Azzal, hogy Jean-Calude Juncker a legutóbbi, az EU előtt álló kihívásokról tartott beszédében bedobta, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek csatlakoznának az eurózónához pénzügyi és technikai segítséget is kaphatnának a jövőben, újabb lendületet kaptak az euró bevezetéséről szóló viták.

A friss Eurobarometer felmérések szerint Magyarországon a lakosság 57 százaléka támogatná az euró bevezetését, míg 39 százalék van ellene. Emellett Magyarország az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumok többségét nominálisan teljesíti, így ha lenne gazdaságpolitika szándék, akkor akár el is indulhatna az ország az eurózóna felé.

A kormányzati és jegybanki kommunikáció viszont egyelőre nem efelé mutat. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a közelmúltban kiadott egyfajta iránymutatást, hogy Magyarország milyen kritériumok teljesítésekor vezetné be az eurót, amelyet a Portfolio idézett.

Ezek a következők:

• Az egy főre jutó GDP, a bérszínvonal és a pénzügyi közvetítés mélysége egyaránt érje el az euróövezeti átlag 90 százalékát.
• A gazdasági teljesítmény és a hitelezés ciklikus mozgása szorosan egybevágjon az uniós ingadozással.
• A (többségben hazai tulajdonú) középvállalatok hatékonysága érje el a nagyvállalati szint felét. A munkanélküliség stabilan 4 körüli, a foglalkoztatottság pedig 65 százalék legyen.
• A pénzügyi rendszer legyen versenyképes az eurózónában, főként költséghatékonysági szempontból.
• A költségvetési politika mozgásterének biztosítása érdekében a maastrichti szabályoknál szigorúbb - 50 százalékos adósságrátát és egyensúlyi költségvetést - alaphelyzetet kell elérni.

A Political Capital által pénteken szervezett, Legyen-e eurónk? című konferencián felszólaló több elemző is úgy vélte, e feltételek meghatározásával a magyar kormány, illetve az MNB nyíltan kijelentette: nem szándékozik bevezetni az eurót. Egyesek szerint az is jelzésértékű, hogy a magyar kormány - a csehvel ellentétben - még megfigyelői státust sem kér.

Menjünk vagy maradjunk?

Nem kell elsietni az euróbevezetést. Ha egy ország belép az eurózónába, akkor lemond a monetáris politikai önállóságról és egy olyan kamat- és monetáris politikai környezetben találhatja magát, amely minden más tagállamra is érvényes. Ez akkor lehet baj, ha egy válsághelyzetben más módszerekkel kezelné a helyzetet - például nem tudna élni a valutaleértékelés eszközével - véli Tardos Gergely, az OTP kutatási igazgatója. Az euróbevezetés összetett kérdés, amelynek sok hátulütője van, sok olyan dolog történhet, amelyek a negatív hatásai csak később érezhetőek. Tardos az euró bevezetésénél fontos kritériumnak tartja a valutaövezeti tagok gazdasági ciklusainak összehangolását is.

Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzési üzletág vezetője szerint még nem tartunk ott, hogy készek legyünk egy nagyon fix rendszerhez csatlakozni, mert az eurózónában nehéz önálló gazdaságpolitikát folytatni. Szerinte az eurózónába érett gazdaságként lenne érdemes belépni, a jelenlegi felkészültségi szintünk pedig még nincs itt. Az eurózóna jelenleg nem tűnik egy vonzó opciónak - véli a szakértő, aki szerint sokkal vonzóbbá akkor válhatna valutaövezet a kívülállók számára, ha sikerülne egy ütőképesebb monetáris uniót létrehozni.

Gyenes Zoltán, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének gazdasági elemzője Juncker beszédét biztatásnak vélte. Szerinte minden olyan lépés, amely közelebb hozza a kívülálló tagállamokat az eurózónához, üdvözlendő. Ugyanakkor azonban lehet jó gazdaságpolitikát folytatni az eurózónán kívül is és jelentős konvergenciát elérni, de az eurózónán belül is lehet rossz gazdaságpolitikát folytatni.

Az MNB által meghatározott 90 százalékos fejlettséggel kapcsolatban megjegyezte: "elsőre elég erős korlátnak tűnik". Erre példaként említette, hogy ha például Ausztriával helyettesítjük az euróövezetet, akkor azt lehet látni, hogy Magyarország GDP/fő alapján az 1800-as évek eleje óta még soha nem érte el a 90 százalékos fejlettséget.

Ugyanakkor bár Magyarország már nominális szinten a legtöbb konvergenciakritériumot teljesítette, ezek nem olyan dolgok, amelyeket örök érvényűnek lehet tekinteni. Az eurózóna előszobájának tekintett ERM II-be való belépés egy technikai szempontból fontos aspektus, ezt kezdeményezheti bármelyik tagállam, de előbb erről meg kell állapodni az eurózónás pénzügyminiszterekkel, jegybankelnökökkel és az ECB-vel, és meg is kell tudni győzni őket arról, hogy a tagállam készen áll a csatlakozásra.

Az eurózóna sokkal komplexebb övezet, mint pár éve volt, így arról is el kell gondolkodni, hogy akarunk-e egy bankunióhoz csatlakozni, szeretnénk-e szorosabb költségvetési felügyeletet. A csatlakozás mellett szólhat, hogy a belépéssel mi is része lehetnénk a rendszer kialakításának.

Oblath Gábor, közgazdász, az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa szerint a magyar kormány minden lehetséges fórumon kifejezésre juttatja, hogy sem Európához nem akar közelebb kerülni, sem olyan intézményekhez, amelyek ezt a közösséget erősítenék. A volt MT-tag szerint az MNB által megszabott kritériumrendszer egyértelműen annak a jelzése, hogy Magyarország nem akar csatlakozni az eurózónához.

Magyarország fejlettsége most az EU átlagának 65-67 százaléka, nagyon gyors GDP-ütemre lenne szükség ahhoz, hogy belátható időn belül - "unokáink idején" - elérjük ezt a 90 százalékos szintet. A konvergencia általános tapasztalatai szerint egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy a 90 százalékot valaha is elérnénk.

Oblath szerint Szlovákia tapasztalatai azt mutatják, hogy a csatlakozás után is gyorsan lehet konvergálni. Szlovénia példája viszont szerinte azt mutatja, hogy a fejlettségi szint nem releváns. Szlovénia a legfejlettebb volt szocialista országként 2007-ben csatlakozott az eurózónához, ezután azonban lényegesen visszaesett és nőtt a fejlettségi szintbeli különbség, e válságból pedig csak most kezdett el kilábalni.

Sok érv szól az euróbevezetés mellett, az azonban egy rossz érv, hogy ez majd megfegyelmezi a fegyelmezetlen gazdaságpolitikát folytató kormányokat. A gyakorlatban ugyanis a tagság előtt fegyelmezetlen gazdaságpolitikára hajalmos kormányok a belépés után is ilyenek maradnak. Erre Oblath példaként Görögországot említette, ahol az euró még serkentette is a fegyelmezetlenséget azzal, hogy nem időben jöttek a jelzések a gazdaságpolitika fenntarthatatlanságáról. Ha nem lettek volna az eurózónában, korábban leértékelődött volna a valutájuk és a hozamok hamarabb szálltak volna el.

Az euróérettség feltételei közül Oblath kiemelte a tartósan alacsony inflációt, ennek erős horgonyzottságát. Ez azért fontos, mert amikor egy ország inflációja a többi taghoz képest gyorsul és közös a kamat, akkor buborékok alakulhatnak ki. Magyarországon erős külső sokkok vitték le az inflációt, amiben a monetáris politikának semmilyen szerepe nem volt - fogalmazott a közgazdász. Oblath szerint nem tudjuk, hogy mennyire stabil ez az alacsony infláció és egy sokk esetén hogyan reagál a gazdaság. Vagyis ezt a kritériumot még nem pipálná ki.

A másik fontos feltétel, hogy a bérek és a termelékenység összhangban legyenek. Ennek jelenleg Magyarországon semmi jele. Ezt viszont az eurózónában biztosan nem lehet folytatni, a zónán kívül ez csak azért lehetséges, mert az MNB mindent megtesz, hogy leértékelődjön a forint. Ha a leértékelés lehetősége nem lenne meg, akkor súlyosan romlana az ország versenyképessége. A ciklikusság összhangjával kapcsolatban megjegyezte: Magyarországon ez megvan. Oblath szerint az eurózóna konstrukciója ugyan messze van a tökéletestől, azonban amíg kívül vagyunk, addig nem tudunk hozzászólni a dologhoz, de az eurózóna hatásait kívül is érezzük.

Mizsei Kálmán, közgazdász, az EU ukrajnai civil missziójának korábbi vezetője amellett érvelt, hogy érdemes lenne belépni. Szerinte az lehet csábító, hogy nekiinduljunk a folyamatnak, hogy egyrészt Európában van egy ilyen politikai helyzet, ráadásul most támogatást is ígérnek (bár az egyelőre nem világos, hogy ez milyen formában történne, honnan lenne rá keret, ráadásul a közös valuta bevezetésével járó esetleges negatív hatásokat nagy valószínűséggel nem is küszöbölné ki - a szerk.), másrészt Magyarország teljesíti a feltételeket.

Véleménye szerint a következő egy évben a magyar gazdaságpolitikának döntenie kell, hogy meginduljunk-e ebbe az irányba. Meggyőződése, hogy súlyos hiba és mulasztás lenne, ha Magyarország nem kezdeményezné az ERM II-be való felvételét. Az pedig nem érv a belépés ellen, hogy az eurózónát a jövőben valamilyen sokk éri.

Mi lenne, ha kimaradnánk?

Arra a felvetésre, hogy mi lenne, ha Magyarország a közeljövőben semmilyen formában nem közeledne a valutaövezethez, Tardos és Samu úgy vélte, bár elképzelhető, hogy Magyarország a következő periódusban kevesebb uniós támogatást kap - ami szerintük nem feltétlenül hátrány -, érdemes lehet még várni a belépéssel.

Gyenes szerint két szempont is van, amely miatt kevesebb forrás juthat Magyarországnak: a brexit és az, hogy többet kell költeni egyéb közös célokra. Ebből viszont Magyarország nem feltétlenül jöhet ki rosszabbul, ez a költségvetés struktúrájától függ. Fordulatot hozhat a kérdésben, ha Lengyelország egyszer belép a valutaövezetbe - ekkor ugyanis Budapestnek nehéz lesz kívül maradni.

Oblath úgy vélte, hogy a kimaradással a kétsebességes EU leszakadó részéhez tartoznánk, ami szerinte rosszat tenne Magyarországnak. A közgazdász szerint arra sem érdemes várni, hogy magától jobb lesz a helyzet. Olyan programot kellene kidolgozni, amellyel a maastrichti kritériumokon túl is teljesítené a magyar gazdaság a csatlakozáshoz szükséges feltételeket. Az ERM II-be való belépésnek is e programtól kellene függnie, mert szerinte az euró előszobájában nem jó sokat időzni (ez alapesetben két évet jelent).

napi.hu