően csak apróságokon múlott, hogy Benedek Tibor irányításával miért nem lett még sikeresebb a gárda.

Nélküle nem jutottunk volna el oda, ahova. Nagyon fontos része volt a csapatnak, sok kiváló játéktudással rendelkező játékosunk volt akkor, és nehéz lenne különbséget tenni, de karakterében kiemelkedett mindenki közül

 - szögezte le Kemény Dénes.

Forrás: MTI Fotó: Mónus Márton

Megható levélben búcsúzott az egyik legnagyobb ellenfél

Megható levéllel búcsúzott a csütörtökön, élete 48. évében elhunyt Benedek Tibortól egykori nagy ellenfele, a szerb Aleksandar Sapic.

A 42 éves klasszis Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra gondolatait, melyet a Nemzeti sport online kiadása fordított magyarra, azzal kezdi, hogy minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója hunyt el, és sose fog tudni megbocsájtani magának, amiért nem mondta el a leírtakat Benedek Tibornak.

Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólós pályafutásom során

- fogalmazott Sapic, aki csaknem tizenöt éven keresztül játszott Benedek ellen, ráadásul mivel jobbkezes volt, ezért számtalan alkalommal kerültek egymással szemtől szembe.

A világ- és Európa-bajnok, olimpia ezüst- és kétszeres bronzérmes Sapic kiemelte: 14 éves volt, amikor Benedek Tibor már sztárjátékosnak számított, onnantól kezdve figyelte a pályafutását, majd később, amikor a Becsej játékosa volt, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától kért felvételeket azzal a hamis indokkal, hogy mennyire kedveli a magyar vízilabdát, ő azonban kizárólag Benedek játékára volt kíváncsi, és ebben az időszakban több mint 400 mérkőzését nézte meg.

Lenyűgözött a kitartása, a munkája, az energiája, a fegyelmezettsége, az ereje és amilyen könnyedséggel űzte a sportágunkat

- fogalmazott Sapic.

Az egykori rivális leírta, később ellenfélként minél többször akart példaképével szembe kerülni, mert saját rátermettségét is bizonyítani akarta. Hozzátette, sokszor volt "faragatlan", olykor átlépte a határokat is, Benedek azonban sohasem volt sportszerűtlen, inkább lenyugtatta őt, amiért volt, hogy el is szégyellte megát.

Sosem voltunk közel egymáshoz, mert sosem játszottunk egy klubban, ezért is okozott nehézséget közelednem hozzá, hogy elmondjam mindezt, amit szerettem volna. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak

 - írta Sapic, aki hozzátette, három évvel ezelőtt egy budapesti gálameccsen is szerette volna megosztani ezeket a gondolatokat Benedekkel - aki azzá a játékossá tette őt, aki -, de újfent feladta.

Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk. Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak. Barátom, nyugodj békében! - ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt, életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok

 - írja Sapic, akinek szobája dicsőségfalán - ahogy a közösségi oldalon a levél mellékleteként látható - ott lóg egy kép, amelyen éppen Benedekkel vívnak nagy csatát.

(MTI)