h i r d e t é s
Túl sokfélék az Orbán-rendszerrel kritikus szavazók ahhoz, hogy egy táborba terelhetők legyenek. Gyorselemzésünk szerint illúzió volt azt feltételezni, hogy a korábbi Jobbik szavazóinak nagy része képes a bal-közép pártokkal egy irányba szavazni. Az ötödik Orbán-kormány mozgásterét a gazdasági és külpolitikai kényszerek fogják csak beszűkíteni, belpolitikai értelemben minden korábbinál könnyebb dolga lesz.
Mindaz, amit az Orbán-rendszer az elmúlt 12 évben elkövetett, rá fog omlani – véli Fleck Zoltán, az Egységben Magyarországért közjogi szakpolitikai kabinetvezetője.
„Egy nádfödeles országban lángcsóvát hajigálni – / ehhez értünk, ebben nagyok vagyunk!” – írta Orbán Ottó a Rákóczi-nótában. Két vesztes világháborút átélt, forradalmakban és ellenforradalmakban megtizedelt, területében és népességében megcsonkított, még mindig nádfödeles, Isten háta mögötti országunkban, egy magát igen nagyra tartó, igaz magyar vezetés hajigálja a lángcsóvákat. Tűzijáték ez, barátom, szórakozás, gyantázott mellű turullovagokkal, élvezd, amíg lehet.
Fleck Zoltán jogszociológus úgy véli, az EU örülni fog, ha megszabadul az Orbán-rendszertől, és sokkal kevesebb fenntartása lesz azzal kapcsolatban, hogy indul be az új alkotmányozás. Ezzel együtt az erre vonatkozó kritikát komolyan kell venni, ha győz a jelenlegi ellenzék és lesz lehetősége foglalkozni az Alaptörvénnyel.
Aki képes eltörölni az Alkotmányt, elüldözni egyetemet, ellopni egyetemeket, kisajátítani egy országot, kilopni az államkasszát, az képes elcsalni a választásokat, képes vérbefojtani tüntetéseket, és képes lesz eltéríteni akár egy repülőt is. Mindenre képes.
Az Orbán-rendszer leváltása nem elsősorban a politikai kommunikáción, a közvéleménykutatásokon, a különféle politikai paneleken múlik, hanem azon, hogy a baloldal és a liberálisok rendezni tudják-e történelmi vitáikat, és szét akarják-e törni a hazug „antikommunista nagykoalíciót”. - írja a nepszava.hu.
Jan Werner Müller, aki az oxfordi egyetem professzoraként merészelte górcső alá venni Orbán illiberális kereszténységét, egy cseppet megvakarta magát a kereszténydemokráciát is: az emberek a kereszténydemokrácia nevében csatlakoztak a nácikhoz, a hidegháború éveiben is a kereszténydemokrácia nevében üldözték az istentelen kommunistákat, nem ismerik el a pluralizmust, sem a kisebbségeket, sem a másságot, a vallási révületen kívül nem látnak más üdvözítőt. Véleménye szerint Orbánt soha nem érdekelte a kereszténység, se a demokrácia, az ő hite a hatalom birtoklása.
Inotai András professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főtanácsadója szerint Magyarországon olyan zárványok keletkeztek, amelyek csak arra jók, hogy a népbutító kormányoknak négyévente két kiló lisztért szavazatot adjanak. Reményt csak a legutóbbi önkormányzati választás ad, ami halványan azt mutatja, kezdenek ébredezni az emberek.
Nem tudom, eljött-e a pillanat, amikor a fekete-afrikai béreken tengődő közalkalmazottak vagy a heti 70 órát dolgozó közlekedési dolgozók azt mondják, hogy elég. Lehet, hogy még nem. Viszont van egyvalami, amiben a teljes ellenzék és a szakszervezeti világ (nem megvásárolt része) egyetért: a rabszolgatörvény visszavonása.
Az egyre karakteresebb formában megjelenő új rendszer alapzata, hogy a szavazók forradalmat csináltak, az összetört régi rendszer helyén új világ épül, az új hatalom szétzúzza az államapparátust, komisszárok foglalnak el minden hatalmi ágat, bíróság elé állítják a régi rendszer(ek) embereit, megregulázzák a médiát, szabadságharc folyik a nemzetközi fináncoligarchia és a hazai komprádor burzsoázia ellen. Mindenki ellen, aki nem cimbora, vagy „falubeli”!
