Minden nap, amivel az általános sztrájkot késleltetik, elveszett idő. Semmi jelentősége, hogy az akadémiai kutatók meghallgatják-e a minisztert vagy hogy az ellenzéki képviselők bejutnak-e az MTVA vezérigazgatójához. Az asztal másik oldalán sosem személyek, hanem a pártállam ül. Láttunk már ilyet. 

Ez egy orosz mintára működő, jól felépített hierarchikus rendszer. Nem véletlenül kedvelik annyira az előző pártállam tégláit és propagandistáit. Megvannak az embereik a szakszervezetekben, a pártokban, mindenhol. December óta éjjel-nappal dolgozik a titkosszolgálatuk, a provokátoraik, az izomembereik, hogy csak a házi biztonsági szolgálat több száz, tömegoszlatásra és közelharcra kiképzett emberét említsem.  

Tökéletesen tisztában vannak vele, milyen tömeghatása van egy sztrájknak, ha az a mindennapi életbe is beleszól (vasút, tömegközlekedés stb), hiszen maguk is járatosak a műfajban. 2008-ban megkeresték (persze közvetítőkön keresztül) a velejéig korrupt, liftes villájában, több tízmilliós terepjáróján közlekedő, hétszámjegyű fizetésén és havi negyedmilliós költségtérítésén tengődő puritán szakszervezeti vezetőt és szabad elvonulásért (meg némi túlórapénzért) cserébe megkérték, szervezne-e egy gördülő sztrájkot. Megszervezte és ezzel lenullázta az mszp-szdsz kormány autoritásának utolsó maradványát is. 

 Az új pártállam építése már 2008-ban elkezdődött és azóta az utolsó simításokat is elvégezték rajta. Még erkélyt is építettek hozzá (hogy közben le kellett festeni egy-két freskót és átfesteni néhány tagkönyvet és életrajzot? Rutinmunka.) A Statisztikai Hivatal helyén üzemelő rendőrőrs ontja magából a hamis adatokat. Hamis az inflációs, a demográfiai, a foglalkoztatottsági statisztika.  2,8 százalékos inflációt vizionálnak, miközben megduplázódtak a budapesti lakásárak. Szerintük 2,1 %-al nőttek a szolgáltatási árak, miközben egy félnapos vízszerelés hatvanezerbe kerül. Mára a magyar költségvetés elveszítette közpénz jellegét és a Fidesz házipénztárává vedlett. Amikor 1992-ben rájuk zuhant másfélmilliárd forint, az MDF jegyajándéka, három ember tudott a pénzről és döntött a felhasználásáról. Ebből mára egy maradt. 

A miniszterelnöknek kár volt kormányinfót tartania; nagyvezírjei sokkal profibbak a mellébeszélésben. Sokszázezer ember tudja, hogy a túlórákat nemhogy a következő hónap elején, de sohasem fizetik ki és az állam élen jár ebben. Az, hogy rugalmas munkaidőkeret esetén három év múlva kell elszámolnia a munkáltatónak, talán még a puliszkának is sok (melyről tudjuk, hogy fortyog, de nem robban). És hogy ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Minden családtagja, minden haverja multimilliárdos, milliárdokkal tolja lánya turisztikai- és divatbirodalmát ill. nem ő; ezt a munkát elvégzi helyette a siserehada. 

A vezető nélküli tömegnek egyet kellene megértenie, de azt nagyon: elég egy bástyát lerombolni. Az majd rádől a többire.

                                                                                                                      -eg-