A XVIII. – XIX. században akik elfogadták a kapitalizmus logikáját, eszméletlen fejlődésnek indultak, aztán az I. világháború után megszűnik a felzárkózás lehetősége és egy helyben toporgás van, vázolta  történelmi visszatekintését Tölgyessy.

1940-re Európában egybehangzó véleménnyé vált, hogy a demokrácia és a kapitalizmus megbukott, csak a totalitarizmus hozhat fejlődést – aztán megérkezett a kontinensre Amerika és sorra megszilárdultak újra a demokráciák.

A középosztály bukása

A ’70-es évekre megszűnt a nagy növekedés, ami csak az informatikai forradalom idejére jött vissza, már nem olyan nagy mértékben, mint korábban, ugyanakkor megindult a globalizáció, aminek a vesztese a középosztály lett.

Európában kezd leépülni a hagyományos pártok támogatottsága, megszűnőben az ész racionalitása, állította Tölgyessy.

Bielik István Forrás:24.hu

Magyarországra is jellegzetes, hogy az új erők azt hangoztatják, hogy a régiek ideje lejárt, ráadásul az eddigi gazdasági berendezkedés is katasztrófát hozott.

Az alkotmányjogász állítása szerint az új erők előretörésében nagy szerepet játszott az internet, ahol összemosódott a hír, a vélemény és a bulvár.

Ez a háztartási ész forradalma.

Majd hozzátette, az lesz a hír, amit sokan elhisznek. És ez segítette győzelemre Donald Trumpot is.

Egy helyben

Magyarországra fordulva azt mondta, ’89-ben sokan azt hitték, nyitva az ajtó a nyugat felé, nehéz lesz, de fel lehet zárkózni. Tölgyessy előtt a példa Spanyolország volt és az ő akkori gazdasági és társadalmi sikerük.

Csakhogy ez nem következett be, sokkal súlyosabb volt a visszaesés, mint vártuk.

2008-ban pedig egy helyben toporog a térség, mondta.

Megvan ennek az oka is. Magyarországon az egyik a kádári örökség, ami távolról sem gazdasági siker volt, sokkal inkább a szabálykerülés sikere, ami mélyen beágyazódott a társadalomba.

A másik tehertétel pedig a rendszerváltást követő politikai széttöredezettség. Már rögtön az első kormány sem fogta össze a polgári oldal egészét.

Nálunk kialakult az, hogy ha reform, akkor az brutális megszorítást jelent.

Vergődésre volt ítélve a magyar politika már ’90-ben, jelentette ki Tölgyessy.

2006 körülre már csődbe jutott a magyar polgárosodás, 2009-re pedig már csak az emberek hat százaléka mondta azt, hogy jobban él, mint a kommunizmusban.

Abban az évben találkozott Orbán Viktorral, hosszan beszélt vele, de akkor még nyoma sem volt annak, hogy a jelenlegi miniszterelnök nekiesik a politikai berendezkedésnek, csak abban volt biztos, hogy más gazdaságpolitikát akar.

Bielik István Forrás: 24.hu

Sehol a siker

Aztán 2010-ben fordulat állt be Magyarországon. Szilárdan hiszem, hogy Orbán Viktor sikert akart.

1994-ben – amikor épphogy bekerült a Fidesz a parlamentbe – Tölgyessy találkozott Orbánnal, elcsukló hangon panaszolta a mostani kormányfő, hogy nem kellenek ők, a nyugatosság senkinek, ennek az országnak Horn Gyula kell.

Mára bebizonyosodott, hogy az ország nem tud felzárkózni a nyugathoz – akkor legalább az elit tegye meg ezt.

Az ország nem sikert ad az embereknek, hanem felelősöket, bűnösöket mutat fel. De azt elismerte, legalább nincs adósságcsapdában az ország.

De Orbán nem megoldja, csak kezeli a problémákat, mindig küzd valakivel és elvesz, a piaci szereplőktől és szétosztja az emberek között (lásd: rezsicsökkentés, minimálbér-emelés).

Ugyanakkor a többség elégedetlen az országban, a kormánynak csak az a szerencséje, hogy az ellenzék megosztott, mind generációs, mind társadalmi szinten, Tölgyessy nevesítette az MSZP-t, a Jobbikot, az LMP-t és a Momentumot, akik között a távolság néha nagyobb, mint a Fidesz és egy-egy ellenzéki párt között.

A jelenlegi kormánypártok tábora pedig zárt, a centrális erőtérből szavazatokat szerezni szinte lehetetlen.

Szűkítés, feszültség

Ebben az országban nincs kormányváltás, rendszerváltás van.

Bielik István  Forrás: 24.hu

Aminek alapja a sérelmi politizálás, a Fidesz pedig egy ezredszázalékot sem adhat a kormányváltásra, így folyamatosan szűkítik az autonóm mozgásteret. De ennek is köszönhető, hogy minden, a Fidesszel szembeni igény rövid időn belül kormányváltó igénnyé válik.

Ráadásul a rendszeren belüli feszültség is óriási. Nagyjából mindennel szemben, Nyugattal, EU-val, piacgazdasággal. Orbán ezért azt gondolhatja, nem sikerült a felzárkózás, szilárdítsuk meg a kompország-jelleget.

De nagyon nehéz kompra szilárd várat építeni.

A feszültség jelenti az is, hogy a közbeszéd stílusa is eldurvult, az ellenzék is beállt abba, hogy csak túlkiabálni akarja a Fideszt, már csak az számít, hogy ki tud hangosabban fütyülni. De Tölgyessy szerint ebből kormányváltás nem lehet, csak törés.

A rendszer bukását csak egy nemzetközi trendváltozás hozhat, ha a középosztály helyzete megváltozna. De az nagyon nehezen változik, a növekedés egyelőre nem látszik.

A belső piacokon – ha a nemzetközi trend változatlan marad – csak

az hozhatja el Orbán bukását, ha magára marad, senkitől nem kap visszaigazolást és minden rosszért őt teszik felelőssé.

Orbánnak nincs tehát alternatívája, aki megmozdul a Fideszen belül, ellene mozdul meg, mivel a rendszer Orbán személyes tehetségére épül.

Rendkívüli a fizikai teljesítménye. Még jócskán van benne potenciál.

Tölgyessy szerint még az ellenzék is összeszedheti magát és leválthatja Orbánt, esetleg az utcai megmozdulások is sikert hozhatnak, de ezekben kevéssé hisz.

A bukás

Orbán csak a sikertelen országot tartja egyben, semmi mást nem csinál.

Így a rendszer meg fog bukni, a kérdés, mikor.

És addig? Fenn kell tartani az értelmes beszéd lehetőségét és keresni kell az új megoldásokat, aminek a társadalmi konszenzus az alapja.

Ami reményt adhat, az az, hogy az új trendek nálunk szoktak indulni (például a Horthy-rendszer, a reformkommunizmus és a ’89-es rendszerváltás is ilyen volt). Zrínyi szavaival zárta előadását:

Jó szerencsét, semmi mást.

Az alkotmányjogász az Eötvös Csoport  "Elégedetlenségek áradatában nagyra növekedett főhatalom – az Orbán-rendszer működése és vélhető jövője” című rendezvényén adott elő.

24.hu